A Cadaveres, a Superbutt, az MWS és az Ektomorf tagjaiból összeállt magyar szupergrupp a legjobb példa arra, hogy az eredetiségre való minimális törekvés nélkül, viszont jó adag profizmussal, korlátlan önkifejezési kedvvel és punkos lazasággal milyen iszonyat jó zenét lehet összedobni, látszólag csuklóból, azzal a céllal, hogy a zenészek az anyabandáikban már nem tolerált gyorsaságú vagy mélységû témáktól és a miattuk bent ragadt feszültségtõl megszabaduljanak. A Bloodiest nem is próbál több lenni ennél: Napalm Death, Terrorizer, Brujeria és némi sepulturás thrash összeöntve - a végeredmény pedig egy elsõ hallásra kõegyszerûnek tûnõ, mégis harmincadikra is baromi élvezetes, buldózerként taroló anyag, egy orkánszerû vihar, ami alig több mint negyedóra alatt átsöpör az agyon. Az, hogy az EP napi négy-öt hallgatással is megunhatatlan, alighanem azt jelenti, hogy az elsõ benyomás az egyszerûségrõl mégsem helytálló: az csak egy dolog, hogy mind a hat számnak saját karaktere van a dallamos neothrashtõl a death/grindcore-ig, de emellett mindegyikben van legalább két eszetlenül jó riff, és minden felbukkanó énekes remekel (Tóth Gergõ a Blind Myselfbõl úgy üvölt, ahogy már évek óta nem hallottuk, de az MWS-es Both András is élete legjobbját adja), az ektomorfos Homonnai Gergõ dobtémái és egyes kiállásai pedig mindezt úgy festik alá, hogy már csak emiatt is azonnal újra kell hallgatni a lemezt az outro után. Az eredetiség hiánya miatt nyilván le kéne vonni fél csillagot az osztályzatból - de az igazság az, hogy errõl a lemezrõl francnak sem hiányzik az eredetiség.
Hammer/Nail Records, 2010
*****
