„Borsodban épül a világ leghosszabb függőhídja”; „Célegyenesben a világrekorder sátoraljaújhelyi függőhíd”; „Már a terheléses teszteket végzik a világrekorder magyar függőhídon” – ilyen és ehhez hasonló hangzatos címekkel jelentek meg hírek az elmúlt hónapokban. A közölt felvételek valóban impozáns képet mutatnak a Szárhegy és a Várhegy közé függesztett gyalogos hídról, amelynek a látványa is szívdobogtató.
A beruházást mindvégig kritikák övezték, mivel a híd a Natura 2000-es hálózathoz tartozó, különleges madárvédelmi területen áll. Az építkezés során a hídfők alatti erdős részeket környezeti hatástanulmány nélkül csupaszították le. A 24.hu-n közölt összehasonlító műholdfelvételeken jól látszik a változások mértéke. A védett területen lévő fákat azért vághatták ki, mert 2021 októberében a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak nyilvánította a projektet.
Támadták a hidat az alatta lévő völgyben lakók is, 2019-ben pert is indítottak a hidat engedélyező határozattal szemben. A Covid-járvány idejére baljós csönd telepedett a völgyre, hogy aztán tavaly tavasszal nagy erőkkel elinduljon az építkezés. A tervek szerint idén májusban vagy június elején – mint azt a Népszava helyi forrásaira hivatkozva írja, attól függően, hogy Orbán Viktornak mikor lesz alkalmas az időpont –, átadják a Nemzeti Összetartozás Hídját a nagyközönségnek.
Április elején megkerestük Dankó Dénest, a híradásokban nyilatkozó sátoraljaújhelyi alpolgármestert. Kis türelmet kért, ígérte, a hónap vége felé jelentkezik. Mivel ez nem történt meg, nélküle indultunk szemügyre venni a hidat és környékét.
„Búcsút mondtunk a hegynek”
Tempósan közelednek a befejezéshez a híd két pillérénél, a kamionok föl-le járnak a letarolt hegyoldalakon, s a hídon is serénykednek az építőmunkások. Ahogy gyalogosan közelítünk a híd alatti területhez, látjuk: ez nem egy víkendházakkal gyéren szórt zártkerti rész, inkább olyan, mint egy kertes lakóövezet. Mint a helyiektől megtudjuk, errefelé sokan állandó lakosok. Vagy lakosok voltak. „Húsz éven át élvezhettük a táj nyújtotta szépséget, a csendet, a nyugalmat, ez egy csapásra semmivé foszlott. Nehéz lépés volt, de végül a költözés mellett döntöttünk. Semmiképp nem akartuk az addigi nyugodt életünket felcserélni arra, hogy idegen emberek folyamatos kíváncsi tekintetének legyünk kitéve. Így végleg búcsút mondtunk a hegynek” – írta megkeresésünkre az egyik néhai lakó.
Névvel senki sem vállalta, hogy nyilatkozzon lapunknak, amit azzal indokoltak, hogy „Sátoraljaújhely kis város”. Többen azért maradtak ki a perből is, mert állami alkalmazottak vagy olyan vállalkozók, akik valamilyen módon kötődnek a helyi önkormányzathoz. „Én viszont úgy voltam vele, hogy ne bassza már meg, hogy az ember egy polgári pert ne indíthasson a saját otthonáért!” – fakadt ki az egyik lakó, nevezzük Z.-nek, aki elmesélte, miért indítottak közigazgatási pert, s végül milyen jogi buktatók és egyéb anomáliák miatt veszítették el azt.
Hogy pontosan hány lakó érintett, nehezen meghatározható. Annak a két ingatlannak a lakóit, amelyek a híd nyomvonalán, vagyis közvetlenül alatta helyezkednek el, kétségtelenül érinti; ezentúl, ha felnéznek, egy függőhíd metszi keresztbe az eget. Azoknak is alapjaiban megváltoztatja az életét a híd, akiknek a kertjébe „csak” srégen látnak majd be a turisták. Így a pertársaságba olyanok is bekapcsolódtak, akik a közvetlen nyomvonalhoz képest valamivel arrébb élnek.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
