Az egyik tanárszervezet szerint kell, a másik szerint nem kell tárgyalni

  • narancs.hu
  • 2023. május 20.

Belpol

Van-e értelme az ellenzéki pártok és a kormány közti egyeztetésnek a státusztörvény ügyében?

A Taníték Mozgalom szombati közleményében arra szólította fel az ellenzéki pártokat, hogy ne üljenek le Pintér Sándor belügyminiszterrel a státusztörvényről egyeztetni, mert arról „tárgyalni nem lehet, teljes egészében el kell utasítani”. Nem ért egyet ezzel az állásponttal a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ):  „Aki elzárkózik az ilyen kezdeményezésektől, az megadja annak az esélyét, hogy a kormány magát demokratának állítsa be, és azt mondja, ők akartak egyeztetni, de a tárgyalófelek erre nem voltak hajlandók” – mondta a Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányi tagja.

Nagy szerint el kell mondani a kormánynak, hogy mi a gond a státusztörvénnyel, ezt az ellenzéki pártoknak is világossá kell tenniük és képbe kell kerülniük a státusztörvény problémáival. Eddig a Jobbik és LMP jelezte, hogy elmennének Pintérrel egyeztetni, a DK ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a belügyminiszter a tanárokkal és szervezettekkel is üljön le, a Momentum pedig látszatintézkedésnek nevezte az egyeztetést, írja a 444.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.