Könyv - Oroszlány és róka - G. Etényi Nóra - Horn Ildikó (szerk.): Színlelés és rejtőzködés - A kora újkori magyar politika szerepjátékai

Zene

Ha a nyájas olvasó lineáris rendben haladva tekinti át lapszámunkat, úgy e cikkhez elérkezve már bizonyosan számos új adalékkal gyarapította ismereteit a jelenkori magyar politikai élet alapvonásairól, zavarba ejtő belső logikájáról és korántsem lélekemelő morális dimenzióiról. Ily esetben értelemszerűen a történelmi áthallásokat meg a régmúlt tanulságos példázatait kereshetné a G. Etényi Nóra és Horn Ildikó által szerkesztett tanulmánykötet jelen recenziójában, ám erről a közelítésről még idejekorán lebeszélnénk a kultúrrovat búvárlóit.

Ha a nyájas olvasó lineáris rendben haladva tekinti át lapszámunkat, úgy e cikkhez elérkezve már bizonyosan számos új adalékkal gyarapította ismereteit a jelenkori magyar politikai élet alapvonásairól, zavarba ejtő belső logikájáról és korántsem lélekemelő morális dimenzióiról. Ily esetben értelemszerűen a történelmi áthallásokat meg a régmúlt tanulságos példázatait kereshetné a G. Etényi Nóra és Horn Ildikó által szerkesztett tanulmánykötet jelen recenziójában, ám erről a közelítésről még idejekorán lebeszélnénk a kultúrrovat búvárlóit. Méghozzá mindjárt több okból is, hiszen ezúttal nemcsak a mélyebb történeti megismerést korlátozó kényszeres párhuzamkeresésről lenne szó, de netalántán még az autonóm politikatudomány hőskorának és napjainkig hivatkozott alapvetéseinek is kijutna némi rosszallás. Merthogy a kora újkori, a XVI. és a XVII. századi Európában (és így az éppen tartósan három részre szakadt Magyarországon ugyancsak) az elméletalkotók és a praktikus elmék felfedezték maguknak az államrezont, s vele a vallási és morális normákkal nem vagy legfeljebb csak részben összefésülhető gyakorlati politika kétes világát.

Az első helyen citálható és egyszersmind máig legismertebb név az új gondolatok plántálóinak sorában vitán felül Niccol˜ Machiavellié, aki A fejedelem című, századokon át szenvedélyes vitákat gerjesztő alapművének XVIII. fejezetében így írt a megtévesztés jelentőségéről: "S mert a fejedelemnek jól kell használnia az állati természetét, a rókát és az oroszlánt kell követnie [...] A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a kárára válik, s ha az okok, melyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jók lennének, ez az elv kárt okozna; de mert gonosz indulatúak, nem tartják meg adott szavukat veled szemben; így hát neked sem kell megtartanod velük szemben." Ez a mélyen realista útmutatás, amely szerint tehát a jó uralkodónak "nagy szenteskedőnek és színlelőnek" kell lennie, az antikvitást keresztény áldással átvészelő Cicero szavait fordította a visszájára. ' ugyanis a két említett ragadozót riasztó példának szánta, amikor ekként tanított: "Minthogy pedig a jogtalanságot kétféleképpen, azaz vagy erőszakkal, vagy alattomban követik el, az alattomosság mintegy a róka, az erőszak az oroszlán tulajdonsága: mindkettő idegen az embertől, az alattomosság azonban inkább megérdemli a gyűlöletet." Machiavelli rendszerré kidolgozott ellentmondása, amelyet - az ókor imponáló erejének bizonyságaképp - olykor tacitizmusként emlegettek a kortársak, teljes elfogadásra legfeljebb a gyakorlati politikusok körében találhatott, ám a politikai gondolkodást, "az oroszlány és a róka" hasonlatát továbbcsiszoló nagy Lipsiust és társait így is új utakra indította.

Ezt, vagyis a kora újkor átalakuló politikai kultúráját, a simulatio és a dissimulatio elméleteit és kiterjedt praxisát taglalja a széles látómezejű tanulmánykötet, amelynek lapjain a röpirat- és pamfletirodalom csakúgy tárgyaltatik, akár az álarcot viselő korszak kettős olvasatú sírkövei vagy épp Prága és Innsbruck propagandisztikus huszártornái. "A színlelés e század legjelesebb tulajdonságai közé tartozik" - írta Montaigne, aki rögvest azt is hozzátette észleletéhez, miszerint "a hazudozás és a hamis eskü nem bűn, hanem beszédmód". Hogy ez a teoretikus irány és egyszersmind napi gyakorlat - Machiavelli konkrét ismeretében vagy épp anélkül - a puszta életben maradásért viaskodó magyar és erdélyi végeken kedvező fogadtatásra talált, azon a legkevésbé sincs okunk meglepődni. "Móddal igazgassad szélhez vitorládot / S amint az fú, te is ereszd úgy magadot..." - rímelt Rimay János, a kötetnyitó tanulmány főalakja (Ács Pál: A hallgatás művészete. Rimay János és az újsztoikus ars dissimulandi), két nemzedékkel később pedig Zrínyi Miklós Vitéz hadnagya okít a körülmények hatalmára (idézi R. Várkonyi Ágnes tanulmánya): "Nyomorúság, de mit tehetünk róla... az ki csak egy féle personát hordoz, és nem transformálhattya magát másra, lassan viheti a' maga dolgát előre..."

Hogy e politikai kultúra megismerése nemcsak az utókor morális fölényérzetét törölheti el, de a kényelmes dichotómiák és kategorizálások alkalmazhatóságát is jócskán elbizonytalaníthatja, azt több dolgozat igazolja. Így például Almási Gábor okos írása, amely a XV. századi vallási színlelők, vagyis a nikodémusok túlélési stratégiáinak bemutatásával egyszerre érzékelteti e békességre vágyó humanisták és karrierépítő kormányhivatalnokok életigazságát, valamint a felekezeti hovatartozás s egyáltalán a világos felekezeti határok kérdésességét. Mondhatni ez utóbbi kérdéseket emeli kormányszintre Horn Ildikó, aki a hagyományosan az unitárius hit bajnokának megtett János Zsigmond szimulációs politikáját elemzi. A tágabb témában már monográfiát publikált (Hit és hatalom - Az erdélyi unitárius nemesség 16. századi története) kutató írásából most kiviláglik, hogy a fiatal uralkodó diplomatái és bértollnokai mint igazították a külhoni partnerek elvárásaihoz János Zsigmond személyes hitének és valláspolitikájának bemutatását. Ahogy az egy fejedelemtől el is várható.

L'Harmattan, 2010, 378 oldal, 3500 Ft

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

És tényleg a fejükre omlik

Üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás és pénzmosás bűntettével, hamis magánokirat felhasználásának vétségével gyanúsítják a Magyar Pünkösdi Egyházhoz tartozó Közösségi Misszió előzetes letartóztatásban lévő ügyvezetőit. Az egyházvezetés 2019 óta mindenről tud, de nem foglalkozott a feltárt visszásságokkal. Most is hallgatnak.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.