Magyar Narancs: „Azok a szervezetek, amelyeket ma ellenzéki oldalon látunk, alkalmatlanok arra, hogy az alkotmányos Magyarországot létrehozzák” – nyilatkozta egy éve. De éppen ezeknek a pártoknak a támogatására lesz szüksége, ha hivatalosan is köztársaságielnök-jelölt szeretne lenni. Megváltozott a véleménye?
Majtényi László: A kétségbeesés optimizmusa és bátorsága keveredik ebben a vállalkozásban. Alapvetően ma is az az érzésem, hogy szükségünk lenne új politikai szereplőkre. Miközben mindig van lejjebb, és értelmiségi önbecsapásnak tartom az „ennél már nem lehet rosszabb” meggyőződését, azt is gondolom, hogy az alkotmányhű csoportosulások ennél rosszabb állapotban már alig lehetnek. Alkotmányhű csoportok alatt mindazokat a jobb- és baloldali szerveződéseket, pártokat, emberek társulásait értem, amelyeknek a láthatárán valahol dereng egy alkotmányos Magyarország. Egy ilyen helyzetben kerestek meg néhányan azzal, hogy vállalnám-e a köztársaságielnök-jelöltséget. A megválasztásom esélye a nullával egyenlő, de mivel ebben az ügyben a bojkottnak nem lenne értelme, azt hiszem, ártani biztosan nem tudok. A jelöltségem reményeim szerint inkább pozitívan hat majd az ellenzéki térfélen. Még ha nem is jönne össze a hivatalos jelöltté váláshoz szükséges 40 képviselői ajánlás, beindulhat a gondolkodás arról az alkotmányos Magyarországról, amelyről a fent idézett interjúban is elég határozottan beszéltem. Annak is lehet hozadéka, ha kiderül, kik tudnak egyetérteni egy ilyen alkotmányos programban. Ezért vállaltam a jelöltséget feltételekkel. Azok támogassanak, akik elfogadják a programomban megfogalmazott négy pontot: az alkotmányosság helyreállítását, a szabad nyilvánosságon alapuló szabad választásokat, az elviselhetetlen szegénység elleni állami küzdelmet és a state capture-típusú korrupció felszámolását.
MN: Akkor is elvállalta volna a jelöltséget, ha nem civilek kérik fel, hanem valamelyik párt vagy a pártok együttesen?
ML: Az a jelölés egy rosszabb kommunikációs térbe érkezett volna. Mikor még híre-hamva sem volt az egésznek, az MSZP egyik vezetője nyilatkozott úgy, hogy én lennék a jelöltjük, és erről egyeztetnek is az LMP-vel. Én erről nem tudtam, és egy ilyen felkérést valószínűleg el is hárítottam volna. A jelöltségem értelmét jelentős mértékben a szimbólumok erejében látom. Rettenetesen fontos lenne, ha valamiben meg tudnának egyezni az egymással szemben alsó hangon is bizalmatlan, egymást folyton sértegető politikai csoportosulások, és azok is, akik a létező pártokat, vagy akár az egész pártrendszert elutasítják. Van esélyem arra, hogy köztársasági elnök legyek? Nincs, de ezt előnyként is felfoghatjuk, hiszen egyértelmű, hogy személyes érdekem nem fűződik a jelöltséghez. Ugyanakkor az élet elég rövid ahhoz, hogy az ember tegye meg, ami telik tőle. És ahhoz meg azért elég hosszú is, hogy sok minden beleférjen, akár egy ilyen vállalkozás is.
| ||
MN: Az ellenzéki pártok eddigi reakciói után a DK és az LMP támogatása tűnik még kétségesnek. Mit tippel, meglesz a 40 képviselői ajánlás?
ML: Valószínűleg meglesz, de mivel odafönt mindent meg fognak tenni azért, hogy ne legyen meg, még ezt a részét sem tartom lefutottnak. Annyiban fontos volna, hogy elnökjelöltként a Nemzeti Együttműködés parlamentjében szónokolhatnék a majdani magyar köztársaságról, ami nem lenne egy rossz napja az életemnek. De akkor is van értelme az egésznek, ha erre nem kerül sor, mert csak 38 vagy 39 támogatóm lesz.
MN: Az LMP-sek nem nehezteltek meg azért, amit az alkotmánybíró-jelölés miatt kaptak az ön Eötvös Károly Intézetétől?
ML: Ne vakarjuk le rólam, mert mélységes egyetértésemmel születnek az intézet közleményei. Akad, aki logikai ellentmondást lát abban, hogy a köztársaságielnök-jelöltséget elfogadom, míg az alkotmánybíró-jelölést elutasítottam, bíráltam az LMP részvételét ebben. De ez nem egy okos érvelés.
MN: Az lett volna az ön jelöltségének valós analógiája, ha az ellenzék kiállít négy saját bírójelöltet?
ML: Talán, de én azt sem támogattam volna, ha az ellenzék négy kiváló alkotmányjogászt jelöl. Az Alkotmánybíróság 2013 tavaszán beszakadt, eltörött, tönkrement. Ez a negyedik alkotmánymódosítás ideje, amely magát az alkotmányosságot is lenullázta. Ekkor kerültek többségbe, majd utóbb kizárólagos többségbe az egypárti, csak Fidesz–KDNP-s szavazatokkal megválasztott bírák. Elég mérsékelt intellektuális színvonal és borzalmas autonómiahiány jellemzi a testületet. Négy új bíró az Alkotmánybíróság karakterét nem változtatja meg, ráadásul négy közel sem ideális bírót választottak meg. Egyiküktől sem hallottam semmi arra utalót, hogy ezzel az alkotmánybíráskodással nem értenek egyet, és visszatérnének az autonóm, a magyar állam működését befolyásolni tudó bíráskodáshoz. Az én esetemben viszont rendszerkritikus személyek állítottak egy rendszerkritikus jelöltet. Kritikusa vagyok ennek a rendszernek, nem reformálni akarom, hanem meghaladni.
MN: Akkor az a különbség, hogy az egypárti Alkotmánybíróságban négy bíró nem tud lényeges változást véghezvinni, míg egy új államfő elméletileg változtathatna a hivatal hozzáállásán?
ML: Igen, ha négy Sólyom Lászlót vagy Sajó Andrást jelölnek, azt sem támogattam volna. De ez a rendszer úgysem tűri el az idegen testeket. Visszatérve az LMP-re – amely ökopártként azonosítja magát –, azért a támogatásom mellett szólhat a jelentős zöld múltam is. Én nem fecsegtem a környezetvédelemről, hanem már a 92-es ombudsmankönyvemben nagy hévvel érveltem egy környezetvédelmi ombudsman mellett, és később hivatalban lévő biztosként is támogattam a pozíció létrehozását. Ott voltam az LMP alakulását előkészítő gyűléseken, helyeseltem a párt létrejöttét. A balliberális kormány projektje ellen tüntettem a Zengőn, szónokoltam a hosszúhetényi focipályán. A Fideszből csak Illés Zoltánt láttam ott. Nem oly régen ugyancsak szónoka voltam az újabb paksi atom elleni tüntetésnek.
MN: Tehát nem gondolja, hogy az LMP-nek fenntartásai lesznek önnel szemben?
ML: Ettől még bármi megtörténhet, de nem lenne ésszerűtlen, ha adott esetben támogatnának. De ez az ő dolguk, én biztosan nem fogom megkérni őket erre, hiszen másokat sem kértem. Furcsa a helyzet, mert nem kérek támogatást, és cserébe nem is kínálok semmi kézzelfoghatót. Azonban amit adok, az hasznára válhat az ellenzéki pártoknak: látványos együttműködés lehet ez, amiből viszont nem következik kényszerítő erővel semmi a továbbiakra nézve.
MN: Abban sem lát ellentmondást, hogy az Alkotmánybíróságot elveszettnek tartja, míg a köztársasági elnök legerősebb kontrolláló funkciója a törvények előzetes AB-vizsgálatának kezdeményezése?
ML: Most is rendszeresen fordulunk az Alkotmánybírósághoz. Végtelenül korlátolt gondolat, hogy ha az ember nem szereti a NER-t, akkor ne is használja. Minden szabályát betartom. Parkolójegyet, vonatjegyet veszek, a legalitás talaján állok, választok. Ugyanakkor az is világos, hogy legfeljebb a NER kimúlása árán lehetnék köztársasági elnök ebben az országban. Hiszen nem motor lennék, hanem fék, és komoly eszközeim lennének az alkotmányosság elveit sértő intézkedések megakadályozására. De ez nem tartozik a lehetőségek világába.
MN: Magában a NER-ben lenne, lett volna lehetőség, hogy a köztársasági elnök erőteljesebben lépjen fel? Áder János négyszer alkalmazott alkotmányossági vétót, és 28-szor politikait.
ML: Külön kell választani a kérdés politikai és alkotmányos dimenzióját. Alkotmányossági szempontból nyilván sokkal többet is lehetett volna tenni. Politikailag aligha. Részben az említett vétók is az „autonómia kísértéseként” leírható jelenséggel magyarázhatók. Nekem az a jóslatom, hogy ha elkezdődik a NER bomlása, akkor ezek az autonómia-gesztusok egyik pillanatról a másikra elszaporodnak majd. Talán Áder János részéről, és más pozíciókban is. A rendszer a pávatáncra épül, így bár kiüresíti, de egyelőre fenn is tartja az alkotmányos demokrácia struktúráit. Soha nem lehet kizárni, hogy az autonómia kísértése felülírja a falkatörvényeket.
MN: Attól nem tart, hogy egy esetleges kormányváltás után éppen a hosszabb időre kinevezett, Fideszhez kötődő funkcionáriusok – akár a köztársasági elnök vagy az AB tagjai – blokkolják majd a jogállami átrendeződést?
ML: Ez is benne van, de az is benne van, hogy egyesek, ha az elég erős, szolgálatra jelentkeznek az új gazdánál. A negyedik köztársaság megalapításának egyik nagy csapdája lesz, ha a hatalomra kerülő ellenzék késztetést érez majd a NER-ben felhalmozódott politikai tapasztalatok és személyek kihasználására. Akár még az én jelölésem, az alkotmányos alapértékek elfogadása is csökkentheti valamelyest ezt a kockázatot.
MN: Négypontos programjának legfontosabb eleme az alkotmányosság helyreállítása. Említette, hogy az Alaptörvény a negyedik módosítás után veszítette el alkotmány jellegét. Miért pont akkor?
ML: A módosítással olyan feszültségek keletkeztek a szövegben, amelyeket egy alkotmány nem bír el. Nem csupán az AB hatásköreinek további korlátozására gondolok, hanem a hajléktalanság szankcionálhatóságára, az egyházak egyenlőtlenségének alkotmányos szintre emelésére, a család fogalmának átírására is. Ezek összefüggnek a hatalommegosztással, az emberi méltósággal, a lelkiismeret, a vallás és a magánélet szabadságával.
MN: Tehát az okozza az ellentmondást, hogy olyan részletszabályok kerültek az Alaptörvénybe, amelyek ellentmondanak az alapjogoknak?
ML: Részben az alapjogokkal, részben az alkotmányosság alapkövetelményeivel ellentétesek.
MN: Népszavazással erősítené meg az új alkotmányt. A népszavazások sajtója nem túl jó mostanában. Az olasz alkotmánymódosításról szóló népszavazáson is alapvetően politikai szimpátiák alapján döntöttek a választók. Ez a veszély nem fenyeget egy új alkotmányt megerősítő referendumot?
ML: A parlamentáris demokrácia elkötelezett híve vagyok, a közvetlen demokrácia megnyilvánulásait a parlamentarizmus kiegészítéseiként fogadom el. Nem vagyok híve a népszavazások túlzott előtérbe tolásának, ellentétben például a svájci alkotmányos rendszerrel. De az alkotmányok nagyon speciális dokumentumok. Az egymással vitában, harcban álló csoportok közös értékeit kell egy alkotmányban megjeleníteni. A német, az amerikai alkotmány támogatottsága nagyon erős, nyilvánvalóan egymással konfliktusban álló társadalmi csoportok értékeit fejezik ki, és jól beágyazódtak a mindennapi életbe, köznapi beszélgetésekbe is. Ilyenek a skandináv államok alkotmányai is, és minden sikeres alkotmány. A népszavazás kockázatát mindenképp vállalhatónak tartom egy alkotmány esetében, már csak azért is, mert népszavazás híján fennáll a veszélye annak, hogy egy baloldali revansalkotmány születik. Annál nagyobb bajt nem nagyon tudok elképzelni, mint hogy az Alaptörvény revansaként a „másik Magyarország” létrehozza a saját alkotmányát. Nem igaz, hogy a társadalom legszélesebb rétegei által elfogadható szöveget nem lehet írni, és az sem igaz, hogy egy ilyet nem lehet népszavazással legitimálni. Újabb és újabb közjogi katasztrófák árnyékát vetítené előre, ha a negyedik köztársaság alapját legitimitásalapon támadni lehetne.
MN: Gyakori toposz az ellenzéki közbeszédben is, hogy az egyszerű embereket úgysem érdeklik az alkotmányosság problémái, inkább a szegénység, a korrupció foglalkoztatja őket.
ML: Ha az ember fázik, akkor bizonyosan nem fog az alkotmányosságról gondolkodni. Minden törekvése némi alkoholra, meleg italra, meleg szobára irányul. De saját didergésén túllépve igenis felismerheti, hogy a szegénység elleni küzdelem szorosan összefügg az alkotmányossággal. A mi történelmi körülményeink között erős alkotmányos berendezkedésre (vagy személyes áldozatvállalásokra) van szükség ahhoz, hogy egy éhes kisgyerek kezébe lekváros buktát lehessen adni. Egy alkotmányos állam sem feltétlenül védi meg a szegényeket, egy alkotmányos állam sem feltétlenül oldja meg a környezetvédelmi problémákat, de a környezetet és a szegényeket is csak alkotmányos államban lehet megvédeni. Egy autoriter rendszerben egyszerűen nem működik a szolidaritás, ott az oligarchák érdeke parancsol. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben kevesebbet beszélünk a környezetvédelem problémájáról, mint néhány évvel ezelőtt. Van egy előzetes feladat: az alkotmányosság helyreállítása.
MN: Mennyire tervezte meg az elnökjelölti kampányt? Van már valamilyen forgatókönyv a fejében?
ML: Egyáltalán nem terveztem meg, még nem volt rá időm, amikor beszélgetünk, nincs egy hete, hogy elfogadtam a jelöltséget. A lehetőségeket kell nyilván mérlegelni, eddig nulla forint nulla fillérből zajlott a kampány.
MN: Ez így is marad?
ML: Könnyen lehet, és nem is bánnám, ha így maradna. Rövidesen egy vidéki városba megyek, fel sem merült, hogy ennek milyen költségei lesznek, a saját autóm saját benzinjét használom. A kormány politikai tanácsadói valószínűleg úgy gondolták, hogy legjobb lesz ignorálni ezt a történetet, néhány gyalázkodáson túl sem a közmédiában, sem a Habony-médiában nem volt visszhangja a felkérésemnek. Ez nehéz helyzet, mert én nem két Magyarországról szeretnék beszélni, hanem az egyetlen Magyarországról. Nem két állampolgári közösségről, hanem a magyar állampolgárok közösségéről. A kampány jórészt társadalmi párbeszédből áll majd. Jó lenne eljutni vidéki helyekre, fővárosi helyekre, közönséghez. Ennyi.
MN: Négy pontjában szerepel a választási rendszer kritikája is. Ön szerint egyáltalán nincs esély ellenzéki győzelemre, vagy tisztességtelen körülmények között is le lehet váltani a Fideszt?
ML: Erről határozott, bár bizonyos értelemben köztes álláspontom van. Kiváló emberek – például Kornai János vagy Ungváry Rudolf – mondják, hogy ebben a rendszerben választást nyerni nem lehet. Ugyancsak kiváló emberek spekulálnak egy hagyományos választási küzdelemben elért győzelemre. Szerintem pedig teljesen konszolidált viszonyok között a NER-t választáson legyőzni nem lehet. Utoljára valószínűleg 2014-ben lett volna rá esély. Ugyanakkor a jövő nyitott, nem tudjuk, hogy milyen forgatókönyv valósul meg. 90-ben is egy szabad választáson küldte el az MSZMP-t a múlt ködébe a magyar társadalom. Választási kampányban valószínűleg nem lehet legyőzni a NER-t, például azért, mert a szabad média az egyik követelménye lenne a szabad választásoknak. Rendes választáson akkor lehet győzni, ha a politikai győzelem már jóval a választás napja előtt megszületik. Ennek jóval a kampány előtt meg kell történnie, és a politika hagyományos eszközei valószínűleg nem lesznek elegendők. Új, kreatív magatartásra lesz szükség, valahogy meg kell kerülni a struktúrát.
MN: Az ellenzéki előválasztást ilyennek tartja?
ML: Potenciálisan igen.
MN: Ha vége lesz az elnökjelölti kampánynak, más politikai szerepet vállalna? Akár egy ilyen előválasztásban?
ML: Nem valószínű. Ezt a szerepet sem könnyen vállaltam. Az ember a személyes érdekeitől sem tud teljesen eltekinteni, ha csak azokat néztem volna, biztosan nem indulok a jelöltségért. Ráadásul semmilyen belső késztetésem nincs arra, hogy további politikai szerepet vállaljak. Sokkal jobb lenne, ha nem kényszerülnék ilyesmire.
| A jelöltjelölt Majtényi László jogtudós, egyetemi tanár 1990-ben lett az Alkotmánybíróság tudományos munkatársa, később főtanácsosként dolgozott Lábady Tamás alkotmánybíró mellett. 1995-től 2001-ig adatvédelmi ombudsman, 2008–2009 között az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke volt. 2003 óta (két év kihagyással) dolgozik az Eötvös Károly Intézetben, melynek alapító elnöke. Majtényit Székely Sándor független fővárosi képviselő kezdeményezésére január 2-án javasolták köztársaságielnök-jelöltnek ismert magyar értelmiségiek. A jelöltséget két nappal később fogadta el. Hogy hivatalosan is Áder János kihívója válhasson belőle, ahhoz legalább 40 országgyűlési képviselő ajánlása, így az MSZP-n és a függetleneken túl legalább egy LMP-s támogatása is kell (a Jobbik már kijelentette, hogy nem támogatja a jelöltet). Az MSZP, az Együtt, a PM és Fodor Gábor liberális pártja pozitívan nyilatkozott Majtényiről, a DK még tárgyal a kérdésben, az LMP-sek pedig egyelőre nem nyilvánultak meg. Áder János első államfői mandátuma május 10-én jár le, az új köztársasági elnököt a szabályok szerint március 11. és április 10. között választja meg az Országgyűlés. A szavazás első körében kétharmad szükséges a győzelemhez – ez jelen állás szerint senkinek nem lesz meg. Második körben azonban elég az egyszerű többség, így Majtényinak csak akkor lenne esélye, ha a titkos szavazáson jelentős számú fideszes képviselő szavazna saját pártjának jelöltje, Áder János ellen. |
