"A nyitrai ügy egy tünet" (Göncz Kinga külügyminiszter)

  • M. László Ferenc
  • 2006. október 5.

Belpol

A "katasztrófakoalíciónak" titulált pozsonyi kormány megalakulása után a magyar-szlovák viszony néhány hét leforgása alatt a mélypontra zuhant. A nyilatkozatháború során Budapest a magyar kisebbség jogait féltve az európai értékek mellett szállt síkra, míg Pozsony azzal vádolta a magyar kormányt, hogy uniós kapcsolatai és az MKP segítségével Szlovákia elszigetelésére játszik. A veszekedés egyetlen nyertese a feszültségeket gerjesztő, ultranacionalista Jan Slota, akinek a népszerűsége meredeken ível felfelé. A magyar külügyminisztert a konfliktuskezelés lehetőségeiről kérdeztük.
A "katasztrófakoalíciónak" titulált pozsonyi kormány megalakulása után a magyar-szlovák viszony néhány hét leforgása alatt a mélypontra zuhant. A nyilatkozatháború során Budapest a magyar kisebbség jogait féltve az európai értékek mellett szállt síkra, míg Pozsony azzal vádolta a magyar kormányt, hogy uniós kapcsolatai és az MKP segítségével Szlovákia elszigetelésére játszik. A veszekedés egyetlen nyertese a feszültségeket gerjesztő, ultranacionalista Jan Slota, akinek a népszerűsége meredeken ível felfelé. A magyar külügyminisztert a konfliktuskezelés lehetőségeiről kérdeztük.

Magyar Narancs: Néhány napja közösen adták át Jan Kubis szlovák külügyminiszterrel a kétnyelvű tótkomlósi iskolát, jövő héten pedig összeülnek a Visegrádi Négyek, ahol Szlovákia veszi át az elnöki tisztet. Oldódik a feszültség a két ország között?

Göncz Kinga: Az elmúlt években mindnyájan úgy gondoltuk, hogy ha nem is felhőtlen, de jó a két ország viszonya. A számtalan határ menti beruházás, infrastruktúra-fejlesztés, a közös európai uniós csatlakozás új minőséget adott a kapcsolatoknak, virtuálissá váltak a határok. Ezek után mindnyájunkat meglepett és elkezdett aggasztani a szlovákiai kormányalakítás, hiszen az a Szlovák Nemzeti Párt került be a pozsonyi koalícióba, amelynek ideológiáját a magyar-, roma- és németellenesség, a homofóbia, illetve általában az intolerancia jellemzi, azaz az európai értékrenddel ellentétes nézetek. Ugyanakkor megnyugtató volt, hogy az új kabinet külügyminiszterének első útja Budapestre vezetett. Találkozásunkkor jeleztem is felé az aggodalmainkat. Tény, hogy minden országban vannak szélsőségek, de mégis más, ha ezek a stadionban hangzanak el, és megint más, ha egy politikus szájából, akinek a pártja ráadásul kormányzati pozícióban van. Ez azért aggodalomra adott okot.

MN: Készült-e a helyzet kezelésére szolgáló forgatókönyv a külügyminisztériumban, amikor Slota és Meciar bekerült a szlovák kormánykoalícióba?

GK: Legitim választásról lévén szó, nyilvánvalóan nem lehet beleszólni abba, hogy egy ország milyen elveket valló pártokat juttat be a parlamentbe, milyen koalíció jön létre. Annyit tehettünk, hogy a problémáinkat formálisan és informálisan jeleztük, és kértük, hogy ezekre a problémákra a kormány találjon valamiféle megoldást. Erre mondta azt Jan Kubis, hogy a koalíció és a kormány nem azonos, az új kabinet pedig az európai értékrend alapjain álló politikát fog folytatni. Kérte, hogy inkább a tetteik, és ne a koalíciós partnerek nyilatkozatai alapján ítéljük meg őket, hiszen sem Jan Slota, sem Vladimír Meciar nem tagja a kormánynak. Persze, ezt azért fenntartásokkal fogadja az ember, hiszen a koalíciós partnerek mégiscsak befolyásolják a kormány mozgásterét. Azt is tudjuk, hogy néhány éve Ausztria is bejárta a maga útját a választásoktól, Jörg Haidertől Schüssel kancellár európai stílusú kormányzásáig.

MN: Felvetődött, hogy az osztrák eset mintájára Szlovákiát is el kellene szigetelni az EU segítségével?

GK: Tudjuk, hogy az elszigetelés nem a legjobb stratégia. Elszigetelés esetén ugyanis már semmilyen formában nem lehet befolyásolni az eseményeket. Kerestük a középutat: a felmerült problémákról beszélni kellett, folyamatosan jeleztük az aggodalmainkat, de a dialógus lehetőségét mindenképpen fenn akartuk tartani.

MN: A szlovák kormányfő július 4-én - amikor az európai szocialisták megfeddték a kormányalakítás miatt - arról beszélt, hogy a magyar európai parlamenti képviselők keltik a feszültséget Szlovákia körül. A hazai közvéleménynek beszélt, vagy volt valós alapja a kijelentésének?

GK: Ma sem tudom pontosan, hogy ez a kijelentés kikre vonatkozott, hiszen Szlovákiának is vannak magyar nemzetiségű képviselői az EP-ben. Természetesen az európai parlamenti képviselők már ekkor jelezték a fenntartásaikat, legyen szó akár a szlovákiaiakról, akár a magyarországiakról, hiszen Jan Slota nézetei nem új keletűek. Robert Fico ellenállásba ütközött az európai fórumokon, és elindult egy bűnbakkeresés. Azt hangsúlyozta, hogy vannak, akik rossz hírét keltik Szlovákiának, egyéb probléma nincsen.

MN: Később beindult Slota is, aztán jött a zászlóégetős videó, majd az állítólagos magyarverések. Ezek mennyiben változtatták meg a külügy stratégiáját?

GK: Stratégiánk sokban nem változott. Amikor először találkoztam Jan Kubissal, azt kértem, hogy ha szétválasztják a kormány tevékenységét és a koalíciós partnerek megszólalásait, akkor ezt Robert Fico tegye egyértelművé a közvélemény előtt. Ha olyasmi hangzik el a koalíciós partnerek részéről, ami európai szinten nem vállalható, akkor a kormányfő mondja el: ez nem a kormány álláspontja. Amikor jöttek Jan Slota magyarellenes kijelentései, a miniszterelnök ezt a distinkciót nem tette meg. Ekkor íródott az első levél, amiben kértük, határolódjanak el; ám erre csak egy felemás válasz érkezett. Igaz, Gasparovic köztársasági elnök tett bizonyos gesztusokat, illetve megszólalt a miniszterelnök-helyettes is, de Robert Fico közben azt nyilatkozta, hogy levelek jönnek-mennek, s ez nem is annyira fontos. Tisztán láttuk, ha erre megint kemény hangon válaszolunk, akkor tovább eszkaláljuk a konfliktust, felértékeljük Jan Slota szerepét. Ezért inkább a megnyilvánulások pozitív elemeire figyeltünk, azokat erősítettük a kommunikációban, hangsúlyoztuk, hogy megszólalt a köztársasági elnök, a miniszterelnök-helyettes. Ez ment a nyitrai esetig, ami arra utalt, hogy a szavak mégis tettekké váltak. Úgy tűnt, a helyzet egyre súlyosabb, ráadásul több esetben Jan Slotára hivatkoztak: "Slota küldi!", "Slota üzeni!" Robert Fico meg tovább hallgatott. Ekkor szólalt meg Gyurcsány Ferenc, és kérte, hogy a szlovák kormány határolódjon el a szélsőségektől. De végig figyeltünk arra, hogy az egész ne váljon szlovák-magyar üggyé, mindig azt mondtuk, hogy itt az európai értékek védelméről van szó. Ennek megfelelően kezeltük a hazai megnyilvánulásokat is, például a stadionbalhékat, amiket én magam is elfogadhatatlannak neveztem.

MN: Slota sokszor támadta a Magyar Koalíció Pártját is, a magyar külügy pedig rendszerint kiállt az MKP mellett. Milyen szerepet játszott a történetben a szlovákiai magyarok pártja?

GK: A Magyar Koalíció Pártja mellett akkor álltunk ki, amikor megkérdőjeleződött az a joga, hogy Magyarországon kapcsolatokat tartson fenn. Ez egy demokratikus alapjog, egyik pártnak sem lehet megtiltani, hogy egy másik ország pártjaival jó kapcsolatot alakítson ki.

MN: Az MKP-nek Duray Miklós is tagja, aki már-már Slotához hasonló szélsőséges nézeteket vall.

GK: Amikor Duray Miklós korábbi kijelentései miatt a rendőrség vizsgálódott, a magyar külügy nem szólalt meg. A magyar kormánynak alkotmányba foglalt felelőssége van a határon túli magyarok iránt, de ez nem azt jelenti, hogy mindenbe be kell avatkoznia. Persze az MKP helyzete speciális, hiszen a magyar kisebbség érdekvédelmi szervezete, etnikai párt. Nemzetiségi alapon szerveződik, így egymás mellé kerülnek a szociáldemokrata, liberális, konzervatív, esetenként a szélsőjobboldali vélemények is. Úgy vélem, ezzel az MKP maga is küszködik.

MN: A külügyi stratégia, állásfoglalások előkészítésekor hogyan tájékozódtak a szlovákiai helyzetről, honnan szerezték az információikat?

GK: Nagyon sok forrásból. Van egy főosztályunk, amelynek ez a dolga, folyamatosan kapcsolatban vagyunk a saját nagykövetségünkkel, konzulátusunkkal. Percre kész információkat kaptunk. Volt, amikor személyesen telefonáltam a követségre. Az MKP vezetőit is sokszor felhívtam, hogyan látják a helyzetet. Jan Kubissal pedig szinte napi kapcsolatban állunk.

MN: Az MKP ugyan etnikai szervezet, de mégiscsak párt, tehát megvannak a maga jól felfogott hatalmi érdekei. Nem tartottak attól, hogy így a külügy bevonódik a szlovák belpolitikai játszmákba?

GK: Ilyen konfliktushelyzetben az ember arra törekszik, hogy kialakítsa a saját véleményét, ne sodródjon az egyik vagy másik féllel. Még egyszer hangsúlyozom, mindenkivel konzultáltunk, végig fenntartottuk a kommunikációs csatornákat a szlovák kormánnyal is.

MN: Milyen viszonyban álltak a határozottabb fellépést követelő Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnökével, illetve a szintén keménykedő európai parlamenti képviselőkkel? Elvégre Tabajdi Csaba "nacionalista bozóttüzekről" beszélt.

GK: Németh Zsolt meghívott arra a külügyi bizottsági ülésre, amelyen egyedül ez a kérdés volt napirenden. El is mentem, és hosszasan végigbeszéltük a követendő stratégiát. Többé-kevésbé abban is egyetértettünk, hogy milyen irányokban lépünk. Egyeztettünk az EP-képviselőkkel is, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértettünk. A folyamatos kapcsolat volt fontos, hogy tudjunk egymás lépéseiről.

MN: Úgy tűnik, egy idő után a nyitrai eset a Külügyminisztérium érvelésének központi eleme lett, ami mégiscsak a helyzet eszkalálódására utalÉ

GK: Bocsánat, nem! Első perctől hangsúlyoztuk, hogy a nyitrai ügy egy tünet, és nem ez a legfőbb probléma. Bármi történt is Nyitrán, a legfőbb probléma az, hogyha egy olyan párt, mint a Szlovák Nemzeti Párt kormányzati szerephez jut, az felerősíthet, legitimálhat bizonyos nemkívánatos jelenségeket. Nem tudom, hogy mi a nyitrai esetnek az igazságtartalma, nem látok bele a szlovák rendőrségi aktákba. Félő, hogy ennek a lánynak a története ettől kezdve messze túlmutat önmagán. Csak negatív kimenetele lehet a dolognak, bűnbaknak kiálthatják ki őt is és az MKP-t is. A légkörről sokat elárul, hogy egy ilyen ügy így felértékelődik, s maga a miniszterelnök áll ki a sajtóértekezleten a rendőrségi vizsgálatról nyilatkozni... Ennek a lánynak az ügyén múlik, milyen lesz Szlovákia nemzetközi megítélése? Ilyen módon nem lehet kivizsgálni normálisan az ügyet, túl nagy lett a tétje. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy mindkét országban megmozdult a civil társadalom, jelezve, hogy ezt nem akarják, nem ilyen országokban akarnak élni. Nem is a Jan Slota-féle párttal van baj, a gond az, hogy a Szlovák Nemzeti Pártnak jelentősebb, 10 százalék feletti társadalmi bázisa van. Ezt a problémát pedig csak nyílt beszéddel, párbeszéddel lehet kezelni.

MN: Hogyan készülnek a Visegrádi Négyek tanácskozására?

GK: Furcsa, hogy miközben nagyon neuralgikus ez a viszony, a szlovák-magyar kapcsolatnak van egy igen jól működő része, ami sokkal kevésbé látszik. Gondoljunk csak arra, hogy a V4-ek teljes egyetértésben tudtak fellépni a schengeni zónához való csatlakozás ügyében. Nyugat-balkáni ügyekben, Horvátország, Szerbia csatlakozása kapcsán megvan a közös nevező, azonos nézeteket vallunk. Most 10-én ünnepi csúcs lesz, 15 éves a V4. Nagyrészt sikeres időszakot tudhatunk magunk mögött, az EU-ban ma már elfogadott formáció a visegrádi összefogás. Remélem, ez jó hatással lesz azokra az együttműködési szintekre, ahol gondok vannak.

MN: Mi lesz, ha Slota tovább folytatja ámokfutását?

GK: Biztos vagyok benne, hogy az előbb említett együttműködési formák lesznek hosszú távon a mérvadók. Ugyanakkor hiszek a civil társadalomban, annak minden kezdeményezésében. Ha ezek elég erősek, egy idő után kontrollálni fogják a Slota-jelenséget. Nem biztos, hogy a magyar Külügyminisztériumnak Jan Slota minden megszólalására válaszolnia kell. Nem kell túlértékelni őt ebből a szempontból, főleg, ha a történet már nem róla, hanem a két ország közti együttműködésről szól.

Figyelmébe ajánljuk