A NOB elnöke a Momentumról: Politikai eszközként használják az olimpiát

  • - urfi -
  • 2017. február 19.

Belpol

Thomas Bach szerint lehetséges, hogy a magyar pályázat visszavonása után a 2024-es és a 2028-as helyszínről egyszerre döntenek, és így Párizs és Los Angeles is rendezhet olimpiát.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke szombaton nyilatkozott az AP hírügynökségnek a svájci sívilágbajnokságon. Azokról a találgatásokról kérdezték, amelyek szerint a NOB szeptemberben Limában egyszerre dönt majd a 2024-es és 2028-as rendezésről. Ami valószínűleg azt jelentené, hogy Los Angeles kapná az egyik olimpiát, Párizs pedig a másikat (már ha így is kell nekik, ami egyáltalán nem biztos).

Bach és Orbán a láng hűlt helyét nézik Rióban

Bach és Orbán a láng hűlt helyét nézik Rióban

Fotó: MTI

Erről a felvetésről Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpiáért Mozgalom alapítója és a 2024-es pályázat nagykövete azt nyilatkozta az aktuális Narancsban olvasható, igen tanulságos interjújában: „Kizártnak tartom, hogy ehhez a NOB elnöke, Thomas Bach a nevét adja.”

Maga Thomas Bach azonban egyáltalán nem tartja ezt kizártnak. „Örülök neki, hogy az emberek így beszélnek az olimpiai pályázatról. Ez azt mutatja, hogy törődnek vele, amit nagyra értékelünk” – mondta az AP-nek. A NOB elnöke azzal a decemberi nyilatkozatával indította el a találgatásokat, miszerint a pályázati folyamat „túl sok vesztest termel”. A legtöbben persze azt látják a kezdeményezés mögé, hogy a NOB próbálja megkímélni magát egy újabb kínos pályázati körtől, hiszen az olimpiarendezésre egyre kevesebb a jelentkező, a népszavazásokon pedig sorra buknak el a pályázatok.

Az AP azt írja, hogy a magyar pályázatot már azelőtt sem tartották esélyesnek, hogy elindult volna a népszavazási kezdeményezés, ezért a találgatások nem is térnek ki Budapestre, hanem csak Párizzsal és Los Angelesszel foglalkoznak. Amikor a hírügynökség arról kérdezte a NOB elnökét, lehetségesnek tartja-e, hogy szeptemberben Limában két pályázó lesz csak, és mindkettő győztesként távozik, Bach nem vetette el ennek lehetőségét. „Hadd vitassuk ezt meg. Ez egy vita, és több opció van” – mondta.

A budapesti népszavazásról elmondta, hogy az egy új politikai formáció műve, akik „ezzel akarnak nevet szerezni maguknak”. Bach szerint a Momentum tagjai „a népszavazást nyilvánvalóan olyan politikai eszköznek tartják, amelynek segítségével felkerülhetnek Magyarország politikai térképére”.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.