Rudas Dóra

A hatalmától bódult férfi olyan, mint a szandál zoknival...

Micsoda kor ez a miénk!

Annak, aki menekülne a valóságból, a film intravénás szer.

A férfi és női szerepkör átalakulása lerágott csont, olyannyira, hogy a nemek szerepkörének egyik legmeghatározóbb új kihívása az, hogy újra és újra meg kell hallgatnunk az átalakulásukról szóló históriát. Nagyon nehéz olyan irányból közelíteni meg a témát, amely (legalább az egyik nemnél) ne szemforgatásba vagy köldöknézegetésbe torkollna.

Luca Guadagnino filmjeire nem lehet nem odanézni

Az angol királyi család szerepe jó nagy átalakuláson ment át a fennállása óta, ma már inkább csak tévésorozatok és filmek témaadójaként látja hasznukat az ember.

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan „regenerálódik” a társadalom teste még a nagyobb megpróbáltatások után is.

A hatásra törekvő film­készítőknek manapság már nem muszáj kopóként kajtatni a vászonra vihető sztorikat.

Ahogy egy koncerten elüvölti magát az énekes, hogy „Hello, Kazincbarcika!” és a közönség teljesen megőrül a megszólítottság sosem látott magaslataitól, úgy fogadja a néző A rezsimet hirtelen.

Kristen Wiig a maga glamúrtalanságában is valóságos őstehetség, aki, ha nem is behozta – hiszen ki ismeri egy vicc eredetét –, de népszerűvé tette a kínos női humort a vásznon (és a képernyőn).

Kétféle ember létezik: akinek elérnie nehéz a sikert, és akinek megtartania.

Akinek van családja, könnyen láthatja úgy, hogy az idill sokszor a borzalmak előszobája, és kizárólag arra jó, hogy még magasabbról essünk pofára, ha beüt a krach.