A domináns jobboldali interpretáció szerint a Fidesz október 23-i nagygyűlése békés, hazafelé tartó résztvevőinek egy részét politikai sugallatra verte meg a rendőrség. Nemcsak a pártmegnyilatkozások, de az ellenzéki sajtó is magától értetődőnek veszi, hogy a randalírozókat a rendfenntartók mintegy az Astoriához terelték, hogy ily módon ürügyük legyen a beavatkozásra. A nagygyűlés egyik szervezője a rendőrökkel vitázva a Narancsnak azt állította: már az Orbán-beszéd alatt belelőttek a tömegbe gumival, és kétségbe vonta, hogy több mint egy órán át nem közeledett volna a rendőrsorfal az Astoria felé. A nagyobbik ellenzéki párt megszólalói továbbra is ártatlan áldozatokról beszélnek, akik csak demokratikus jogaikat akarták gyakorolni. E felfogásnak egyenes következménye volt a november 4-i, a "rendőri brutalitás áldozataira" emlékező fáklyás menet.
A baloldal - kimondva-kimondatlanul - a kezdetektől a Fideszt gyanítja a zavargások mögött, s a nagyobbik ellenzéki pártot a szélsőjobb csoportokkal való szervezett együttműködéssel vádolja. Szilvásy György, a titkosszolgálatokat is felügyelő kancelláriaminiszter ezekre hozott volna bizonyítékokat az október 23-i eseményeket vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság zárt ülésén. A kiszivárgott hírek szerint Szilvásy többek között két fideszes képviselőnek (Demeter Ervinnek és Ékes Ilonának) a zavargók prominenseivel (a Tomcat néven elhíresült Polgár Tamással, illetve a jogi képviseletüket ellátó Grespik Lászlóval) lebonyolított telefonbeszélgetéseire utalt. Számos vélemény szerint az sem volt véletlen, hogy 23-án éppen az Astoriához szervezték a nagygyűlést; annak a környéke ugyanis könynyen "beleesik" a belvárosi zavargások útvonalába. A szocialista politikusok a mostani hét vége után azonban finomítottak álláspontjukon, s inkább a békesség fontosságát hangsúlyozták (Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó).
Fókuszban
A két nagy párt verbális összecsapásainak középpontjában október 23. óta a rendőrség áll: az MSZP szerint a rendőrség a dolgát tette, és aki a szervet támadja, az a fennálló jogrendet kezdi ki. A Fidesz változatlanul kitart a brutális rendőrterror és a provokáció narratívája mellett.
A rendőrség szeptember 17. után sorozatban került olyan szituációkba, amelyekkel évtizedek óta nem találkozott. Két esetet vitatnak, illetve látnak különbözőképpen a politika szereplői: a Szabadság téri székház ostromát, illetve az október 23-i beavatkozást. Nem szokás említeni viszont a harmadik nagy akciót, a szeptember 18-a éjjele és 20-a éjjele közötti tömegoszlatásokat (a Köztársaság téri MSZP-székház megvédését, a Blaha Lujza téri és a nagykörúti csatákat) - holott a rendőrség már akkor is alkalmazott gumilövedéket és lovasrohamot. Az erélyes fellépés jogosságát mindazonáltal egyik politikai oldal sem vitatta, pedig jó néhány beszámoló szerint akkor is voltak magukat békés járókelőnek valló kárvallottjai a rendőrrohamnak - az akkori híradásokat átböngészve ráadásul nem is kevesebben, mint a forradalom évfordulóján.
Annak, hogy a 18-20-ai nagy attakokra a politika nem épült rá, alighanem a székházostrom miatti általános megdöbbenés volt az oka; a másnapi körúti randalírozókkal nehéz lett volna közösséget vállalni komoly politikai erőnek. A tudósításokból az is kiderül, hogy - részben az államfői beszéd következtében - ekkortájt erősödik föl az úgymond Kossuth téri békés tüntetők és a vandálok megkülönböztetése. Néhányan vetették csak föl, hogy a szélsőjobbos harcosok hátországa nem más, mint a Kossuth tér: a tévé elfoglalása után sokan oda mennek vissza, ahol aztán a békés demonstrálók örömujjongással fogadják őket; s a későbbi napok beszédeiben is állandóan visszatérő elem az ostrom hőseinek az emlegetése. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a rendőrség a Kossuth tériek szálláshelyének október 23-i hajnali átvizsgálásakor mi mindent talált a vasgolyóktól a vasrudakig, akkor a "Kossuth téri békés demonstráló" fogalma legalábbis revízióra szorul.
A székházostrom átpolitizálása egy-két napos késéssel kezdődött. A jobboldal szerint a kormány magára hagyta a rendőröket, hogy győzhessen a csőcselék; a célja ezzel az volt, hogy az önkormányzati választás előtt ily módon aktivizálja híveit. A baloldal ellenben úgy látta, hogy a Fidesz nemcsak a kormány, de a jogrend ellen is rohamot indított a hatalom megszerzése érdekében; a Fidesz képviselőjelöltje és aktivistái, a különböző jobboldali figurák részvétele a randalírozásban a kormánypárti megszólalók szerint e tudatosságot igazolta.
Az október 23-án történtek viszont azonnal pártpolitikai értelmezést kaptak - mindenekelőtt a gyors reagálású fideszes nyilatkozatok állításai (rendőrterror, ártatlan áldozatok, brutalitás politikai sugallatra stb.) okán. A jobboldali narratíva máig nem veszített lendületéből. Akkor sem, amikor például egy közkedvelt történetéről, a jezsuita pap "félholtra veréséről" kiderült, hogy az a többször is előadott formájában egyáltalán nem állja meg a helyét.
Október 23. rekonstruálása tehát kulcskérdés. Annak eldöntésére, hogy a rendőrség valóban provokált-e és rárontott-e a békésen ünneplő tömegre (ami a fő vád ellene), több vizsgálat eredménye adhatja meg a választ. Néhány egyszerű kérdés azonban a rendkívül nagy számú beszámoló alapján simán tisztázható. A tudósítások döntő többsége azonosan látta, hogy: 1. a zavargások akkor kezdődtek, amikor a Corvin közből visszatérő tömeg az Alkotmány utcai rendőrökre támadt; 2. lényegében az Alkotmány utcai eseményektől kezdve folyamatos volt a rendőri felszólítás a terület elhagyására; 3. a rendőrsorfal az Erzsébet térről csak jóval a Fidesz-nagygyűlés után indult meg; 4. a nagygyűlés szervezői a rendőrség kérésére közölték a résztvevőkkel, hogy milyen útvonalakon hagyják el a helyszínt; 5. a Deák-Madách téri tömegoszlatás előtt is volt rendőri figyelmeztetés hangosbeszélőn arra, hogy mi következik; 6. ennél a rendőrrohamnál történtek a nap folyamán először olyan esetek, melyek felvetik az indokolatlan erő(szak) alkalmazását. Végül: az egyik lényeges vitapontot, a randalírozók Astoria felé "nyomását" meglehetős egyértelműséggel cáfolják a nyilvánosságra hozott rendőrségi rádióadások - ami persze nem zárja ki annak megvizsgálását, mindent megtett-e a rendőrség, hogy a nagygyűlés résztvevői és az utcai harcosok ne keveredhessenek.
Némi háttér
Rendkívül alapos és rendkívül drága kiképzésen estek át a rendőrök a szeptember 18-20-ai zavargások után - mondta egy névtelenséget kérő, a rendőri ügyekre rálátó forrásunk. Ennek ellenére a Deák térnél történt, ami történt. A Narancsnak nyilatkozó Petrétei József igazságügyi miniszter szerint a rendőrök nem tehettek arról, hogy az Alkotmány utcából kivert erőszakos, korábban rájuk támadó tömeg egy része az Astoria felé vonult, és maga után húzta a rendőröket. Petrétei szerint az Erzsébet téren a hatóság megpróbálta megakadályozni az egyesülést, de nem volt hozzá elég ereje.
Nem volt elég erő korábban, szeptember 18-án éjjel a Szabadság téren sem. A rendőri vezetők, az akciót közvetlenül irányító Gergényi Péter budapesti főkapitány és a Rio de Janeiróban lévő Bene László országos főkapitányt helyettesítő Szabadfi Árpád az ostromlók, az aktív vagy a csak bámészkodó-kiabáló passzív támogatóik létszámához képest elégtelennek ítélte a Nádor utcában állomásozó egységekét. Emiatt arra kényszerültek, hogy megvárják a vidékről úton lévő erősítést. Akkorra a televízió székházát védő két század már visszaszorult az épületbe, majd annak emeleteire, mivel a felgyújtott autók füstje mérgezte őket. Petrétei szerint a rendőrök nem számíthattak arra, hogy egy békésnek induló demonstráció erőszakba torkollik, de a közintézményt ért támadás, illetve a koncepció hiánya miatt elégtelen rendőri fellépés után azonnal felajánlotta a lemondását, amit a miniszterelnök azzal az indoklással nem fogadott el, hogy a jelenlegi helyzetben szüksége van rá.
A miniszter nem erősítette meg más forrásaink állítását, miszerint a Szabadfi és Gergényi közötti szakmai vita miatt nem vetették be az egyébként rendelkezésre álló lovas rendőröket. Információink szerint a budapesti főkapitány többször követelte, hogy az országos főkapitány általános helyettese adjon neki lovasokat, de Szabadfi a vízágyú elakadása után a felázott talajra és a várható veszteségekre hivatkozva megtagadta a karhatalom tömegoszlatásban legjáratosabb egységének a bevetését.
2003-ban Medgyessy Péter akkori kormányfő Gergényi Pétert nézte ki az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) élére, de a nem megfelelő diplomája miatt csak eggyel alacsonyabb polcra kerülhetett. Helyére a nem gyakorló rendőr Benét nevezték ki. Kettejük viszonya állítólag emiatt azóta is feszült. A személyi ellentéteket Gergényi Péter cáfolta lapunknak (a vele készült interjút lásd a 14-15. oldalon).
A rendőri felső vezetők rivalizálása mellett egy magas rangú exrendőr forrásunk a stratégia hiányára hívta fel a figyelmünket. Szeptember 18-án például megosztották a készenlétieket, illetve nagy részüket a Parlament védelmére hagyták, miközben tudni lehetett, hogy "ami a Kossuthon kezdődik, az mindig a Szabadság téren ér véget". Petrétei miniszter viszont úgy látja, a Szabadság térről esetleg kivert erőszakos tömeg a mellékutcákon valószínűleg visszatért volna az őrizetlenül hagyott Országházhoz, és akkor amiatt bírálnák a rendőröket. Idéztük Szikinger István alkotmányjogászt, aki szerint már az őszödi beszéd megjelenése napján, szeptember 17-én fel kellett volna oszlatni a néhány ezer fős Kossuth téri, engedély nélküli demonstrációt; bár kampányidőszakban nem kell bejelenteni a választási gyűléseket, a kormányellenes tüntetés nyilvánvalóan nem minősül kampányrendezvénynek. Ezt osztja már idézett, névtelenséget kérő nyugalmazott rendőr informátorunk is, ám Petrétei szerint utólag könnyű okosnak lenni. Hozzátette: alkotmányjogászként ugyan maga sem zár ki effajta értelmezést, de a 17-ei demonstráción megjelentek jobbikos zászlók is, márpedig a radikális formációnak érvényes engedélye volt a Parlament elé.
Gergényi főkapitány a Narancsnak így érvelt erről: a vonatkozó jogszabályok alapján úgy döntöttek, hogy a szeptember 17-én este gyülekező tömeget kampányrendezvény résztvevőinek tekintik. Felvetésünkre, hogy az eseményt voltaképpen a Budapesti Rendőr-fő-kapitányság minősítette választási gyűléssé, határozottan kijelentette: "Történik egy gyűlés. Összejön egy tömeg. Szó van a választásokról, sok mindenről. A jogszabály ezt lehetővé teszi. Ha föloszlattuk volna, akkor jogsértést követünk el, és akkor joggal ugranának nekünk." A főkapitány utolsó mondatával öszszecseng a rendészeti miniszter értékelése, miszerint a létszám jóval nagyobb volt a vártnál, s a demonstráció esetleges feloszlatása ugyancsak kritizálható lett volna.
Miniszteri nézőpont
Október 23-ról viszont a miniszter egyértelműen fogalmaz: a rendőrség fellépése jogszerű és arányos volt. Jogszerűnek a gyülekezési törvényre hivatkozva tartja - mely szerint a rendőrség mérlegelés nélkül köteles feloszlatni a be nem jelentett tüntetéseket, továbbá felszólításra mindenkinek kötelessége elhagyni a helyszínt, tekintet nélkül arra, hogy járókelő, bámészkodó, ott lakó vagy országgyűlési képviselő az illető. Petrétei úgy véli: az esetleges túlkapások elenyészőek, és bár maga is látott olyan felvételeket, amikor nyilvánvalóan az ellenállás megtörése után rugdostak földön fekvő embert, az a benyomása, hogy mindenhol ugyanazt a néhány esetet mutatják. A felfokozott hangulat miatt a miniszter, bár megérti a magukat elragadtató rendőröket, világosan leszögezi: jogsértést követtek el, amit a törvény büntetni rendel.
Az arányos intézkedésre példaként a miniszter felhozza az október 23-án és a november 4-én történteket. 23-án a Kossuth térről reggel kiszorított töntetők a Corvin közi engedélyezett demonstrációra mentek. A Kossuth térre való viszszajövetelük közben is felléphetett volna ellenük a rendőrség, de ezt egészen addig mégsem tette, amíg a kordon áttörésével, illetve egy rendőrkezet ért késszúrással őket magukat nem érte támadás. November 4-én pedig a rendőrség nem gátolta egyes tüntető csoportoknak a Szabadság térről az Astoriához, majd a Rákóczi út, Szövetség és Wesselényi utca érintésével a Vörösmarty térre - amúgy szintén engedélyezett - vonulását (noha akadályozták a közúti forgalmat), mert a demonstrálók nem folyamodtak erőszakhoz.
Petrétei szerint a múlt heti bizottsági ülésen lejátszott - és azóta részben nyilvánosságra hozott - hangfelvételekkel bizonyították: nem a rendőrök "tolták rá" a tömeget, hanem az erőszakos demonstrálók "húzták magukkal" a szervet a Fidesz-nagygyűlés résztvevőinek Astoriánál maradt részére. Noha megakadályozni nem tudták az egyesülést, az oszlatással jó ideig vártak, aki akart, elmehetett a helyszínről, mint ahogy ezt tette a fideszesek zöme. A miniszter kategorikusan visszautasítja a politikai megrendelést emlegető vádakat. Szerinte a törvénynek megfelelően csak kérte a rendőri vezetőktől, hogy védjék meg például a tévészékházat, de azt nem sikerült teljesíteniük. Tájékoztatást az eseményekről rendszeresen kapott ő maga, Szilvásy György, a titkosszolgálatokat felügyelő kancelláriaminiszter, illetve időnként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, ám állítása szerint utasításokat, elvárásokat egyikük sem fogalmazott meg.
Exrendőr informátorunk, aki személyesen élte át az 1990-es taxisblokádot és a 2002-es Erzsébet hídi csatát, azt mondta lapunknak: annak idején sem kaptak utasítást politikai vezetőktől, "bolond is lett volna bárki magára venni a rendőrök felelősségét".
Jogvédő nézőpont
Október 23. másnapján a budapesti rendőrfőkapitány kemény, bátor és törvényesen eljáró rendőrökről beszélt, majd a jogvédő szervezetek fellépése és az Európai Bizottság érdeklődő levele után finomodott az interpretáció. Miután a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) parancsnoka videofelvételeken kifogásolhatóan eljáró rendőröket is látott, vizsgálatot rendelt el. Garamvölgyi László nyilatkozatai szerint nem "belső", hanem a végrehajtói és a parancsnoki munkát is ellenőrző "tényfeltáró" vizsgálatról van szó, bár mindez a Rebisz saját adatai, jelentései és jegyzőkönyvei alapján történik. Önmagát ellenőrző szervezet esetén viszont mindig felmerül a kérdés, vajon érvényesülhet-e a pártatlanság a szervezeti szempontok ellenében.
Ha kifejezetten bűncselekmény gyanúja merül fel (jelen esetben ez a "bántalmazás hivatalos eljárásban" tényállást jelentheti), akkor a megyei ügyészségek, illetve a Fővárosi Főügyészség nyomozó hivatala vizsgálódik. "Az ügyészség olyan szervezet, amely nem lehet meg a rendőrséggel való szoros együttműködés nélkül, tehát a belső pártatlanság azért nem teljes - nyilatkozott lapunknak Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke. - Semmiképpen sem szeretnék általánosítani, mert vannak nyomozó ügyészek, akik nagyon komolyan veszik a feladatukat, de a rendőrök által elkövetett bűncselekmények nyomozási eredményessége rendkívül alacsony. A feljelentések tíz százalékában kerül sor vádemelésre, miközben a rendőri bántalmazások latenciája is nyilvánvalóan magas. Az általunk végzett felmérések szerint a fogvatartottak 17-18 százaléka mondta azt, hogy bántalmazták a rendőrségen, de senki nem tett közülük feljelentést. Úgy gondolták, hogy ezzel hátrányosan befolyásolnák az ellenük folyó büntetőeljárást, másrészt nem bíztak abban, hogy hatásos lesz a feljelentés - mint ahogy nem is az."
Bár Gergényi Péter a történtek utáni egyik első megnyilatkozásában kijelentette, hogy akinek panasza van, forduljon az ügyészséghez, valójában a rendőrségnek törvényi kötelessége a panaszok kivizsgálása, melyekről határozatot kell hoznia. Első fokon a városi vagy a kerületi kapitányságoknak, s ha a panaszos ezt nem fogadja el, akkor az ügy a főkapitányságokhoz kerül. Végső soron a közigazgatási eljárásokra vonatkozó általános szabályok szerint a bírósághoz is lehet fordulni.
Kőszeg Ferenc szerint fontos volna, hogy a rendőrség elutasítsa az ilyesfajta, rossz értelemben vett "bajtársiasságot", mivel a segítségük nélkül az ügyészségnek még a legjobb szándék mellett is nagyon nehéz dolga van. Emellett szükség volna egy független, közhatalmi jogosítványokkal rendelkező, a civil kontrollt megvalósító testületre. Ilyen sok országban, különösen az angolszászoknál (de például Hollandiában is) létezik, és komoly hagyománya van. Az angol szervezetnek (Independent Police Complaints Commission) egyébként 2002-ben jelentősen ki is bővítették a hatáskörét: nyomon követi a rendőrséggel kapcsolatos panaszok kivizsgálását, maga is vizsgálódhat, minden iratot a rendelkezésére kell bocsátani, és nem lehet szolgálati vagy államtitokra hivatkozva ezt megtagadni.
Kőszeg úgy látja, szakítanunk kellene azzal a dogmával, hogy a rendőrség ügyeibe civileknek nem lehet betekintése. "Jelenleg a kormány, illetve a felügyelő miniszter az, akinek a törvény szerint van joga a rendőrség tevékenységét irányítani és ellenőrizni, de ő nem nagyon tesz ilyet. A rendszerváltáskor a rendőrség nagyon helyesen ki akart szabadulni a közvetlen pártirányításból, de ez olyan jól sikerült neki, hogy mostanra senki nincs fölötte. Kialakult, hogy a rendőrség egy önálló entitás, amelynek a kormány alá rendeltsége csak amolyan elvi dolog, ezért a rendőrkapitány dönt mindenben, értelmezi a jogot. A rendőrségi törvény szerint a belügyminiszter nemcsak irányítja a rendőrséget, hanem a kormányban is képviseli. Ilyen nincs is több a magyar corpus jurisban. Mintha az adóhivatalt a pénzügyminiszter képviselné a kormány előtt. Tiszta abszurd."
Kilátás a sorfalból
"A hétköznapi munkában reggel kapunk eligazítást, kimegyünk a területre és ott önállóan dolgozunk, de csapaterős tevékenységben mindig csak parancsra lehet intézkedni. A tévészékháznál nem voltam ott, de lehetett arra számítani, hogy ez még egyszer előfordulhat. Azért reménykedtünk benne, hogy nem lesz különösebb probléma.
Az Alkotmány utcában a tömeg áttörte a vaskordont, félrehajigálták a rendőröket, és mire mi odaértünk, már majdnem a Parlamentnél voltak. Elkezdtük kiszorítani őket a Bajcsy-Zsilinszky út irányába. Ott volt két lehetőségük, de ők az Astoria irányába húzódtak. Képtelenség, hogy mi toltuk őket arra, aki járt már Budapesten, az tudja, hogy az Alkotmány utcából az Astoriáig eljutni nagyon sokfelé lehet, sok helyen el le-het fordulni, le lehet térni. A nagy többség mégis ugyanarra vonult, pedig mi hátul mentünk, utánuk.
A rendőrsorfal felállt, megérkezett a helyszínre a vízágyú is, plusz a hangosbemondós felszólító gépkocsi. Körülbelül tíz percig ott álltunk az Alkotmány utcában, és a hangosbemondó percenként ötször-hatszor felszólította a tömeget, hogy hagyja el a területet, ellenkező esetben tömegoszlatást alkalmazunk. De a tömeg nem mozdult, hanem elkezdtek bennünket dobálni, nem tudom, honnan szedték, kövekkel, üvegekkel meg vasrudakkal. A Bajcsyn még nagyobb kőzápor jött felénk, akkor kezdték a mi oldalunkról a könnygázgránátokat kilőni, addig nem volt úgymond rendőrségi akció.
A Rákóczi úton három óra hosszan álltunk rendőrsorfalat, velünk szemben 50-100 méterre a tüntetők, ami azt jelenti, hogy három órán keresztül folyamatos dobálásnak voltunk kitéve. Leszedték a falakról a márványdarabokat, azt dobálták. Konkrétan ott kaptam én is a bal combomra egy jó hetvendekás márványdarabot. Szerencsétlenül jártam vele, mert nem a lapjával, hanem a törött szélével ért. Hál' istennek, egy combtöréshez azért nagyobb ütés kell, csak izomzúzódásom lett, plusz fölszakadt a bőr a combomon. Ekkora nagy egységben, aki még bír menni, az nem szállhat ki. Ez nem törvény, csak én úgy gondoltam, hogy nem maradhatok le a többiektől, nekem mennem kell. Igaz, minden lépéskor éreztem a fájdalmat, de nem akartam a rendőrségi mentősökre ilyen pluszfeladatot hárítani, hogy engem fölöslegesen cipeljenek. Olyan tizenegy órakor kaptam a követ, és hajnal háromkor mentem el a kórházba. A közvetlen mellettem álló kollégámnak egy ugyanilyen márványdarab szilánkosra törte a jobb kézfejét, ő most minimum nyolc hétig betegállományban van.
Ez egyrészt munka, de azért ez nem szokványos feladat, ilyet a szeptemberi probléma előtt még sosem kellett végrehajtani. Húsz éve vagyok a cégnél, és ilyet még nem tapasztaltam. De ha azt vesszük, mégsem munka, mert akkor már nekünk a saját testi épségünkre kellett figyelni. Mi azért vagyunk rendőrök, hogy józanon tudjunk gondolkodni, különben itt sem lennénk. Meg kell próbálni az embernek uralkodni magán. De gondoljon bele, mint civil állampolgár, ha ön sétál kinn az utcán és egy másik civil ember elkezdi dobálni, nem tudom, mit szólna hozzá, simogatná, köszönöm szépen és ennyi? Mi is emberek vagyunk, mégis a rendőri brutalitásról szól az egész média. Ha a rendőri kordontól 50-100 méterre van a randalírozó tömeg, el lehet azt képzelni, hogy öt rendőr beszalad a többezres tömegbe, kihoz két embert, megveri, majd továbbmegy? A tévéfelvételeken mindig csak az látszik, hogy a rendőr bántalmazza szerencsétlen állampolgárt, de hogy előtte az az állampolgár mit csinált, azt nem mutatja egyik televízió sem. Én konkrétan egy ilyet sem láttam, és nem is vagyok ennek a híve, de el tudom azt képzelni, hogy a viselkedése alapján kiszúrtak valakit, és mikor sikerült megfogniÉ Jó, mondjuk sokszor egy kicsit durvák voltak, de hát sajnos a rendőrnek is elborul néha az agya, nem tudok mást mondani erre.
Azt kell megérteni, hogy mi nem az emberek ellen vagyunk, hanem hogy biztonságban éljenek. A randalírozók feloszlatása pontosan azt a célt szolgálta, hogy a békés emberek nyugalomban tudjanak élni. Ha jó pár, magát ártatlannak valló ember elkeveredik a tömeggel, azokat megint nem tudom sajnálni. Tudniillik ha én mint laikus ember az utcán találkozom egy ekkora hatalmas tömeggel, és ott randalírozás folyik, akkor nem megyek bele, hanem megpróbálok a legrövidebb úton visszafordulni. Nem lehetnek azok vétlen meg ártatlan személyek, ha ott vannak, ez csak egy jó kifogás."
(A BRFK gépkocsizó járőre)
"Amikor hallottuk a rádióban, hogy áttörték a Bajcsy-Alkotmány sarkán álló kordont, több rendőr megsérült, egyiküket meg is késelték, akkor kocsiba pattantunk, visszamentünk és beálltunk a tömegoszlatásba. Innen mi ketten, két parancsnok mentünk vissza, besegíteni az ott lévő rebiszes parancsnokoknak. Vasárnap reggel 10-től este 9-ig dolgoztam, utána hétfőn hajnali egykor rendeltek be, és végül is másnap hajnali négyig ott voltam. Nem volt váltás, mindenki kivolt amúgy is, mivel hetek óta ment már a készültség. Két határ között mozogtam, egyszer fáztam, egyszer melegem volt, meg huszonhét órán keresztül folyamatosan gyalogoltam, kajálásra sem nagyon volt lehetőség. Délben ettem két szendvicset, meg éjjel egykor egy csokit. Az adrenalin ilyenkor mozgósítja az emberben a készleteket, de azért elfáradtam, fejgörcsöm volt a gáztól meg mindentől, a mentősök fecskendőből spricceltek Algopyrin injekciót a szánkba.
Volt egy mozgó sorfal, mögötte voltunk mi, akiknél nem volt pajzs. Rajtam csak testpáncél volt, ilyen műanyag védőruha, ami a vállat, könyököt védi, és hát a sisak. Védene az, csak hát már nagyon öregek meg elhasználtak. Szeptemberben én is kaptam elég sok követ, az egyik rendőrt eltalálta egy fél tégla, eltörött az álla, azóta is csak pépeset tud enni.
Meg kell próbálni józannak maradni, de igazság szerint kialakul egyfajta csőlátás. Azért vagyunk, hogy figyeljünk egymásra, ha valakit kiemelnek, akkor csak addig tartson az erőszak, amíg letörik az ellenállását. Szóval odafigyelünk egymásra, ha valakinél elszakad a cérna, akkor visszafogjuk, ez így működik. Mi is emberek vagyunk, előfordulhat, hogy valamelyikünk besokall, túlreagálja a helyzetet. Szerintem nem volt olyan erőszakos a rendőrség, de lehetett olyan, hogy valaki fekszik a földön, és kap még egyet-kettőt. Az én tapasztalataim szerint csak az erőszak letörésére alkalmaztunk testi kényszert, amíg valaki ellenállt. Ha meg akarja ütni a rendőrt, és volt, hogy sikerült is neki, akkor muszáj megbilincselni. Gumilövedékkel sem csak úgy a tömegbe lőttek, hanem célzott lövéseket adtak le azokra, akik bűncselekményt követtek el. Vannak persze képzések, ott pszichológiai meg mindenféle oktatás is van, de nagyon kevés, meg igazából az ilyen helyzetekre nem is lehet felkészülni.
Én tényleg nem értem, hogy a tudósításokban szegény tüntetők vannak, holott senki nem kérte őket, hogy ott legyenek, rongáljanak. Ugye folyamatosan megy a felszólítás, hogy ez jogellenes cselekmény, és mindenkinek megvan a lehetősége, hogy elhagyja a helyszínt. Rossz érzés, ahogy a sajtó hozzááll, mert hogyha nem megfelelő a rendőri fellépés, az a baj, ha meg határozott, az a baj. De ez is hozzátartozik a munkához, olyan, mint a kevés fizetés, hát mit csináljunk. A vizsgálatból még egyelőre nem láttam semmit, de biztos, hogy folyik, persze főleg a Rebisznél.
Le van írva törvényileg, hogy csapaterőben, bevetési ruhához nem kell jelvény, ehhez a ruhához nem kell. Van, akinek viperája is volt, mert az is le van írva törvényileg, hogy ha esetleg nem áll rendelkezésre a megfelelő eszköz, és a testi épsége veszélyben van, akkor a rendőr bármit használhat. Vannak militaryboltok, meg van határozva, hogy itt ki vásárolhat, honvédség, rendőrség, ezek. Ha közelharcban elveszik a gumibotot vagy a tomfát, akkor egy fadarabot vagy bármit használhatunk. A tévészékháznál is elvették a pajzsot, sisakot.
Hát, nem volt egy kellemes helyzet, főleg mikor a tank megjelent a Deák téren. Akkor azért elgondolkodott az ember, hogy ez most akár átmehet rajtunk, mert nem úgy jött, mint ami meg akar állni. November 4-én pont szabadnapos leszek, de nem is bánom. Ettől függetlenül behívhatnak bármikor, készenlétben kell állni."
(A BRFK egyik hadnagya - ő nem járult hozzá neve közléséhez, az első nyilatkozó igen)
