Interjú

„Tovább bírtam, mint az egyiptomi hadsereg”

Lawrence Foster karmester

Zene

A 84 éves amerikai karmester formális zenei végzettséget sosem szerzett, de már 18 évesen a San Francisco Ballet karmestere, majd Los Angelesben Zubin Mehta asszisztense lett. 1966-ban Tanglewoodban elnyerte a Koussevitzky-díjat, s Houstontól Londonon át Lisszabonig egy sor meghatározó együttesnél és lemezkiadónál tette le névjegyét. Budapesti koncertjének próbáján beszélgettünk vele, többek között Enescuról, Bartókról, az öltöző ajtaja alatt becsúszó papírról és a tiltott vonóváltásról is.

Magyar Narancs: Az Egyesült Államokban született és nőtt fel, a családja ugyanakkor román származású.

Lawrence Foster: Zsidók a szüleim, és az édesapám rettegett a Vasgárdától. Meg volt győződve arról, hogy valami nagyon rossz fog történni, ami később be is következett, mert 1941 júniusában az egyik legszörnyűbb pogrom zajlott le egykori lakhelyünkön, Jászvásáron. 1939 augusztusában mindketten hajóra szálltak, útközben kitört a háború, ők pedig – bár nem így tervezték – New Yorkban maradtak. Apám 1944-ben meghalt, anyám aztán háromszor is újraházasodott. Először egy magyar férfihoz ment hozzá, akitől azért vált el, mert az bántalmazott engem, aztán egy eredetileg Fuchs névre hallgató osztrákhoz, aki Angliába költözve Fosterre változtatta a nevét, mert megelégelte a gúnyolódást. Végül egy mannheimi német férfi oldalán állapodott meg. Anyám szeretett román népzenét hallgatni, ennyi jelezte a családban az identitásunkat.

MN: Elég későn kezdett el zenével foglalkozni.

LF: Volt egy bátyám, aki meghalt tüdőgyulladásban. Aztán miután anyám elvesztette apámat is, úgy érezte, nincs ereje a felnevelésemhez, így egy Los Angeles-i, nagyon magas követelményeket támasztó bentlakásos katonai iskolába kerültem. Anyám ragaszkodott hozzá, hogy tanuljak meg zongorázni, de én utáltam játszani. Ám, ha nem gyakoroltam, nem kaptam vacsorát. Nagyjából tizenkettő lehettem, amikor egy idősebb fiú először elvitt egy koncertre. Abban a pillanatban eldöntöttem: a zenekar lesz a hivatásom, és onnantól nagyon komolyan vettem a zongorázást. Anyám szerzett nekem egy jó tanárt, Mrs. Graudant, aki Artur Schnabel tanítványa volt, így kiválóan megtanultam nála az összes Beethoven-szonátát a Schnabel-féle kiadásból.

MN: Hogyhogy nem lett önből katona?

LF: Egyszer nem kaptam kimenőt, hogy meghallgassam Nathan Milsteint, mert az Omar Bradley tábornok tiszteletére rendezett felvonuláson a zenekarban kellett volna tubáznom. Úgy gondoltam, a fenébe velük. Amikor visszamentem, az igazgató csak ennyit mondott dühösen: „Mi nem a zenei nevelésed miatt vagyunk!” Be kellett látnom, hogy igaza van, és megszöktem. A szüleim visszaküldtek, én újból elszöktem, és akkor már inkább beírattak egy állami iskolába.

MN: Ott könnyebb volt az élet?

LF: A szabályokkal könnyű volt megbirkózni, ugyanis alig voltak. De később, a UCLA-n – mint minden állami egyetemen – az oktatás kötelező része volt a katonai kiképzés. Egy katonai iskolával a hátam mögött úgy éreztem, hogy erről már mindent tudok, és a helyzet igencsak bosszantott. A viselkedésem miatt elkezdtek gyűlni a büntetőpontok, amit kulimunkával kellett volna ledolgoznom, ahhoz viszont ugyancsak nem fűlött a fogam. Fél év elteltével kirúgtak. Szerencsémre a San Francisco Ballet éppen akkor keresett karmestert. És az egyetem pedig – ahonnét röviddel azelőtt kirúgtak – még ugyanabban az évben meghívott, hogy tartsak előadásokat Wagner zenéjéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Disznóláb

Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter múlt pénteken a hivatalában fogadta Bondár Anna teniszezőt, aki azért érdemelte ki e megtiszteltetést, mert előtte kedden a kolozsvári Transylvania Open teniszversenyen nem fogott vele kezet legyőzője, az ukrán Olekszandra Olijnikova.

A Balkán Ukrajnája

Miközben Ukrajna EU-csatlakozásáról ádáz viták dúlnak, Brüsszelben eldöntött tényként kezelik Montenegró 2028-as, de legkésőbb 2029-es csatlakozását. Az ország kicsi, és csak 620 ezren lakják, emiatt különösebben nem zavar senkit, és a felvételükkel üzenni is lehet a Balkán többi részére: nektek is sikerülhet, ha tesztek érte. De miért kell, hogy Montenegró mielőbb az EU tagja legyen, és mi köze van ehhez Szerbiának?

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.