Operett - Kigolyózva - Johann Strauss: Egy éj Velencében, avagy a golyók háborúja

Zene

A néhai Robert Kennedy személyes hangvételű szállóigéje óta tudjuk, hogy akadnak olyan sosemvolt dolgokról álmodó merészek, akik nem azt kérdezik, hogy miért, hanem azt, hogy miért ne? Úgy lehet, Kerényi Miklós Gábor is ilyesfajta álmodó, aki ezúttal éppenséggel azt kérdi tőlünk, miért is ne lehetne flipperasztalon, acélgolyóknak öltöztetett színészekkel előadni a valcerkirály 1883-as operettjét? Hiszen voltaképp miért is ne lehetne a flipperezés az emberélet egész estés metaforája? (És viszont: az emberélet a flipperezésé.)

A néhai Robert Kennedy személyes hangvételű szállóigéje óta tudjuk, hogy akadnak olyan sosemvolt dolgokról álmodó merészek, akik nem azt kérdezik, hogy miért, hanem azt, hogy miért ne? Úgy lehet, Kerényi Miklós Gábor is ilyesfajta álmodó, aki ezúttal éppenséggel azt kérdi tőlünk, miért is ne lehetne flipperasztalon, acélgolyóknak öltöztetett színészekkel előadni a valcerkirály 1883-as operettjét? Hiszen voltaképp miért is ne lehetne a flipperezés az emberélet egész estés metaforája? (És viszont: az emberélet a flipperezésé.)

Nos, a nagyralátó kérdésekre sajnos csupán banálisan prózai válasz adható: lehetséges ugyan, ámde színházi szempontból nemigen gyümölcsöző megtenni mindezt. Merthogy a néző szeme bizony zavarba ejtően hamar ráun a képeslap-Velencét játéktermi feliratokkal (például: All winners are happy!) és pontszámlálóval elegyítő látványra, a golyómozgást mímelő színpadi irgés-forgásra, s általában a flipper-világmagyarázat sekély merülésű iróniájára, hozzávetőleg reklámfilmnyi lélegzetére. Annál is inkább, mivel a Strauss-operett Kállai István és Kerényi átírásában szerelmi szövevényből egyfenekű politikai szatírává alakult át, amihez a kaszinótematika egyszerre szolgálna tárgyul és kellékül. Csak hát, amint az már többedszerre kiderül: vagy a politika világa a túlságig bonyolult szatíratéma, vagy pedig az Operettszínházban értelmezik és művelik vészesen leegyszerűsítve ezt a műfajt. Ezúttal a Velencei-tavi áthallások, a buzgón és egyöntetűen korrupt politikusok meg a tüntetői dobálózás ellen oltalmat nyújtó fekete esernyők képviselik ezt a zsánert, amelyben ráadásképp a nőcsábász urbinói herceg középponti figurája az immorális külföldi befektető vonásaival "gazdagodik". S bár aligha vitás, hogy az átírók a kortárs valóság üterén tartják a kezüket, a téma feldolgozásába kevés szellemes, s még kevesebb eredeti ötletet sikerült beépíteniük.

Ráadásul a bemutató estéjén az is egyhamar nyilvánvaló lett, hogy - tiszteljük bármennyire is a dialektikát - a potrohos operettjátszás meghaladása nem egy pluszpotroh testületi felcsatolása révén válik végképp meghaladhatóvá. Az elpangó eredeti cselekmény, valamint az újító toldások és rátétek törmelékei között golyózó színészek így meglehetősen mostoha helyzetben találták magukat, s vélelmezett érzéseikben a kritikus is osztozott. Méghozzá úgyannyira, hogy az első felvonás végén szégyenszemre már-már menthetetlennek érezte az estét. A szünet után következő második-harmadik felvonásban azonban megrázta magát az egész produkció, s bár nehezékként mindvégig testére szerelve hurcolta a golyós alapötletet, egy-egy megoldással mégis hosszú percekre feledtetni tudta a csillogó béklyót. A megoldások sorában a leginkább hagyományosnak, s hozzá már jó előre borítékolható sikerűnek Oszvald Marika színpadra szabadítása számított, hiszen az ezúttal jószerint szerep nélkül mozgó örökszubrett szertelen jelenléte rendesen nemcsak a tetszést garantálja, de a műfaj elemi hitelét és oly kívánatos lendületét is. Ugyancsak a sikerült ötletek közé volt sorozható az a főzőshow-paródia, amit a Pappacoda szakács szerepében fölléptetett Peller Károly mutatott be: váltig tartózkodással szemlélt túljátszásainak kíséretében, ámde elvitathatatlan színpadi vitalitást árasztva. S legalább két nagy együttes is felpezsdítette még a szünet utáni részt: a Mennydörgés és villámlás című gyorspolka színpadi változata, valamint az a "Nyelned kell" bemondású szám, amely talán a legközelebb jutott a jelen idő esztétikai érzékeltetéséhez.

Az utóbb említett szám szövegezése a már többszörösen próbált tehetségű Anger Ferenc és Kenesey Judit közös munkája, s erősen valószínűsíthető, hogy verselői leleményeikből az operett más pontjain is jócskán adtak próbát. Mindazonáltal ennél bizonyosabbat sajnos nem állíthatunk, ugyanis az énekelt szöveg ez alkalommal majd' mindvégig és majd' mindenki esetében a "még éppen hogy érthető" és a "teljességgel érthetetlen" határvonalán billegett, messze túl a színház ismeretes akusztikai problémáival megemelt toleranciaküszöbön.

A főszereplők közül a legrokonszenvesebb benyomást az operett-Figarót adó, ám korántsem operettesen fiatal tenor, az édelgéstől mentesen stramm kiállású Boncsér Gergely, valamint halászlány párja, a karcosan vonzó, temperamentumos Bordás Barbara keltette. Földes Tamás emberábrázolói tehetsége még a korrupt szenátorok golyós hármasából is kitetszett, aminthogy Vadász Dániel működését sem tudta teljes egészében lenullázni a herceg számára kiötlött előnytelen megjelenés. A csinos és csalfa szenátorfeleség szerepébe Geszthy Veronika élményszerű szopránja plántált némi életet, nagy kár, hogy a hölgy széptevőjévé megtett Bálint Ádám fajsúlytalan hangja oly feszélyezően alulmúlta Geszthy teljesítményét az igényesen megkomponált szerelmi kettősben. A Makláry László által vezényelt zenekar az érzéki szépséggel adós maradt ugyan, ellenben az utolsó pillanatig kellő támaszt biztosított a színpadi játék számára.

Budapesti Operettszínház, március 25.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.