lemez - GREG DULLI: LIVE AT TRIPLE DOOR

  • - greff -
  • 2008. december 18.

Zene

Noha világnagy karizmája alighanem alkalmassá tette volna rá, Greg Dulli mégsem vállalta, hogy 2007 októberében egyes-egyedül adjon koncerteket Seattle-ben a gyermekeket támogató The Vera Project meghívására. S mivel a Twilight Singers tagságát akkor már bizonytalan időre szélnek eresztette, a Gutter Twins turnéfelállása viszont még nem alakult ki teljesen, a Triple Door színpadát egy csakis erre a két estére mellészegődött, négytagú kísérőzenekarral foglalta el: Jeff Klein zongorázott és gitározott vele, Petra Haden hegedült és énekelt, Barb Antonio csellózott, Shawn Smith pedig vokálon segítette.
Noha világnagy karizmája alighanem alkalmassá tette volna rá, Greg Dulli mégsem vállalta, hogy 2007 októberében egyes-egyedül adjon koncerteket Seattle-ben a gyermekeket támogató The Vera Project meghívására. S mivel a Twilight Singers tagságát akkor már bizonytalan idõre szélnek eresztette, a Gutter Twins turnéfelállása viszont még nem alakult ki teljesen, a Triple Door színpadát egy csakis erre a két estére mellészegõdött, négytagú kísérõzenekarral foglalta el: Jeff Klein zongorázott és gitározott vele, Petra Haden hegedült és énekelt, Barb Antonio csellózott, Shawn Smith pedig vokálon segítette. Dulli sötét és intenzív dalai (mindhárom Twilight-lemezrõl hallhatók dalok egy-egy GTwins- és Afghan Whigs-szám kíséretében) ezekben az intimebb verziókban sem veszítenek semmit borongósan érzéki atmoszférájukból, sõt: a Candy Cane Crawl még fülledtebben mélabús, mint rockzenekari kísérettel. A rendkívül kifejezõen, bár itt-ott (The Killer, Black Is The Color...) kicsit hamisan éneklõ Dulli nem mulasztja el a koncertjeit mindig oly izgalmassá alakító feldolgozásokat sem, és ezúttal nemcsak kortárs popslágereket (Down The Line), hanem veretes könnyûzenei klasszikusokat is beillesztett a mûsorba, melyek közül a Tell Everyone (a Faces 1971-es szerelemi vallomása) a legízesebb. A legsûrûbb pillanatokat azonban (meglepetésre) az elsõ Twilight Singers-lemezrõl beemelt számok (King Only, That's Just How That Bird Sings) jelentik - itt az ideje, hogy végre illõ figyelemben részesítsük azt a filléres hangzása miatt anno méltatlanul mellõzött 2000-es albumot.

Infernal Recordings, 2008

****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.