Béranya-per Békéscsabán: Száraz kenyér, égetett zsír, húgyos matrac

Belpol

"Pottyantsd ki a kölyködet, és menj a picsába! - vágta a fejemhez egy veszekedés végén Gáti Mariann" - idézte fel 1995 tavaszának egyik legkellemetlenebb amerikai élményét Andrea. A története egy az óceán túlsó partjára csábított magyar béranyák esetei közül. Az ügyletek lebonyolításánál sok helyütt ott találjuk Gáti Mariannt. A riportunkban megszólaló béranya csupán annyit kért, ne írjuk le a teljes nevét, és ne tegyük egykori környezete számára felismerhetővé. Itt használt keresztneve megegyezik a valóságossal.
"Pottyantsd ki a kölyködet, és menj a picsába! - vágta a fejemhez egy veszekedés végén Gáti Mariann" - idézte fel 1995 tavaszának egyik legkellemetlenebb amerikai élményét Andrea. A története egy az óceán túlsó partjára csábított magyar béranyák esetei közül. Az ügyletek lebonyolításánál sok helyütt ott találjuk Gáti Mariannt. A riportunkban megszólaló béranya csupán annyit kért, ne írjuk le a teljes nevét, és ne tegyük egykori környezete számára felismerhetővé. Itt használt keresztneve megegyezik a valóságossal.

Gáti az ötvenes évek elején a Békés megyei Kunágotán született, ekkor Rózsa Mariann volt a neve. 1975-ben elhagyta az országot, egyúttal nevet változtatott, de a Gáti mellett előszeretettel használta a Rosenthal nevet is. Apja ma Békéscsabán él, ahonnan 1994-ben és 1995-ben több béranyát szervezett lányának az Egyesült Államokba.

Andrea története 1994 augusztusában Kecskeméten kezdődött, amikor élettársától teherbe esett, és mind a mai napig nem zárult le. Sem jogilag, hiszen a fiatal nő családi állás megváltoztatása miatt büntetőper vádlottja a Békéscsabai Városi Bíróság előtt, sem pedig a magánéletében, mert szeretné visszakapni ötéves fiát, akit a ma Los Angelesben élő Green házaspár Joshuának nevez. Az anya és Greenék negyedévente váltanak levelet; a most már a fővárosban élő nő magyarul ír, így fogalma sincs, hogy az amerikai család megérti-e mondandóját. Andrea egy fényképet mutat, amelyről egy szőke kisfiú mosolyog. Szerint őt mindenki becsapta. Az ellene felhozott vádak ellenére makacsul fenntartja, hogy nem kapott pénzt az örökbe fogadó szülőktől.

Iszonyatos szegénységben

"Amikor lassan hat évvel ezelőtt akkori élettársamtól teherbe estem, legelső gondolatom az volt, hogy elvetetem. Iszonyatos szegénységben éltünk, nem tudtuk volna eltartani, ráadásul ott volt másik két gyerek, akikhez alig volt közöm. Élettársam, András korábbi házasságából hozta magával a két csöppséget, akiket elláttam. De ezért egy jó szót sem kaptam, sőt félóránként úgy megvert, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok vagy lány. Andrásnál, azt hiszem, nincs minden rendben." Andrea a jobb mutatóujjával halántékánál kört rajzol a levegőbe. A férfi keményen ivott, és nem dolgozott. A betevőre valót Andrea kereste meg úgy, hogy feketén munkát vállalt.

A nőgyógyász véleménye mindent megváltoztatott. Az orvos Andreának elmondta, hogy előző vetélése után a mostani abortusz azzal a veszéllyel fenyegetne, hogy soha többet nem lehet gyereke. A fiatal lány megrémült, ezt semmiképp sem akarta. Szüleivel rossz viszonyban volt, így tőlük nem kérhetett tanácsot. Ezért aztán kapóra jött egy hirdetési újságban talált felhívás. Andrea szerint jellemző, hogy erre András bukkant rá. Ebben Rózsa Béla, Gáti Mariann Békés városában élő apja, aki a most folyó tárgyaláson - a közönség nem kis megrökönyödésére - műszerészként és szociológusként mutatkozott be, béranyákat toborzott. A fiatal pár ezután több levelet váltott Rózsával, aki később elment hozzájuk Kecskemétre. Saját állítása szerint azért, hogy megnézze, milyen környezetben nevelik a gyermeket, miben szenvednek hiányt, s hogy az örökbeadási szándék elég komoly-e.

"Kezdetben arról volt szó, hogy csak ideiglenesen adjuk oda a gyermeket egy olyan házaspárnak, akiknek nem lehet sajátjuk. Ahogy mi anyagilag rendbe jövünk, visszakapjuk" - emlékezett vissza Andrea. Állítása szerint Rózsa azt mondta neki, hogy a szülést Békéscsabán, egy családi házban, védőnői segítséggel elvégezhetik. Utána budapesti, szegedi és pécsi lehetőségekről beszélt az idős férfi. Azt mindenki elismerte, hogy 1994 és 1995 fordulóján három alkalommal összesen mintegy nyolcvanezer forintot adott Rózsa a Kecskeméten élő Andreának és Andrásnak. Ezt ők a kismama ruházkodására és élelemre költötték, ám szóba sem került, hogy a majdani ideiglenes örökbeadásért pénz járna. "Még én voltam hálás, hogy amíg pénzügyileg rendbe tesszük magunkat, addig jó helyen lesz a gyerek, nemhogy ezért még pénz kértem volna. Béla bácsi azt mondta, a lánya, Gáti Mariann fogadja örökbe a születendő gyereket. Ehhez hozzátette: jogilag minden rendben van. Nem néztem utána semminek, hittem neki, mert hinni akartam" - mondta a fiatal nő.

1995 februárját írták, amikor kezdett minden egyre gyanúsabb lenni. Rózsa Béla feleségéhez, Budapestre vitte Andreát, itt elvitték orvoshoz, majd repülőjegyet vettek és vízumot szereztek neki. Andrea szerint kelepcébe csalták, mert 1995 februárjáig úgy tudta, Magyarországon kell megszülnie a gyereket. "A repülőjegy Kanadába szólt, Rózsa úr lánya az Egyesült Államokban lakott, ez nem tűnt fel magának?" - kérdezte a tárgyaláson a bíró Andreát. "Nem. Földrajzból mindig gyenge voltam" - hangzott a válasz.

Nem volt visszaút

Arról a fiatal nő nem tud, hogy a háta mögött élettársa és Rózsa Béla beszélt-e pénzről. "Attól az állattól csak verést kaptam, aztán egyszer nem bírtam tovább, eljöttem. ´ állítólag mérget ivott, én hülye meg visszamentem hozzá" - idézte fel kapcsolatukat Andrea. A fiatal nőt Marika néni és Béla bácsi készítette fel a hosszú repülőútra, pontosabban a repülőtéri viselkedési szabályokra. Azt mondták neki, vegyen fel bő ruhát, hogy elrejtse terhességét, és a határőrök és vámtisztek kérdéseire ne válaszoljon. Andrea úgy taktikázott, hogy a Ferihegyi reptéren, amint elválik Rózsa Bélától, visszafordul, és nem száll fel a gépre. "Az útlevél-vizsgálatnál egyből kiszúrták, hogy terhes vagyok. Kérdezték, hányadik hónapban vagyok. Béla bácsi nem engedte, hogy feleljek, és ő egy hónapokkal későbbi szülésről beszélt a határőröknek. Ezután betuszkolt arra a folyosóra, ahonnan nem volt visszaút. Így hát felszálltam a repülőre" - mondta a magyar béranya.

A vancouveri nemzetközi repülőtéren a megbeszéltek ellenére nem Gáti Mariann, hanem a Green házaspár várta Andreát. Egy nagy bérelt kocsiba ültették, és elindultak. Allison és Larry Greennek nem lehetett gyermeke, ezért elhatározták: örökbe fogadnak egyet. Inkább csak feltételezés, mint bizonyság, hogy azok után kerültek kapcsolatba Gáti Mariannal, miután megtudták, ez a procedúra az országukban meglehetősen hosszadalmas. Azt valószínűleg pontosan tudták, hogy amit cselekszenek, törvényellenes. A diplomás, jól szituált pár tisztában volt azzal, hogy külföldi gyermek örökbefogadását a két ország gyámügyi hatóságainak is jóvá kellene hagyni. Itt erről szó sem volt. Mindezt alátámasztja, hogy miképpen fogadták és szállították Andreát Kanadából a messzi Kaliforniába.

"rákkal a repülőtéri indulás után Allison és Andrea kiszállt a kocsiból, az amerikai nő ugyanolyan kabátot adott a magyarra, mint neki volt. Andrea szerint azért, hogy ő is amerikainak nézzen ki. Egy erdőnél léptek ki a limuzinból, míg a nő férje, Larry továbbhajtott. Allison az erdei sétányon fényképeket készített a magyar nőről, aki egy idő után arra lett figyelmes, hogy a juharleveles zászlókat sokcsillagos, piros-fehér sávos váltja fel. Később döbbent rá: így csempészték be őt Kanadából az Egyesült Államokba. "Néhány órás séta után egy benzinkúthoz értünk, ahol az amerikai nő férje várt bennünket. Csak azt láttam rajtuk, hogy nagyon örülnek. Újból kocsiba szálltunk, majd repülőre, azután ismét kocsiba. Három-négy hétig azt sem tudtam, hol vagyok, így érkeztünk meg Kaliforniába, a Green család házába" - idézte vissza a kalandos utat Andrea.

Nem ideiglenes

A kaliforniai családi házban a szülésre való felkészülés ideje feszülten telt. Andrea megértetni sem tudta magát, hiszen egyetlen szót nem beszélt angolul. A kecskeméti nő többszörösen becsapva érezte magát. Már tudta: nem Magyarországon szül, az örökbeadás nem ideiglenes lesz, és az átmeneti szülőt nem Gáti Mariannak hívják. Greenéket néha felhívta Gáti, és olykor a telefonhoz kérte Andreát is. Két bizonyíték is megerősíti azt a tényt, hogy veszekedtek: egyrészt Andrea vallomása, másrészt Gáti faxon elküldött levele apjának, ami a bíróság rendelkezésére áll. Ebben Gáti Mariann arról panaszkodik, hogy a kecskeméti nő csak azt hajtogatja, hogy ő nem mond igazat, ráadásul állandóan sír. Gáti egy ilyen emelt hangú beszélgetés végén biztatta az újszülött kipottyantására és a hazatakarodásra Andreát. "Párszor beszéltünk telefonon, az életben mindössze egyszer vagy kétszer találkoztunk" - mondta Andrea a Gátival való kapcsolatáról.

Ezt az állapotot az amerikai házaspár nem tudta sokáig elviselni, ezért a környéken kerestek egy Magyarországról elszármazott nőt, hogy az nyugtassa meg Andreát. "Ez az idősebb nő, akit Elisabethnek hívtak, emberszámba vett. Meghallgatott, jóindulattal közeledett felém. Sok idő után tudtam valakivel beszélgetni. Tőle tudtam meg, hogy Gáti azt mondta Greenéknek: adjatok Andreának száraz, penészes kenyeret, égetett zsírt és egy húgyos matracot, elég az neki, mert magyar" - állítja a béranya. Ennél, ha csak árnyalatnyival is, de jobbra sikeredett Andrea kosztja és kvártélya a szülés előtti hónapokban. Az örökbefogadók felfogadtak mellé egy tolmácsot, Évát, aki Andrea szerint magyarul nem tudott, de nagy valószínűséggel angolul is rosszul beszélt. Ez majdnem a magyar nő életébe került.

Egy ízben ugyanis epilepsziás roham tört Andreára, és be kellett vele rohanni a Santa Anna Kórházba: csakhogy a tolmács nem tudott a beteg és az orvos között közvetíteni. Csak az utolsó előtti pillanatban jöttek rá, miről lehet szó. Az orvos kérdőre vonta Greenéket, miért nem tájékoztatták arról, hogy a szülés előtt álló kismama epilepsziás. Mint kiderült, ezt senki nem kérdezte Andreától, miközben papírok tucatjait íratták alá vele. Neki fogalma sem volt, mit lát el kézjegyével, és ebben Éva, ha akart, se tudott volna neki segíteni.

Egy kukkot sem

Andrea többször fenyegette meg telefonbeszélgetéseik során Gáti Mariannt, hogy elmegy a magyar konzulátusra vagy nagykövetségre. Az amerikás hölgy mégis nyeregben érezhette magát. Tudta, hogy a béranya egy kukkot sem beszél angolul, ráadásul úgy csempészték be Kanadából, ami, ha kiderül, Andreára nézve terhelő. De a béranyának pénze sem volt, így mozdulni sem tudott.

Végül eljött a nevezetes nap, 1995. május 5. Andrea a Santa Anna Kórházban világra hozta fiát, egy napig vele volt, majd elválasztották őket. A csöppséggel kapcsolatos első és utolsó közvetlen élménye ehhez az egyetlen naphoz kötődik.

Nem sokkal ezután Andreát hazazsuppolták. Már nem volt rá szükség. Megvették a repülőjegyét, és feltették egy menetrend szerinti járatra. Itthon élettársa, András - aki továbbra sem dolgozott, de mindennap a pohár aljára nézett - rossz hírrel fogadta. Azt mondta, kecskeméti lakásukon járt a védőnő, és miután nem találta az anyát és a gyereket, eltüntetésükkel gyanúsította őt. Kiutazása előtt, 1995 februárjáig Andrea annak rendje és módja szerint járt terhestanácsadásra, emellett rendszeresen felkereste őket a védőnői szolgálat egyik beosztottja. A védőnő a rendőrségen feljelentette Andrást, aki nagyon megijedt. Nem egészen oktalanul attól tartott, kiderül minden.

Andrea hazaérkezése után nem sokkal felkereste a védőnőjét, mindent elmondott neki. Két-három hét múltán jött ki szegényes lakásukra a rendőrség. "A nyomozók egyre csak azt hangoztatták: az nem lehet, hogy ezért nem kaptunk pénzt. Pedig nem kaptunk. Nem hittek nekünk" - jegyezte meg keserűen a most már Andrástól távol, a fővárosban élő Andrea.

Feltehetően háromezer

A Békéscsabai Városi Ügyészség családi állapot megváltoztatása és a gyermek jogellenes külföldre vitele miatt emelt vádat a békési megyeszékhely bírósága előtt összesen hét vádlott, köztük Rózsa Béla és Andrea ellen. A nő fenntartja, hogy Greenéktől a gyerekért nem kapott pénzt. A vádirat szerint ezért az ügyletért Rózsának feltehetően háromezer dollárt utalt át a lánya. Meg nem erősített információink szerint az amerikai házaspárok egy-egy magyar gyerekért tizenöt-húszezer dollárt fizettek a közvetítő Gátinak.

Egy faxon elküldött levél tanúsága szerint a terhesség ideje alatt Rózsa a lányának azt írta, hogy Andrea 600 ezer forintot követel. Andrea ezt a legutóbbi tárgyalási napon határozottan cáfolta. Erre Rózsa visszavonta vallomásának ezt a részét.

A kecskeméti béranya által csak Béla bácsinak nevezett elsőrendű vádlott a bíróság kérdésére elmondta, fogalma sincs, hogy annak idején miért Kanadába vitték ki Andreát. Még akkor sem, ha annak idején ő szervezte az utat, és ő vette meg a repülőjegyet.

Bod Tamás

Figyelmébe ajánljuk