Míg az előző, 2012-es Rispah-t Okumu édesanyjának halála ihlette, az új lemez éppen a zenekarvezető szerencsés megmenekülése nyomán született: egy lagosi koncerten a színpadon rázta meg az áram, s Tom Herbert basszusgitáros a kezéből tépte ki a zárlatos gitárt. A halálközeli élmény nyújtotta ihlet sokkal inkább pozitív, életörömtől teli, ám rendhagyóan tálalt dalok sorát csalogatta elő belőlük: olyan tapasztalatokról zenélnek, melyek megéléséhez elkél némi türelem. Zenéjük, az evidens dzsessz- és rockhatások, és a hangulatokat szinte elmosó pszichedélia mellett mindig is jelentős arányban táplálkozott a fekete zenei gyökerekből – a funk, soul és gospel mellett az afrobeat volt egyik ihletőjük. No meg a lemezeikben jó ízléssel, visszafogottan adagolt elektronika: a Patience-ön ez utóbbi tekintetben is akad segítőjük Sam Shepherd (Floating Points) személyében; részben általa lett olyan finoman lüktető az album több része is – persze a briliáns ritmusszekció (Herbert mellett Leo Taylor dobos) játékára építve.
Okumu egyszerre sok-sok regiszteren játszó, hol egy soullegendát, hol nem e világi, androgün hírnököt idéző hangja is elengedhetetlen ahhoz, hogy a dalok igazán élni kezdjenek. Ráadásul már a nyitószámban (So Well) feltűnik a barát és alkotótárs Jessie Ware, a London-soul talán első számú dívája: Okumuval előadott duettjük tökéletes, érdekes módon a nyolcvanas éveket is felidéző popszám. Esetükben nem kell félni ettől a címkétől: a papíron kissé széttartónak tűnő zenei elemek oly magabiztosan forrnak össze, a wah-wah gitár, a szándékoltan retró billentyűs tónus, az afrikai ütős hangszerek, a kozmikus diszkóból importált szintihangok, az egyszerre koszos és agyas funkys lüktetés eredője minőségi popzene, amely ráadásul ingerli is a talpakat. És persze erős dalok sora, további vendégekkel: a Differentben Rosie Lowe énekel, míg a Love Me Againben egy újabb barát és alkotótárs, Anna Calvi szolgáltatja a háttérvokált. Az Invisible áramvonalas, izgalmas, komplex és organikus, soulos/funkos popzenét csinál – igencsak ihletett, eredeti módon.
Ninja Tune/Neon Music, 2016
