Magyar Narancs: Május 31-én demonstrációt szerveztek a megalázóan alacsony bérek, a hiányzó munkaruhák, a munkatársak semmibevétele miatt. Ezek közül az első helyen a bérek ügye áll, amiről mindenki mást mond, ráadásul bejelentettek egy béremelést is. Tegyük tisztába, mennyit is keresnek a mentődolgozók?
Kusper Zsolt: Tavaly az ágazati reprezentatív szakszervezetek – Cser Ágnes vezetésével – és a kormány megállapodtak abban, hogy az egészségügyi szakdolgozói bértáblát módosítják: négy év alatt megvalósítanak egy 67,5 százalékos béremelést. De amit az ágazati reprezentatív szervezetek kiharcoltak a minisztériumnál, az egy dologra jó: a mindenkori bérminimumhoz felzárkóztatja, vagy éppen hogy csak felette tartja az alapilletményeket (erről lásd bővebben keretes írásunkat – F. Zs.). A távolléti díj – szabadság, táppénz – számításakor viszont az alapilletményt veszik alapul. Ha ez nem tartalmazza a különböző pótlékokat, akkor megette a fene az egészet.
| ||
MN: A mentődolgozóknál milyen pótlékokról van szó?
KZS: Van a sürgősségi pótlék, ami 24 ezer forint, ez alanyi jogon jár. Van még a délutáni és éjszakai pótlék, a munkáltató döntésén alapuló pótlék, a gépjármű-hozzájárulás, túlórapótlék, illetve a mozgóőrség (rendezvények biztosítása). Amikor Csató Gábor (az Országos Mentőszolgálat főigazgatója – F. Zs.) azt mondja, egy mentődolgozó akár 196 ezer forintot is megkereshet, akkor azzal az a nagy probléma, hogy nem tudjuk, mennyi pótlék van rajta. Az biztos, hogy a 24 ezret tartalmazza, de a többi nem tisztázott. Ez egy szép szám, de ahhoz, hogy ennyi legyen egy mentődolgozó fizetése, nagyon sokat kell pluszban dolgozni. Ráadásul óriási a fluktuáció: nem pánikolunk, nincs tömeges felmondás, de sokan most jutottak el odáig, hogy már megélhetési gondokkal küzdenek az alacsony bérük miatt.
MN: Készülőben a mentődolgozók életpályamodellje – abban mi várható a bérekről?
KZS: Több verzió van, amelyik az én birtokomban van, az nem kifejezetten a mentődolgozókról szól, benne van a mentőállomások felújítása, az eszközök beszerzése. Ez szintén fontos dolog, de hát a fenntartó feladata biztosítani a feltételeket, hogy a mentőszolgálat – és azon belül a mentődolgozó – el tudja látni a munkáját, a lakosság pedig érezze a mai kornak megfelelő mentési szolgáltatást. Sokszor csak ámulunk, hogy máshol milyen mentési eszközök vannak, nálunk meg arra sincs pénz, hogy munkaruha legyen. Ez a része az életpályamodellnek nem megfelelő. Amivel egyet tudunk érteni, az a mentődolgozók anyagi megbecsülésére irányuló bérnövekményre vonatkozik: 2017–2018-ban a mentőápolók esetében 100–120 ezer forint, a mentőtisztek esetében 170–220 ezer forint. Az emelés 60 százalékát a mentők napján, ez év május 10-én kellett volna bejelenteni. Ez megjelent a sajtóban is, Csató Gábor vidéki mentőállomásokon beszélt róla, mentődolgozók kérdésére meg is erősítette. Azt mondta, már júniusban több tízezer forint formájában érzékelni fogják. Ez nem történt meg, azóta azt mondják, ez nem hangzott el, de nem cáfolták, hogy volt ilyen az életpályamodellben.
MN: Terveztek egy ilyen béremelést, bele is fogalmazták az életpályamodellbe, de végül egy másik, négy év alattit valósítanak meg? Miért?
KZS: Valamiért nem tárgyalta a kormány, gondolom, megvolt az oka, nem tudom. Jelenleg ott tartunk, hogy a munkavállalók megfogalmaztak egy igényt a munkáltató felé bér és munkaruha, illetve felszerelés tekintetében. A mentődolgozóknak most az a legégetőbb kérdése, miből fognak megélni. A múltkor kaptam egy levelet egy mentőtiszt bajtársnőtől, hogy köszöni szépen, ő nem bírja tovább, egyelőre feladja, kilép. Tudja, hová ment dolgozni? A McDonald’shoz. Anyagilag jobban jár, nincs akkora felelősség, nincs kitéve annyi egészségügyi rizikónak. Ami szintén fontos és sokszor elsiklunk felette: rengeteg kockázat van. Honnan tudhatja egy mentődolgozó, mikor és milyen betegséggel, fertőzéssel fog érintkezni? És kinek adja tovább? A mentőállomások egy részénél még mindig nincs fekete-fehér öltöző (egyben van az utcai ruha és a munkaruha), vagy lehetőség arra, hogy kimossa a ruháját a közös mosógépben, ehelyett hazaviszi, és otthon mossa ki a vérrel vagy hányással, testváladékkal szennyezett munkaruhát. Egy évre a mosatási hozzájárulás 6–8 ezer forint – mire elég az? Ezek azok a munkakörülmények, amelyek ellen felszólaltunk.
MN: Visszatérve a béremelésre: ami az említett életpályamodellben benne van, ideális lenne?
KZS: Igen, azt el tudnánk fogadni, természetesen alapbéresítve. De ha marad a négy év alatti 67,5 százalékos emelés, akkor annak az alapját a mindenkori bérminimumnak kellene képeznie. Már az is óriási eredmény lenne. Ha a reprezentatív szakszervezetek – ideértve a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetét (MÖSZ) is – kiharcolták volna, hogy a mindenkori bérminimum képezze az alapját a százalékos emelésnek, akkor az valós béremelés volna, nemcsak az ágazatban dolgozók, hanem a mentődolgozók számára is. De így mi van? Ha valaki hallja, hogy a mentődolgozók 67,5 százalékos emelést kapnak, nem érti, minek fröcsögnek ezek, hiszen az milyen sok pénz. Pedig a valóság nem ez. A valóság az, hogy ha valaki eljön a mentőkhöz dolgozni, nemhogy azt nem látja, hová jut el a nyugdíjig, de még pár évre előre sem tud tervezni. Ezért lenne fontos az életpályamodell.
MN: A május végi demonstrációról milyen visszajelzéseket kaptak?
KZS: Ezt egy figyelemfelhívó demonstrációként aposztrofáltuk, ami elsősorban a munkáltató felé irányult. És a társadalom irányába is, hogy lássák a valóságot. A reakciókkal elégedett voltam, ahhoz képest, hogy meg vannak félemlítve a dolgozók, elég sokan voltunk, sokan oda mertek állni személyesen, sokan viszont csak lélekben. Például 200 kilométert utazott egy 12 fős csapat, odajöttek, köszöntek, majd négyen maradtak, a többiek kimentek a körút sarkára, és azt mondták, nem vesznek ezen részt, mert attól félnek, hogy lefotózzák vagy -videózzák őket, és hátrányuk származik belőle. Viszont mindenki örült, hogy történt végre valami, és bíznak benne, hogy folytatódik. Nem normális dolog az, ha a mentődolgozóknak az utcára kell kimenni és hallatni a hangjukat, mert keveset keresnek és rosszak a munkakörülményeik. De úgy tűnik, nincs más lehetőség.
MN: Reakciók érkeztek máshonnan is: a MÖSZ inkább tárgyalna, Csató Gábor nem érti, miért kell az utcára vonulni, Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár pedig hangulatkeltésnek nevezte a demonstrációt. Ön mit reagál ezekre?
KZS: A MÖSZ tárgyalóasztal mellett szeretné megoldani a problémát. Rendben. De pontosan mit? Azt, amit már egyszer sikerült elfogadtatni? Hogy a mindenkori bérminimum szintjére felhozzák az egészségügyi bértáblát? Köszönjük szépen, mi ezt nem kérjük, ha ez eredmény, akkor én csak sajnálni tudom. Ha Csató Gábor szerint rendben vannak a bérek, akkor valami hiba lehet: vagy félretájékoztatják, vagy nem is érti a rendszert. Nem mindegy, hogy a jól hangzó összeg bruttó vagy nettó, csupán alapilletmény vagy tartalmazza a pótlékokat is. Bruttó bérből és a sok ígéretből nem lehet a boltban vásárolni. Amit pedig az államtitkár mondott, attól vagyok a legszomorúbb. Nem az a bizarr és perverz, hogy utcára kell vonulni, hanem az, ahogyan ő nyilatkozik a mentő- és az egészségügyi dolgozókról. Hogy nem is tudja, mennyit keresnek a mentődolgozók. Azt mondja, hogy nemzetgazdasági átlag felett keresnek a mentődolgozók, akár 293 ezer forintot is. Kik? Melyik mentődolgozó? Mutasson már nekem valaki egy bérjegyzéket erről! Nálam nagyon sok bérjegyzék van, és azok nem így néznek ki. És hogy nekünk, a szakszervezetnek és nekem állna érdekemben mindez? El kell, hogy szomorítsam: nem a mi érdekünk. A mentődolgozók érdeke, őket képviseljük, egyébként mindannyian társadalmi munkában tesszük a dolgunkat. Ez a nagy különbség köztünk: ő bérért mondja azt, amit mond, én meg azért, mert együttérzek a mentődolgozókkal. Dolgoztam köztük, tudom, milyen a helyzetük.
MN: További demonstrációk várhatók?
KZS: Rendkívüli elnökségi ülésen értékeltük az eseményeket, és megállapodtunk: küldünk egy levelet a főigazgató bajtársnak, amelyben tárgyalóasztalhoz hívjuk. Ez a napokban meg is történt. Szeretnénk tárgyalóasztal mellett megbeszélni, mik a követeléseink, és ő mit tud ehhez hozzáadni. Korábbi megbeszélésünk alkalmával a szakszervezet és a munkáltató közti együttműködésről volt szó, de ebben a kérdésben soha nem tárgyaltunk, csak érintettük a témát. Megkérjük, hogy tolmácsolja a fenntartónak, amit kérünk, ha akarja, szívesen vele megyünk, és elmondjuk mi magunk. Megnézzük, mit tud ajánlani, de itt csak egy dolog elfogadható: vagy lesz rendes béremelés, vagy folytatjuk a demonstrációt. Akkor viszont az egészségügyi ágazat többi résztvevőjét is arra kérjük majd, csatlakozzanak hozzánk.
MN: Sztrájkban is gondolkoznak?
KZS: Sztrájkra nincs lehetőség, mert az egészségügyben nagyon nehéz biztosítani a működéshez szükséges minimumfeltételeket. Mi nem akarunk sztrájkolni, de demonstrálni mindenképpen. És azért van olyan forma, amit jobban megérez a munkáltató is – de ennyire ne szaladjunk előre! Meglátjuk, mit lépnek.
| Kergetik a bérminimumot Vegyünk egy példát: 2016. szeptember 1-jén egy kezdő mentődolgozó bére 147 679 forint volt, ezzel a 2016. január 1-jétől érvényes, 129 ezer forintos bérminimum felett keresett. 2017. január 1-jétől 161 ezer forint lett a bérminimum, így 2017. november 1-jéig, amikor újabb 12 százalékkal növelik a bért, 13 ezer forinttal a bérminimum alatt keresnek ezek a mentődolgozók. 2017 novemberétől 165 400 forint lesz a fizetésük, akkor 4400 forinttal ismét a bérminimum fölé kerülnek. Majd jön 2018. január 1., amikor a bérminimum 180 500 forint lesz. Ha a mentődolgozók nem kapják meg azt a 10 százalékos emelést, amit Balog Zoltán emberminiszter a mentők napján májusban megígért nekik, akkor marad a 165 400 forint – de a 10 százalékos emeléssel is épp csak ezer forinttal lesznek az akkori bérminimum felett. Ehhez jön az ágazati béremelés további két lépcsője: 2018 és 2019 novemberében 8-8 százalék – azt viszont nem tudni, akkor mennyi lesz a bérminimum. |
