Nem létező szerbiai magyar beavatkozás amerikai követelésének visszautasításáról beszélt pénteki állami rádiós szózatában Orbán Viktor. Az 1999-es jugoszláviai légiháború során nem volt tervbe véve szárazföldi művelet, nem volt mit megakadályozni. Orbán hári jánosi „visszaemlékezése” egy bő másfél éve kezdődött önfényezés második része.
Az orosz állami vállalat már nincs abban a helyzetben, mint a háború előtti években: a cég majdnem teljes piaczárással szembesül Európában.
Az Ukrajnának ma nyújtott segítség nemcsak befektetés a Nyugat biztonsági jövőjébe, de a majdani újraépítés a fél világgazdaságot megmozdító konjunktúrát is ígér.
„Európa hozzáállása Oroszországhoz a biztonsági párbeszédben konstruktívabbá válik, amikor az orosz hadsereg megközelíti az Ukrajnával határos keleti EU-államokat” – jósolta nemrég Konsztantyin Gavrilov, a bécsi állandó fegyverzetkorlátozási (!) tárgyalások egyik vezető orosz diplomatája.
Az Országgyűlés hétfőn ratifikálta Svédország NATO-tagságát, előtte pedig Ulf Kristersson kisegítette Orbán Viktort az egyre kínosabb másfél éves színjáték lezárásában. A gyorsan aláírt katonai megállapodások jó ideje a fiókban heverhettek, azaz nem új fejlemények, mint azt a propaganda sulykolja.
