Lemez

Kováts Kriszta: Biblia show

Zene

Füttyös Gyuritól Chaplinig és Minarik Edétől a Woody Allen-univerzumig Kováts Kriszta eddig is egy egész sor közös mítoszunkat megénekelte már, mi több, voltaképp ez működésének egyik legmarkánsabb vonulata. Ám egy egészében a Biblia témáin és motívumain alapuló lemezt összeállítani az említetteknél jóval nagyralátóbb és kockázatosabb vállalkozás: részint az alapmű nyomasztóan hatalmas hatástörténete, részint szakrális státusa okán. A hangzó végeredmény mindazonáltal kellemesen meggyőző, mindenekelőtt Kováts Kriszta félreismerhetetlenül személyes jegyű hangjának meg az állandó alkotótárs (és férj) Fábri Péter okos-lendületes dalszövegeinek köszönhetően. Így hát az Ószövetség (és persze legalább ennyire Andrew Lloyd Webber) nyomában felhangzik lemezükön A fáraó álma is, és ez a friss verzió hamar elfogadtatja magát velünk, legfőként a humora révén. Igaz, Fábri verseinek könnyeden tartalmas szellemességéhez a hallgató olykor hozzátenné a maga javaslatát: mondjuk azt, hogy ha egy dalban azt emlegetik, „nincs több szöveg”, akkor az a fordulat alkalmasint inkább az utolsó és nem az utolsó előtti sorba való. A zeneszerző, az ugyancsak életerős humorú Wolf Péter döntően rutinos kismesteri stílusgyakorlatok gyanánt kezelte dalait, amelyek közül azonban, úgy lehet, az egyik, a – Pál apostol Rómabeliekhez írt levelét továbbgondoló – Nem azé, aki küzd című lírai szám így is igen tartósan megtelepszik a fülben és az emlékezetben.

Gryllus Kiadó Kft., CD, 2020

fölé

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.