rés a présen

Lett egy nagy földrész az őrjöngeni vágyóknak

Vranik Krisztián zeneszerző, programszervező

  • rés a présen
  • 2018. március 22.

Zene

rés a présen: A Realistic Crew nevű csapatod a kétezres évek elejének emblematikus zenei társulása volt. Mi hívta életre, és miért szűnt meg az együttműködés?

Vranik Krisztián: A név eleinte egy kulturális egyesületet takart, amely fiatal művészeket volt hivatott támogatni, 2001-ben létrehozott egy alkotói bázist az azóta már méltán ismert Kiégő Izzók nevű vizuális művészcsapattal. Túl sok mindent akartunk és nagyon fiatalok voltunk, így lett belőle inkább egy zenekar, amely a kritikák szerint egyedi világot tudott teremteni. Sok külföldi fellépésünk volt, és minden lemezünket nemzetközi kiadó jegyezte. Aztán, mondhatni, éhen halt a produkció.

rap: Lemezt jelentettél meg nemrég (N)euro-Zen címmel. (Kritikánkat lásd 2017. december 21-i számunk Visszhang rovatában – a szerk.) Kikkel készítetted, és mi volt a koncepció?

VK: Kihagytam pár évet más teendőim és a csalódottságom miatt, majd egyszer csak elkezdtem nem találni a helyemet a világban a saját zenék készítése nélkül. Most már látom, hogy hiba egy olyan flow-ról bármi oknál fogva lemondani, ami 18 éve az életed része, ugyanis 14 évesen kezdtem el az első dalokat írni. A koncepció szabad volt, de mindennél fontosabb az önazonossághoz való visszatalálás. Négy énekesnővel, egy trombitással és egy zongoristával dolgoztam – akik közül három emberrel még soha ezelőtt. Név szerint: Judie Jay, Csordás Zita, Odett, Jónás Vera, Tettamanti Tamás és Hegyi Dávid.

rap: Élőben lehet ezt hallani?

VK: Legközelebb az A38-on játszunk április 7-én a Volkova Sistersszel egy közös estén.

rap: A filmzenék mellett színházi zenékkel is foglalkozol. Mely filmekben, jelenleg futó előadásokban vagy jelen?

VK: Filmzenét legutóbb Az állampolgár című filmhez írtam közösen Kalotás Csabával, a színházi zenekészítés az az elmúlt években gyakoribb volt. Ami zenei­leg a legérdekesebb volt nekem, az Bánki Gergely rendezésében az 1 Link c. mono­dráma Vajdai Vilmossal a főszerepben, abban szinte végig zenék szólnak vagy sound design elemek. Ami még fontos állomás ebben számomra, az a finn nemzeti színháznak (Suomen Kansallisteatteri) egy munka, a Just Filming című előadás, ez március 22–23-án lesz látható a Trafóban.

rap: Az Anker’t egyik tulajdonosa vagy jó ideje. Milyennek látod onnan most a fővárosi klubéletet?

VK: Elképesztő most a felhozatal, de értelemszerűen hígul, amit a turisták kiszolgálása is generál, de szerintem ettől csak erősödik az underground szcéna. Az biztos, hogy 12 éve, ha végigsétáltál a Király utcán, a két kezeden meg tudtad számolni, hány emberrel találkoztál szerda éjfélkor. Akkor sok kis sziget volt az itt élőknek, most lett egy nagy földrész az őrjöngeni vágyóknak. Nincs ezzel baj, pont ilyen egy világváros, de erősen veszít ettől az éjszakai szórakozás az autentikusságából. Mi el is indultunk „kifelé”, február 20-án nyitunk egy kis művészeti központot, kávézót az Újlipótvárosban, KlinikA a neve.

rap: Mik a ti ajánlataitok a városnak a szezonban?

VK: A pénteki Oops és a szombati BudapestPop! vagy a jutyubdiszkók az Anker’t két táncterében igazán nagyot szólnak, de már csütörtökönként érdemes a Nixon vagy Slanki dj szettjeire benézni, az jóval undergroundabb, elektronikusabb, mint a hétvégék. Egyre több a vasárnapi család- és gyerekbarát programunk is, legyen az virágpiac vagy vegán foodfest.

rap: Mi akartál lenni kiskorodban, hogy végtére is ennyi minden lettél?

VK: Középpályás az Újpestben, ahogyan például Menyhárt Jenő is. Nem igazán tudtam. 28 évesen volt egy pont, amikor az ökölvívóedzőm pedzegette, hogy itt lenne az ideje versenyeken indulni, akkor kicsit elgondolkodtam, hogy ki is vagyok valójában. Tény, hogy van egy folyamatos önképkeresésem a sokadalomból adódóan, ami nagyon szabaddá, de bizonytalanná is tesz.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.