Gazdagon illusztrált album a száz év előtti kokottokról, bárcásokról és repedtsarkúakról, a borítón csábos művészi aktfotóval - bizton állítható, hogy Császtvay Tünde munkája sikerre van ítélve. Kötete a könyvszekrények, s persze a formatervezett kávézóasztalok kedvvel forgatott dísze lesz, legfeljebb a bútor szélén kell majd helyet találni a korhatárkarikának. S tegyük hozzá sietve, méltán illeti meg az elismerő érdeklődés e munkát, hiszen a jeles összeállító megoldotta a kutató bölcsészek előtt álló kettős feladatot, melyet ekképp szokás barátilag megfogalmazni: találj egy rést, és töltsd ki! Nos, Császtvay Tünde jó pár irodalom- és művelődéstörténeti érdekű résztanulmány után remek érzékkel látott a dualizmus kori prostitúció felderítéséhez, a békebeli fél- és alvilág női főszereplőinek megismertetéséhez, s teljesítményéről általánosságban csakis a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk.
Imponáló mennyiségű, s hozzá felettébb változatos forrásanyagot, intellektuális és érzéki szempontból egyaránt stimuláló kollekciót hord elénk könyve, melyből nemcsak a korabeli prostitúció viszonyairól, társadalmi, bűn- és egészségügyi környezetéről, de még a moralizáló közbeszéd koronként változó vagy épp konstans, akár a politikai és filozófiai nézetkülönbségeket is elfedő jellegzetességeiről is frappírozó ismereteket nyerhetünk. Csak néhány példa a változatosságot érzékeltetendő: akad itt boszniai bordélyból hazakívánkozó leány levele, rendőri és orvosi jelentés, s persze névtelen feljelentés, pornográf vers klasszikus tollából (például Jókaitól vagy Reviczky Gyulától), cikk a bubifrizura megítéléséről, no meg pár száz pikáns rajz és erotikus fotó. Valamint ilyesforma kirohanások a bűnös főváros ellen: "Itt Budapest: a dzsentri úrhatnámság és zsidó cinizmus undorító ölelkezése: felszínes és szedett-vedett kultúra [...] Önállótlan relativizmus, mely a tudatlanságot és a jellemtelenséget művészi impresszionizmusnak keresztelte el: szabados erotika igazi szenvedély és egyéniség nélkül: finomkodó szellemeskedés, mely néhány jelszón vagy citátumon lovagol (mindegy, hogy átkos Ausztria-Bécs-e vagy a marxista talmudisztika kátéinak harminc új szava!)..." Ha most aztán jelezzük, hogy a magyar Gomorra eme prófétai hevületű kárhoztatása a hazai progresszió egyik vezérétől, Jászi Oszkártól származik, talán sikerül visszaadnunk valamit a szöveggyűjtemény meglepő jellegéből. De szólhatnánk a sikamlós élclapok dús gyűjtéséről, mely jócskán árnyalhatja a francisco-jozefiánus kor prüdériájáról alkotott képzeteinket, vagy akár - mintegy mellékesen említve e járulékos hasznot - a seregnyi dokumentum betűhív közléséről, ami valóságos kincsesbánya lehet a régi századforduló hétköznapi írásbelisége iránt érdeklődők számára.
Hosszan csemegézhető alapvetés, a jövő számára alighanem megkerülhetetlen munka tehát Császtvay Tünde könyve. Ám mint minden úttörő vállalkozásnak, úgy ennek a műnek is akad néhány gyengéje és vitatható pontja, melyeknek fölemlítésével korántsem a vizsgálódás értékét, mindössze pillanatnyi korlátait kívánjuk jelezni. Az alcím pontatlanságán (mely a "történeti Magyarország" kitétellel mindössze a dualizmus korát, illetve az 1867 és 1927 közötti időszakot igyekszik körülírni) túllépve ilyen probléma a kutatói értelmezés mellőzése, vagy pontosabban mindössze a kép- és szöveganyag csoportosításában, valamint a jegyzetek megfogalmazásaiban való érvényesítése. "...[B]izonyos, hogy a kötet áttanulmányozása, végiglapozgatása után szemernyi kétségük sem lesz, hogyan látom a dualizmus korának Magyarországát - alsó világításban" - fogalmaz a szerző, ám az egyszerre rokonszenves és frappáns formula valójában nem győz meg a választott metódus helyességéről.
A hiányérzet annál is inkább eleven, mivel a kötetben fellelhető redundanciák és elkalandozások helyén úgy tetszik, jócskán elfért volna némi történészi értelmezés. Az ugyan helyes döntés lehet, hogy a címben megígért bordélyházak csak a kötet 187. oldalán kerülnek valahára a tárgyalás homlokterébe, hisz a női szerep változásairól vagy a nagyvárosiasodás folyamatáról beszámoló szövegek és képi ábrázolások előágyaznak a témának. Ám azt már nem könnyű megérteni, hogy mit is keresnek a kötetben mondjuk az első világháború kitörését pertraktáló részletek, vagy hogy mi okból bukkan fel a lapokon a Balkán 19. század végi térképe, netán a fontosabb közszükségleti cikkek árindexének alakulásáról tudósító grafikon. Pontosabban ez akár mind érthetővé is válhatna, amennyiben a tudós szerző tájékoztatónkul szegődik, azonban így vajmi kevéssé indokolja e passzusok jelenlétét egy-egy erotikus felhangúnak szánt cím: "Behatoló csapatmozgások", "Hosszú előjáték utáni kezdő lövés".
A néhány zavaró témaismétlődés és többször elhasznált idézet (mint például a 210. oldalon szereplő két, a korábbi lapokon már közölt dokumentum) kigyomlálása a remélt elkövetkező kiadás feladata lesz. Aminthogy akkor nyílik majd mód a kötet arányproblémáinak orvoslására is, hiszen a szövegben - ha sikerült gondosan átfésülnünk a gyűjteményt - mindössze két karikatúra és egymondatnyi szövegrész tárgyalja a striciket, ugyancsak egy említés esik (a Natáliából véve az idézetet) az ablakban ülő lányokról, s a férfiprostitúció témakörére is csupán egyetlen kurta passzus jut. Ezzel szemben Fedák Sáriról, bár a kötetben való szereplése megalapozottnak vélhető, tucatnyi képet közöl az album, s e képek jegyzetelése már-már bőbeszédű, s amúgy az ismétlésektől sem ment'. Ezek a képaláírások egyébiránt könnyen megakaszthatják az olvasót, hiszen az isteni Zsazsa pózait - valljuk meg! - ma már oly nehéz erotikusnak elismerni, s ahhoz is kell jó adag beleérző készség, hogy a korabeli aktképek peremén látható díszpárnákról a "megadó elalélást" asszociáljuk, s pláne hogy a feje búbjáig felöltöztetett kisleány fotóját - az összeállítóval egyetértve - "enyhén pedofilnak" ítéljük.
Osiris, 2009, 384 oldal, 9800 Ft
