Magyar Narancs: Október elején extra felállásban léptetek fel az A38-on, ráadásul a név is különleges volt: anORGANik:ORG...
Deutsch Gábor: Az élő alapfelállásban most is ketten vagyunk Gergővel mint afféle mag, akárcsak 10 éve, ahogy kezdtük - a nyártól pedig a képbe lépett fix résztvevőként Barabás Lőrinc trombitán és Gergácz Gábor a Beat Disből gitáron és billentyűkön. A mostani jubileumi rendezvényen közreműködött még Zságer Balázs billentyűn, dj Bootsie és dj Mango scratch-csel és effektekkel, Tisza Gergő akusztikus gitáron, a mikrofonoknál pedig Kutzora Edina, Alba Hyseni, Nagy Eszter Mira és MC Zeek. A jövőbeni koncertekre is mindig szeretnénk egy-egy vendéget, kollégát hívni, főként ebből a körből.
Szőcs Gergő: Afféle soundsystemként működnénk...
MN: Érdekes projektnek tűnik: elektronika és "hagyományos", többek között akusztikus és rockhangszerek együtt - mostanra úgy tűnik, a korábban szemben álló műfajok végképp megtalálták egymást, és sokszor képesek úgy egybesimulni, mint a fogaskerekek.
DG: A rock, az elektronika és a dzsessz teljes mértékben egybefolyik manapság, eltűntek a merev határok. Mindenki bűvöli azt a hangszert, amihez ért, a műfajok fuzionálnak - így formálódnak manapság a zenekarok.
SZG: Pont ezen gondolkodtam én is a napokban - ráadásul számomra ez különleges helyzet, elvégre Gábor is rockdobosként tekint rám.
MN: Gondolom, így közvetlenül is érzékelhető, honnan is jönnek a grúvok az elektronikus zenébe, meg persze működik egyfajta visszacsatolás - átjön mondjuk az elektronikus zene repetitivitásának elementáris élménye, amit nehéz lehet visszaadni. Jól hiszem, hogy nem is egyszerű ledobolni?
SZG: Egyrészt nem egyszerű, másrészt az is furcsa, hogy a dobot a legnehezebb elhelyezni a hangképben. Úgy érzem, ezen még van mit dolgoznunk.
DG: A pontosság nagyon fontos, és ebben Gergő abszolút megbízható, a hangzást pedig keverjük. Az akusztikus lábdobon és pergőn Gergő által játszott ritmus ugynevezett triggerek és egy dobagy segítségével MIDI-jellé alakul, ami egy Akai MPC nevű dobsamplert hajt meg - ezen pedig az általam megcsinált, számonként különböző elektronikus "kick és snare"-ek szólalnak meg. Koncerten pedig ezen kétfajta - az akusztikus és az elektronikus - dobsoundot mixeljük egybe, hogy vaskos, ütős végeredményt kapjunk. Ez még manapság is ritka itthon, pedig mi már 10 éve csináljuk.
SZG: Mikor elkezdtük, rögtön rengetegen hívtak zenészkollégák, hogy meséljük el, hogy működik ez a fajta megszólalás. A lényeg, hogy nem a Gábor által kreált grúvokra dobolok rá, hanem pont az általa kitalált grúvot dobolom. Kicsit hasonlít ahhoz, mint amikor egy jó basszer-dobos páros dolgozik együtt, s ez adja az egésznek az alját - csak itt Gábor nem basszusgitáros, hanem varázsló.
MN: Mostanában több ilyen koncertet láttam (SBTRKT, Dimlite, Shigeto), amely pont az elektronika és az élő dob kombinációjára épült. Jól látom, hogy az utóbbi pár évben afféle forradalom zajlott le azon eszközök terén, amelyek szükségesek ahhoz, hogy élőben, live actként reprodukáld mindazt, amit a házi stúdiódban kitaláltál, s mindezt még szinkronizálni is tudd élő, akár akusztikus hangszeres zenével?
DG: Ez abszolút így van. Egyre több ilyen gép, eszköz, szoftver kerül a zenekészítők kezébe, ami pont ezt segíti elő. A sokat emlegetett Ableton Live sikere is ezen alapszik: többek között arra jó, hogy például egy akusztikus zenész bemintázza magát. Ekkor keletkezik egy zenei hurok, amit a végtelenségig tud effektezni, erre még további sávokat rájátszani, vagy épp pont ezen zenei réteg tetején szólózni. Visszatérve hozzánk, az anORGANik:ORG alapvetően basszuscentrikus projekt, mivel az elektronikus zenékre jellemző, olykor vad gépi basszusokra épül - megfelelő effektezéssel és torzításokkal.
MN: Az utóbbi másfél évtizedben sokszor elhangzott, hogy az elektronikus tánczenét a szoftverek folyamatos fejlődése löki előre, ez hoz bele változást.
DG: A 90-es évek végén még a legtöbb elektronikuszene-készítő büszkén emlegette: én csak hardveren dolgozom. Én akkoriban - épp 20 éves fejjel - eléggé low budgetben voltam, így csak azzal az eszközzel tudtam dolgozni, ami volt és amihez értettem - a számítógépen próbáltam az elképzeléseimet megvalósítani. Kezdetben főként a hangzások megfejtése nagyon sok munkálatot igényelt, mivel akkoriban a számítógépek sem voltak olyan gyorsak, mint manapság, és a szoftverek is gyerekcipőben jártak.
MN: Akkor még fel lehetett ismerni egy zenén, ha nem volt utólag maszterelve, hogy PC-n írták...
DG: Én kifejezetten rápörögtem erre, és próbáltam reprodukálni számítógépen az általam kifülelt hangzásokat. Ennek az lett a vége, hogy egyre többen kértek meg: csináljak keverési és mastering munkákat. Először a baráti körből, részben Széll Laci kiadójától jöttek előadók: Yonderboi, Zagar, Bootsie, Amorf Ördögök, majd egyre tágult ez a kör. Azóta is folyamatosan dolgozom ilyen munkákon - ezért talán egy kicsit kevesebb időm is maradt másra. De a sok felkérés mind azon alapult, hogy egyszer eldöntöttem: az otthoni gépemmel is megcsinálhatom úgy, hogy az dögösen szóljon. Közben persze ki kellett találni, mit használhatok és mit nem - mármint plugin szinten. Most is inkább a szoftverek pártján vagyok, habár az utóbbi 5-8 évben rengeteget fejlődött minden: nemcsak a processzorok erősödnek, de a klasszikus zenekészítő hardverek emulációja is. Nemcsak szintetizátorokat, de kompresszorokat, csöves erősítőket és gitártorzítókat is leemulálnak - most már ember legyen a talpán, aki megmondja, melyik zene mivel készült.
MN: Pár éve divat volt borúlátóan fogalmazni az elektronikus tánczenék jövőjével, sőt jelenével kapcsolatban - az egyik alfaj mind unalmasabb, a másik tizenöt éve zsákutcába került, a harmadik halva született, szólt a verdikt. Most pedig kifejezetten izgalmas dolgokat látni mindenfelé.
DG: Egyre több fiatal, tehetséges ember jelentkezik, akik olyan agyament ötletekkel jönnek elő, amire mások korábban nem gondoltak volna, vagy idősebbek lévén egészen máshogy jár az agyuk. Mindebből főleg angolszász vonalon sok új zene, sőt irányzat születik - nekik a promóciós gépezetük is erős, így azután eljuthat a világ sok részére is, nem utolsósorban a BBC-nek köszönhetően.
MN: Visszakerült volna a labda az angolszászokhoz? Korábban sokáig úgy tűnt, mintha az elektronikus zene centruma áthelyeződött volna a németekhez, skandinávokhoz, franciákhoz.
DG: Szerintem igen, és szépen bekerülnek ezek az új zenék a UK bass music kategóriába. Azért én azt is látom, hogy így sem tudnak olyan nagyon új dolgok születni. Valamennyire itt is beállt ez az egész: ha nem volnának effektek, igazából nem történne sok minden. A kísérletezés még működik - de új melódiákat vagy új ritmusokat már nem fognak kitalálni. Már minden el lett játszva, csak az experimentális elektronika tud néha újat mutatni, viszont az nem tánczene.
MN: Ahogy mondtad is, nagyon sok magyar előadó lemezét keverted, maszterelted. Közülük többen, így Yonder, Zagar, Bootsie nemzetközileg is ismert előadók. Szerintetek hogy szólnak manapság a magyar lemezek?
SZG: Én azt látom, hogy legtöbbször afféle garázsmegoldások működnek. Pénz hiányában mindenki próbálja próbateremben felvenni, saját körben, csináld magad alapon megoldani a keverést. Az pedig egyértelműen a zene rovására megy, ha nincs mögötte olyan ember, aki garantálná a minőséget. Megint az van, hogy balatoni büfé vagyunk: semmiért nem fizetünk, de minden legyen jó!
DG: Míg a nyugati világban ha egy produkció eljut egy bizonyos szintre, azaz ahonnan már nem amatőr, onnantól tolnak bele pénzt, mert van, ezzel szemben nálunk meg nem, mert nincs, vagy legalábbis sokkal kevesebb. Az utóbbi évtől ezt én mint hangmérnök is észrevettem, a mastering-, mixingfelkérések száma viszszaesett: egyszerűen nincs a zenekaroknak pénzük, és megpróbálják megcsinálni maguk. Aki eljut hozzám, annak megpróbálok prémium minőséget adni - őszintén szólva a többiekkel nem foglalkozom; mármint nem érdekel, hogy miért szólnak rosszul.
MN: Ti hogy látjátok, van valami kép manapság a világban a magyar "könnyűzenékről"?
DG: Itt nincs olyan erős promóciós gépezet, mint mondjuk angol, amerikai vagy német vonalon - ez a fajta profizmus mindenképpen hiányzik, márpedig nagy szükségük volna erre olyan zenekaroknak, amelyek bizonytalan profilúak, mondjuk ebben a félig pop/rock, félig underground szcénában dolgoznak, és exportképes zenét játszanak.
MN: Létezik ez a teljesen underground, ha úgy tetszik, vírusmarketinges vonala is az önmenedzselésnek - így lehet befutni, nyilván szűk körben, a blogoszférán keresztül.
DG: Akadnak magyar elektronikus zenei producerek, akik így is szolid sikereket érnek el külföldön, vannak megjelenéseik - de a legtöbb esetben addig nem jutnak el, hogy el is hívják őket élőben fellépni avagy dj-zni. Annyi biztos, hogy a világ-, illetve a népzene, egészen pontosan a kicsit elektronizált balkáni muzsika nagyon megy kint: erre mindig is volt, ezután is lesz kereslet, viszont ehhez a vonalhoz nem nagyon értek.
