Lemez - Hét határon át - Africa Hitech: 93 Million Miles; Silkie: City Limits volume 2.

  • - minek -
  • 2011. szeptember 8.

Zene

Az utóbbi pár évben fokozódtak a jóleső izgalmak az elektronikus tánczenében. Korábban halottnak/stagnálónak hitt műfajok újabb hibrideket szülnek, kreatív zenekészítők meglehetős eleganciával törik át a határokat, s feszítik szét a sokszor eddig is csak formálisan létező kereteket.
Ilyen esetekben persze sokat segíthet a sok-sok éves rutin: a nemrég az A38-on nálunk is sikerrel bemutatkozó Africa Hitech duót például a mostanában leginkább Harmonic 313 néven ismert Mark Pritchard, a néhai Global Communications (Link, Jedi Knights) kollektíva beltagja és a nem kevésbé érdemdús (ráadásul vokalistaként is jeleskedő) Steve Spacek alkotja. S lám, ha a tapasztalat kivételes érzékenységgel párosul, a mixtúra is frissnek és üdítőnek hat - erre példa a páros 93 Million Miles című albuma is.

Szerzeményeiket hallva nyilvánvaló, hogy leginkább napjaink virágzó broken beat/2 step/poszt-garage szcénájának zenéi befolyásolták őket: mindaz a hangkulissza, melyet sokszor a dubstepen túllépő zenekészítők hoztak létre (a vastag basszusok és a számok zaklatott vonalvezetésének megtartásával). Sokszor még ennél is messzebbre nyúlnak vissza, s egyenesen a dancehall/ragga hagyományt dekonstruálják - lásd például az album szabálytalan slágerét, a feldarabolt vokálmintára és sátáni lüktetésre épülő Out In The Streetst. De ezen túl még sok minden előkerül: paradox módon érzelmes elektro (Our Love), pszichedelikus afro-tech (Spirit) vagy kurrens tört ritmikákat ötvöző műdarab (Footstep). Az albumot egy kifejezetten melodikus-dzsesszes, egyben ellenállhatatlanul lüktető blokkal zárják (Cyclic Sun, Don't Fight It), ami után még izgalmasabb újrahallgatni a Glangslaphez hasonló csattogós, seggrázós darabokat.

Silkie (Soloman Rose) hozzájuk képest fiatal, de máris tömérdek megjelenéssel büszkélkedő alkotó, aki mindig is a legszínesebben gondolkodó dubstepproducerek közé tartozott. Mára szinte mindenevőnek tűnik, miközben képes bármit emészthető formába, rendezett, koherens kollekció képébe rendezni. A City Limits vol. 2 régóta megígért és beteljesített folytatása két évvel ezelőtti kitűnő albumának. Most még jobban kiteljesedtek a már ott is kihallható tendenciák: a dubstep meg az ezt egyszerre inspiráló, közben belőle táplálkozó 2-step/garage ötvözése egyfajta behízelgően dallamos szintikulisszával és a kilencvenes évek "bálnahangokkal" teljes, atmoszferikus/jazzstep típusú drum & bass hagyatékával. Az új album nem kevésbé gazdag hatásokban, és abban sem különbözik elődjétől, hogy minden szám önmagában is megállja a helyét - használjuk bár hangulatfestőnek vagy tánczenei nyersanyagnak. Elképesztő szintiszőnyegek és simogató dallamok feszülnek a brummogó-fortyogó basszushoz (Snowed In), néhol elektrós lüktetést simít ki gépi szaxihang meg egy finom grúv (Get Up N Dance), vagy éppen megidéztetik a régi-új jungle, kis melódiával nyakon öntve (Selva Nova). Szórakoztató kirándulás végigbogarászni Silkie új albumát: unatkozni nem fogunk, s a heves bólogatás is garantált.

Warp/Neon Music, 2011; Deep Medi Musik/Deep Distribution, 2011

Figyelmébe ajánljuk