Sorosozás

Hétfőn parlamenti felszólalásában Magyarország új propagandaminisztere, Rogán Antal újra feltalálta a kétpólusú világrendet.

Annyit variált csak az egykori képleten, hogy immár nem az Egyesült Államok és a Szovjet­unió állnak szemben egymással a világon, hanem Orbán Viktor és Soros György. Rogán szerint két álláspont ütközik manapság a menekültkrízis tekintetében, az egyik Orbáné, aki szerint a külső határokat meg kell védeni, a másik Sorosé, aki szerint a bevándorlást szabaddá kéne tenni. Ezen, első látásra kicsinyt leegyszerűsítettnek tűnő világkép szerint még Angela Merkel is Soros kottájából játszik. S nem csak Merkel, hiszen Soros személyében Amerika megtestesítője is, azé az Amerikáé, amely többedszerre vágta a minap az Orbán-kormányzat szemébe annak disznóságait. Ám Amerika messze van, s túl nagy is, meg nem is elég konkrét ahhoz, hogy jó legyen ellenségképnek – erre is kapóra jön tehát Soros, aki a maga összes közszájon forgó ismérvével, tulajdonságával, de már a hírével is maga a megtestesült konkrétum. Az ismerős ellenség. Az ősi.

Lehet minderre legyinteni, egy propagandaminiszter azért kapja a fizetését, hogy hülyeségeket beszéljen, és kábítsa azokat, akik fogékonyságot mutatnak ezek befogadására. Persze még így is erős kezdés egy újonctól, hogy a főnökét mindjárt ráereszti a magyar szélsőjobboldali mitológia Luciferére. Innen hova az istenbe lehet emelni a tétet? Oké, a harcos ma megküzd Luciferrel, a jövő hétre vagy decemberre le is győzi – de a propagandafelelősnek utána is be kell menni dolgozni. Ki lesz az új ellenség? Azt mégsem lehet majd mondani, hogy Lucifer kipipálva, jöjjön a hozzá képest azért mégiscsak NB III-as Simicska! De ez legyen Rogán baja.

Az ország nagyobb baja ennek a kurucinfótól többedszerre is kikölcsönzött – ám a Fidesz környékén korábban is nagy becsben tartott – sorosozás másik aspektusával van, amihez viszont kell egy pillantást vetni az előzményekre is. S itt nem feltétlenül a Rogánt minapi felszólalásában előző Kósa Lajosra gondolunk, aki tárgyszerűen ki is tért a Merkel–Soros-tengelyre, hisz ő is csak következmény. Az alapvetést maga Orbán Viktor tette meg pénteki rádióműsorában, amikor semmi perc alatt kapaszkodott fel a Szaniszló legmagasabb – sokak által megmászhatatlannak tartott – csúcsára. Azt fejtegette, hogy a menekülteket segítő civilek valójában akaratlanul is embercsem­pészek, az embercsempészet előremozdítói.
S mivel őket köztudomásúan Soros pénzeli, a képlet világos: az agg karvalytőkés mozgatja
a szálakat, mint minden egyéb esetben is, beleértve az általános felmelegedést éppúgy, mint a felszökő kolbászárakat, illetve a magyar futball várható újabb kudarcait.

Ilyenkor – amikor tudniillik Orbán előhoz valamit a Jobbik legszélének szerszámoskamrájából – azt szokás mondani, hogy nem akar ő rosszat, a célja csupán a szélsőséges szavazók átcsábítása! De érdeklik is Orbánt a szavazók, egy ilyen választási törvénnyel meg az évek múlva esedékes választásokkal? A kamra pedig már régóta az övé. Igen, használt szerszámokat vásárolt bele, viseltesek, itt-ott csorbák, de attól még mind az övé.

Hiszen a sorosozás nagyon is kötött műfaj. Szigorú balladai szabályrendszer szerint épül fel, megvannak a kötelező elemei. Hogy ebben a pillanatban ezeket az elemeket még beszállítók – a Fidesz értelmiségi holdudvaroncai – teszik a közösbe? Nos, ezzel jobb, ha nem áltatja magát senki, a mondott udvar ugyanis csak azt igyekszik megfejteni napi szinten, amit elé raknak, kiókumlálni, hogy abból mi következik délutánra, holnapra, a jövő hétre nézvést. Tessék belepillantani a Magyar Időkbe, épp ráerősítenek kicsinyt a sorosozásra, ami ebben az aspektusban már távolról sem a gigászok harcáról szól, hanem arról, amit az a szerencsétlen osztrák képviselő asszony kihüvelyezett magának belőle: hurrá, szabad végre a zsidózás! Lám, a közös gondolkodás része lett, napi társadalmi kommunikáció miniszterelnöki szinten is gyakorolt eleme. A felszabadult nekibuzdulásnak persze az lett a következménye, hogy a szélsőjobboldali Szabadságpárt simán kivetette soraiból a magáról nem annyira, mint inkább a lakókörnyezetéről megfeledkező képviselőjét. De hát az a Bécsi út túlsó végén történt.

A független magyar bíróság a múlt hónap közepén bocsánatkérésre kötelezte a Fideszt, mondván, szóvivőjük, „dr. Hoppál Péter 2013. augusztus 17-én tartott sajtótájékoztatóján valótlanul állította, hogy a Helsinki Bizottság azért kap támogatást a Soros György személyéhez köthető szervezetektől, hogy cserébe Magyarországot, a Fideszt, illetve a magyar kormányt lejárassa”. De Orbán nemzetközi léptékűnek szánt, ám ezzel tökéletesen egybevágó, hasonlóan provinciális és rosszindulatú nyilvános közlése után ez már tagadhatatlanul másképpen van. Majd őt is bocsánatkérésre kötelezi a magyar bíróság? Szépen vagyunk.