Ilyesmirõl blogolni tehát nem kunszt, mindennek az ellenkezõjérõl viszont már mindjárt érdekesebb. Telepi János blogjának alapvetése - "a szimpatikus magyarok köztünk élnek" - olyan, mintha felirat volna egy negatívba fordított horrorfilm plakátján, amin zombik helyett mondjuk öreg néniket a zebrán átsegítõ fiatalok és mosolygós csinovnyikok díszelegnének. Ez egyébként tényleg jó plakátja lehetne a blognak, a magyar internet egyik legoptimistább szegletének, ahová az olvasók levelei nyomán kerülnek fel a tökéletesen egyszerû sztorik a metrón kirabolt utastársuknak szó nélkül segítõ emberekrõl, az italozó ezekamaifiatalokról, akik fél perc alatt átrendezik a sétálóutcát, hogy elférjen a mentõautó, mozgáskorlátozottaknak és kismamáknak segítõ BKV-ellenõrökrõl. Akad itt példátlan együttmûködés az utat elfoglaló bringás felvonulás és türelmes autós között, és feltûnik Combino Man is, akinek fõ erkölcsi dilemmája, hogy ha kislányokat véd meg a villamoson a molesztálótól testi erejét sem éppen kímélve, akkor szentesíti-e a cél az eszközt? A blog legkedvesebb története pedig már nem csak optimizmusa miatt egészen valószínûtlen: "Tegnap plüss szarvassal voltam a GRobyban - írja a szûkszavú beküldõ -, és a boltos lány mindkettõnknek köszönt: sziasztok."
*****