Retró vígjáték zenével - áll a cím alatt a szabatos műfaji meghatározás, és huncut legyen mármost, aki ezek után mást várna a József Attila Színház új produkciójától, mint amit az nyújtani ígér. Olyasforma derűs időutazást tehát, amihez az angyalföldi teátrum egyszerre kínál autentikus tárgyi környezetet, sok évtizedes hagyományt és tőrőlmetszett szocializmus kori játékmodort. "Ez az a ház, ahol semmi se változik / Ez az a ház, ahol áll az idő..." - éneklik felénk a színpadról Koncz Zsuzsa hajdani slágerét, s ha tán e sorokat vonakodnánk is egy az egyben a tisztes játszóhelyre érteni, azért az nyilvánvaló, hogy a József Attila Színház hangulata a távolodó félmúltat idézi. Hogy vajon tudatosan őrzi és ápolja-e ezt az ómódi hangulatot, vagy pusztán nem képes szabadulni tőle, az természetesen vita tárgya lehet, ám az aligha megkérdőjelezhető, hogy az 1962-es mozifilm színpadi változata gond nélkül helyet talál magának, s azután vígan meg is él a színház deszkáin.
A Mici néni két élete című filmvígjáték, amelynek elkészültét a korábban rendőr ezredesként tevékenykedő filmíró, Hámos György és a legújabban hálózati személyként hírbe hozott rendező, Mamcserov Frigyes művészi együttműködésének köszönhetjük, a maga korában egy volt a könnyed fajsúlyú hazai mozidarabok sorában. Közönségsikert aratott, s persze jutalomjátékot jelentett a filmen abszolút főszerepben amúgy bűnösen kevés alkalommal játszatott Kiss Manyi számára, ám a vígjáték kultuszfilmmé nemesülése csak a legutóbbi években vált bevégzett ténnyé. S tegyük is mindjárt hozzá, korántsem érdemtelenül, hiszen ez a derűs szakértelemről árulkodó alkotás nemcsak pompás színészeket mozgat, de egyrészt üdítően apolitikus, másrészt pedig erősen korjellemző mozzanatainak dacára is mindmáig őrzi frissességét.
A Mici néni jelenkori népszerűségét érzékletesen példázza már maga az a tény is, miszerint éppen december 11-én, a József Attila Színház premierjével párhuzamosan a Turay Ida nevét viselő budaörsi társulat is bemutatta a saját színpadi változatát. Az utóbbi - már több játszóhelyen kipróbált - adaptációt Vajda Anikó jegyezte, míg Angyalföldön Ruttkay Zsófia vállalkozott a posztumusz társszerzőség hálás-hálátlan feladatára. E minőségében Ruttkay jószerint minuciózus gondossággal mentette ki a filmből az összes dialógust és snittet, s húzta szét egyszersmind a színi cselekvényt annyira, hogy a jelenetekbe és közéjük minél több énekszám elférjen. A nyugdíjas színésznő és a lakásába befogadott ifjú műszaki értelmiségiek szeretetteli, ámde korántsem zavartalan együttélését így (szemben az annak idején egyetlen Fényes-nótát citáló filmmel) valóságos slágeregyveleg kíséri - a húszas évektől a hetvenes évek pereméig. Ez a változatosság ugyan megfelel a történet többgenerációs jellegének, azonban a kicsengetett dalrészletek gyors egymásutánja olykor nemcsak a színi hatást gyöngíti, de magát a zenés vonulatot is. Ráadásul Léner Péter rendezésében e számok jelentékeny részét a vígjáték statiszta- és tőmondatos szerepeit "megformáló", vigasztalan színpadi jelenlétre kárhoztatott színészi ensemble ifjú tagjai szólaltatják meg, akik e dalokban sajnos éppoly kevéssé találhatják fel közreműködésük művészi értelmét, mint a tejbolt előtti sorállás szimulálásában.
A retró elmaradhatatlan kellékeit gondosan előszámláló s Hangay Mici betegágya köré echt főbérleti szobát kerekítő előadás (díszlet: Horesnyi Balázs) sikere természetesen a főszereplők vállain nyugszik. A címszerepben Esztergályos Cecília olykor ugyan menthetetlenül bele-belecsúszik színészi működésének és színpadi hanghordozásának kínosabbik, történetileg hagyományosan a Família Kft. Ágicájával azonosított regiszterébe, ám a sápítást elhagyva így is kellemes pillanatokat szerez számunkra fanyar humorával. Lényének örök kislányos szubrettjellege megkövesedett modorosságaiban is szerethetőnek mutatja a színésznőt alakító színésznőt, s bohócos temperamentuma ugyancsak rendre fel-felszikrázik. Micike egykoron fiákert, majd immár autótaxit hajtó lovagja, Gál Alfréd ezúttal Bodrogi Gyula személyében testesült meg, s aratott viharos sikert. Bodroginak a József Attila Színházban jócskán kiérdemelt legendája van: házi büszkeség és kedvenc itt e nagy színész, aki máig megszolgálja a közönség rajongását. Akárcsak a valahai szerepelőd, Páger Antal, ő is egyszerre ámultatja bájos svihákságát meg táncos léptű komikusi múltját, s játssza ki öniróniával finomított szívhangjait. Mici néni szarkasztikus modorú kollegináját a fejedelemasszonyi eleganciájú Galambos Erzsi, míg az öltöztetőnőnek pozicionált másik színészotthoni bennlakót a kacska járásra és a közbekotyogó kontrázásra korlátozott Vándor Éva adta. Balla Eszter és Zöld Csaba szerelemtől és lakásínségtől hajtott ifjú házaspárja mindvégig bírta rokonszenvünket, ámde akárcsak a filmvásznon, itt sem Bokor Kati és Laci hamvas kettősére irányult a nézői főfigyelem.
József Attila Színház, december 11.
