Csányi Sándor megzsarolása - Kié a Bank Center?

  • Bodoky Tamás, Sipos Anett
  • 2008. április 24.

Belpol

A Bankár vállalkozáscsoport tevékenységét vizsgáló, nyolc éve keletkezett APEH-dokumentumokért követeltek zsarolók 12,5 milliárd forintot az OTP Bank elnök-vezérigazgatójától. Az APEH anno a Bank Center tulajdonosváltásait és jelzáloghitel-ügyleteit vizsgálta. A VPOP most újra nyomoz az ügyben, de az eredeti dokumentumok "elvesztek". A belvárosi irodaépületet jelenleg éppen 13 milliárd forint OTP-hitel terheli, gazdálkodása veszteséges, tulajdonosi háttere pedig rejtélyes.

Csányi Sándor feljelentést tett a tavaly év végi e-mailes zsarolás miatt, a zsarolókat februárban a rendőrség elfogta. Azóta csönd van. A zsarolás tárgyáról csak annyi derült ki az ügy kipattanását követő médiaviharban, hogy az 1995-ben felépült Szabadság téri irodaépülettel, a Bank Centerrel kapcsolatos dokumentumokkal akarták megzsarolni Csányit. Az OTP szerint az irodaházügyletet a '90-es évek végén az APEH is vizsgálta, és azt a jogszabályoknak megfelelőnek találta, a vizsgálatot lezárta. Kérdés, miért gondolták a zsarolók, hogy van valami a kezükben, ami Csányinak milliárdokat érhet. Egyáltalán, gondoltak-e ilyesmit, vagy egészen másról szól a történet?

Az anonim forrástól hozzánk került fénymásolt APEH-jelentések, vizsgálati anyagok, szerződések, bankszámlakivonatok, háttéranyagok és feljelentés abból a vizsgálatból származnak, amelyet 1999-2000-ben az APEH Pest Megyei és Fővárosi Kiemelt Adózóinak Igazgatósága (KAIG) VII. Ellenőrzési Osztályán "a Bankár vállalkozáscsoport", a Kovács Gábor nevével fémjelzett Bankár Kft., majd Holding és szatellitcégei ügyében folytatott. Ezt egy akkor és ott dolgozó adónyomozó is megerősítette, miután megmutattuk neki a dokumentumokat. A VPOP egyik illetékese, aki látta az e-mailes zsarolóktól lefoglalt anyagot, ugyancsak azt mondta: pontosan ezt az iratcsomagot találták meg a zsarolóknál lezajlott házkutatások során.

Hamarosan az is kiderült, hogy a szóban forgó iratanyag gyakorlatilag közkézen forog, már jóval a zsarolás előtt kiszivárogtatták újságíróknak a közel nyolc éve feljelentéssel végződött APEH-vizsgálat dokumentumait (lásd keretes írásunkat). Az OTP-t a zsarolás előtt, a VPOP nyomozóit pedig azóta más újságírók is megkeresték az anyaggal. Március 31-én az iratcsomag egésze beszkennelve az interneten is megjelent Menyhért Mészáros László Netkacsa (www.netkacsa.hu) című bulvároldalán, amely március 27-én, hosszú szünet után mintha csak ezért indult volna újra. Menyhért azt állítja, hogy internetszolgáltatóját megfenyegették az iratcsomag megjelentetése után, de az oldal és az iratok azóta is elérhetőek a szerveren, és nem volt semmi visszhangjuk.

A hivatalos megkeresésekkel nem mentünk semmire az ügyben. Az érintettek többsége nem volt hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, érdemi információkat csak háttérbeszélgetések során sikerült szereznünk. Forrásaink többsége nem járult hozzá a neve közléséhez. A cikkben szereplő információk összegyűjtéséhez számos újságcikket áttanulmányoztunk, valamint a cégbíróságon, a földhivatalban és az Országos Közjegyzői Kamaránál nyilvánosan hozzáférhető adatokat használtunk.

A Bank Center tulajdonosváltásai

Az 1995-ben felépült Szabadság téri irodaépület, a Bank Center felépítésére egy kanadai székhelyű ingatlanfejlesztő vállalat, az Olimpia York és két offshore cég - a Bermuda-szigeteken bejegyzett Central European Development Corporation és a Jersey-szigeteken bejegyzett First Hungary Fund -, valamint a Magyar Hitel Bank Rt. hozta létre a Nemzetközi Pénzügyi Központ Budapest (NPKB) Kft. nevű céget 1991-ben. A kanadai és az offshore cégek együtt, valamint a Magyar Hitel Bank Rt. 50-50 százalékban osztoztak a törzstőkén. A korábban állami tulajdonú építési telket a Magyar Hitel Bank Rt. - melynek elnöke akkor Demján Sándor volt - szerezte meg a Magyar Televíziótól, és apportálta 12,5 millió dollár értékben a vállalkozásba. A felépült Bank Centert a Demján Sándor nevével fémjelzett Trigránit Zrt. honlapja a cég első jelentős ingatlanfejlesztési projektjeként említi, "amely mérföldkőnek számított az 1990-es évek közepén".

Demján ma is büszke a Bank Center létesítésére, hálás akkori üzlettársainak, Andy Sarlósnak és Feyér Bélának, "akik meggyőzték a pénzügyi befektetőket, hogy érdemes 110 millió dollárt Magyarországra invesztálni". Az ország 1995-ben súlyos pénzügyi válságban volt - emlékeztet az ingatlanmogul az akkori helyzetre. Az NPKB tulajdonosi köre 1991-1995 között többször változott. Demján Sándor szerint a tulajdonosváltásokra azért volt szükség, mert az Olimpia York 1991-ben tönkrement, "ekkor az Andy Sarlós vezette konzorcium átvette az 50 százalékos részt az Olimpia York felszámolójától, és pénzügyi befektetőket keresett a program megvalósítására. Valószínűleg ők alkották a Marmiont."

Demján cégét, az Euroinvest Közép-európai Befektetési Rt.-t helyismerettel rendelkező partnerként kérték fel, hogy vegyen részt a megvalósításban mint 20 százalékos tulajdonos. 1994 januárjában az OTP Bank 64 millió dolláros jelzáloghitelt nyújtott a vállalkozásnak. Demján szerint itt arról volt szó, hogy "költségalapon előre el kellett adjuk az OTP-nek az épület 50 százalékát, mivel Magyarország rossz gazdasági híre miatt nem sikerült elegendő pénzügyi alapot szereznünk a befejezéshez". Az OTP azonban csak 1997-ben szerzett tulajdonrészt az épületben.

Az NPKB százszázalékos tulajdonjogát 1994 decemberében két ciprusi bejegyzésű offshore cég, a Marmion Enterprises Ltd. és a Marmion Construction Ltd. szerezte meg. 1995 januárjában hét önálló társaságra, sorszámozással megkülönböztetett Bank Center Kft.-kre bontották oly módon, hogy az utódcégek tulajdonosai továbbra is a Marmion Enterprises és a Marmion Construction maradtak. Feyér Béla ügyvezető igazgató akkori nyilatkozatai szerint a társaságot azért kellett szétbontani, mert "az épület tulajdonrészeit megtestesítő kft.-k üzletrészeit így lehet értékesíteni az irodák iránt érdeklődőknek".

A Bank Center Kft.-k azonban további két hosszú évig a ciprusi offshore cégeknél maradtak, miközben az újságok a befektetés alacsony megtérülési rátájáról és tetemes hitelállományáról cikkeztek. "1997-ben, Andy Sarlós halála után a Marmion sajnos eladta az épületet. Azóta háromszor cserélt tulajdonost, és mindenki jól keresett rajta" - mondja Demján. Ekkor a Trigránit minden kapcsolata megszűnt a Bank Centerrel, Demján szerint semmi közük az épületet 1999-ben megvásárló, Jersey-szigeteki bejegyzésű, a Demján cégéhez hasonló nevű Euroinvest Property Holdings (Jersey) Ltd. offshore cég, illetve az annak érdekeltségébe tartozó, luxemburgi bejegyzésű Euroinvest Hungary 1,2,3 S.A.R.L. offshore céghez.

1997 közepén a Bank Center felerészben (két torony) az OTP Banké lett, miután a Marmiontól megvásárolta a Bank Center No.1 Kft.-t. Az épület másik felének tulajdonrészeit (szintén két tornyot) birtokló Bank Center No. 2,3,4 és 5 Kft.-t a Bankár csoport vette meg. A Bank Center Kft.-k beolvasztásával a Bankár a két tornyára összesen 61,5 millió dollár hitelt vett fel három nagy banktól.

Noha eredetileg hosszú távú befektetésnek szánták, a Bankár csoport két év múlva megszabadult a Bank Centerben szerzett tulajdonrészétől. Az újabb összeolvadásokkal létrejött Park Center Kft. és Gránit Center Kft. 1999 végén úgy adta el a Bank Center-tornyokat, hogy az ingatlant a győri székhelyű Toptorony Rt.-be apportálták, majd a Toptorony Rt. részvényeit adták el - 67 millió dollárért - a luxemburgi bejegyzésű Euroinvest Hungary 1 S.A.R.L. offshore cégnek. Kovács Gábor, a Bankár csoport vezetője akkor egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy 5 millió dollárnyi saját tőkével és magas hitellel finanszírozták az ingatlanügyletet, és a saját tőkére vetítve jelentős hasznot realizáltak e befektetésen.

Szorongatták a Bankár csoportot

Forrásaink és korabeli újságcikkek szerint a Bankár csoportnak azért kellett leépítenie előbb a 11 milliárdos vagyont kezelő Bankár Befektetési Rt.-t, majd Bank Center-tulajdonrészét 1999-ben, mert az 1998-as kormányváltást követően a politika szorongatni kezdte az MSZP közelinek tartott társaságot. A cégcsoport postabankos hitelállománya a bank rossz hiteleit kezelő Reorg Apportba került, az APEH pedig nagy erőkkel vizsgálni kezdte a Bank Centerrel kapcsolatos tranzakciókat. Kovács Gábor 2000 januárjában több mint egyévi hallgatás után sajtótájékoztatót tartott, ahol elmondta: az épület eladásával mintegy 70 millió dollárral csökkent a Bankár 1998-ban még 100 millió dollárra rúgó hitelállománya. A Reorgnak pontosan fizetnek, de le kellett állítani a cégcsoportra korábban jellemző intenzív akvizíciókat, és a törlesztésekre kell koncentrálniuk.

A Csányi Sándor megzsarolására felhasznált dokumentumcsomag szerint az APEH azért vizsgálódott 1999-2000-ben, mert a Park Center Kft. és a Gránit Center Kft. a Bank Center két tornyát 1997-ben, a cégátalakulások során ingatlan-értékbecsléssel jelentősen felértékelte, majd bonyolult és nagyon nagy értékű pénzügyi tranzakciókba kezdett más, a Bankár csoportba tartozó vállalkozásokkal. E pénzügyi bűvészmutatványt a tornyok eladásakor megismételték: a Toptorony Rt. az apportált tornyokat, a Park Center Kft. és a Gránit Center Kft. pedig a Toptorony-részvényeket - vagyis végső soron ugyanazt az ingatlant - használta hitelfedezetül, és ingyenes pénzeszközátadással tízmilliárdokat mozgattak a vállalkozáscsoport cégei között. A tranzakciókban több jelentős kereskedelmi bank is részt vett.

A revizorok gyanúja és egy a Bankár csoport cégei között született 1999-es megállapodás szerint mindennek az lehetett a célja, hogy a Bankár cégcsoport egésze megőrizze, illetve növelje hitelképességét. Az sem tetszett az APEH revizorainak, hogy a Bankár csoport Toptorony-részvények formájában adta el végül az ingatlant, és ezzel megkerülte az ingatlan-adásvételnél kötelező áfa- és illetékfizetést. Az APEH az ügyben 2000-ben feljelentést tett.

Önmagában kevés

Miután Csányi Sándor feljelentést tett az e-mailes zsarolás miatt, a Vám- és Pénzügyőrség Központi Bűnüldözési Parancsnoksága a Nemzeti Nyomozó Irodától kapott dokumentumok alapján 2007. december 20-án feljelentéskiegészítést, majd 2008. január 4-én új nyomozást rendelt el a Bank Center ügyében. "A szövevényes gazdasági eseményekkel összefüggő nyomozás jelenleg a körülmények tisztázására, valamint valamennyi, még elérhető dokumentum beszerzésére és értékelésére terjed ki. Miután a feljelentéskiegészítésre nyitva álló határidőn belül nem lehetett megnyugtatóan állást foglalni a közel 8 évvel ezelőtti gazdasági eseményekkel összefüggésben, ezért a nyomozásnak kell tisztáznia, hogy történt-e bűncselekmény" - nyilatkozott megkeresésünkre Sipos Jenő ezredes, a VPOP szóvivője.

Az OTP érdeklődésünkre mindössze annyit közölt, amennyi a zsarolási ügyről kiadott sajtóközleményben is szerepel: Csányi Sándornak, az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának hivatali e-mail címére tavaly novemberben és decemberben érkezett zsaroló levelek, illetve az e-mailek mellékletét képező dokumentum az OTP Bank egyik üzleti tranzakciójához kapcsolódott, és ezek semmilyen kapcsolatban nem állnak Csányi Sándor egyéb üzleti tevékenységével.

Kovács Gábor, a Bankár cégcsoport első embere már a kérdésünket sem értette. Kovácstól azt szerettük volna megtudni, hogy összefüggésbe hozható-e az OTP által a Bankár csoportnak nyújtott hitelek ügye a zsarolással, és hogy tud-e az ingatlanüzlet finanszírozása miatti adóhatósági vizsgálatról. Ha igen, mi volt ennek az eredménye? Kovács erre szó szerint annyit válaszolt e-mailben, hogy "információhiány birtokában a legjobb szándékkal sem tudok válaszolni". Amikor az ingatlanfelértékelésekről kérdeztük, Kovács azt válaszolta, hogy "a tulajdonosnak a mindenkor érvényes számviteli és adózási törvények figyelembevételével bármikor joga van egy ingatlant átértékelni". Kovács szerint az volt az átértékelés oka, hogy az ingatlant "nagymértékben üresen vásároltuk, és a két torony bérlőkkel való megtöltése után, cash-flow alapon történt meg az átértékelés".

Megkerestünk egy adószakértőt az anyaggal, aki úgy vélte, ezek a dokumentumok önmagukban nem tűnnek elegendőnek Csányi Sándor vagy Kovács Gábor megzsarolására. A neve elhallgatását kérő, jogász és közgazdász végzettségű volt APEH-revizor szerint a kritikus pont a dollártízmilliókra rúgó hitelállomány lehetett, de a hitelfedezet ingatlan-értékbecsléssel való növelése, illetve a cégcsoporton belüli ingyenes pénzeszközátadások önmagukban nem törvénytelen pénzügyi manőverek, és különösen nem számítottak annak az 1990-es években, amikor mindez "rutineljárás volt".

A PSZÁF nevét elhallgatni kívánó munkatársa is azt mondta, hogy a hitelképesség megőrzésének, illetve növelésének közismert és nem feltétlenül törvénytelen módszere az ingatlanvagyon felértékelése. Ad absurdum az is elképzelhető, hogy e módszerrel számottevő saját forrás nélkül, tisztán hitelből sok milliárd forint értékű ingatlanvagyon épüljön, "bár ma már egy ilyen konstrukció nem menne el, nem lehetne az adósságokat cégcsoporton belül eldugni".

Megkerestünk egy volt adónyomozót is, aki 1999-ben az APEH Bűnügyi Igazgatóságán dolgozott. Az ugyancsak névtelenséget kérő szakember megerősítette: a rendelkezésünkre álló dokumentumok valóban az adóhatóság Bankár-vizsgálatából származnak. A volt adónyomozó szerint a rendelkezésünkre álló anyag korántsem teljes, ennél jóval több akta keletkezett az ügyben.

A VPOP egy nevét elhallgatni kívánó munkatársa szerint az általunk mutatott dosszié tartalma megegyezik azzal, amit a zsarolóktól lefoglaltak. Mint mondta, ők a Nemzeti Nyomozó Irodától (NNI) kapták meg az anyagot azzal, hogy ilyen "pénzügyi típusú" ügyekben ők az illetékesek nyomozni. Ám mivel az iratok fénymásoltak, a nyomozás eddig mindössze arra terjedt ki, hogy megpróbálták megszerezni az eredeti APEH-dokumentumokat. Ezek az APEH Bűnügyi Igazgatóságának 2002-es megszűnése után az NNI-hez kerültek, forrásunk szerint "a kollégáknak le kellett volna menni a pincébe".

December közepétől március közepéig sem az APEH-től, sem az NNI-től nem kerültek a VPOP-hoz a kért eredeti dokumentumok. VPOP-forrásunk valószínűnek tartja, hogy ezek már nincsenek meg. Tudomása szerint egyetlen eredeti irat lelhető fel az ügyben, mégpedig a Fővárosi Főügyészség az APEH feljelentése nyomán kelt, a nyomozást megtagadó határozata - de egyelőre azt sem kapták meg. A nyomozás vége szerinte így is, úgy is megszüntető határozat lesz: vagy azért, mert a cselekmény már elévült, vagy pedig mert egyszer már vizsgálták, és az ügyészség bűncselekmény hiányában megtagadta a nyomozást.

Mivel az általunk megkeresett pénzügyi és adószakértők egymástól függetlenül egybehangzóan állítják, hogy a szóban forgó APEH-dosszié tartalma zsarolásra alkalmatlan, és mivel az is kiderült, hogy a zsarolók korábban már a sajtónak is kiszivárogtatták az anyagot, könnyen feltételezhető, hogy a zsarolás valódi célja nem is a kért 12,5 milliárd forint lehetett. Hanem talán az, hogy akár ezen az áron is felmelegítsék a Bank Centerrel kapcsolatos ügyeket.

Összeesküvés-elméletek

A zsarolók motivációit ma még csak találgathatjuk, hiszen egyikük sem tett vallomást. A hirtelen felindulásból elkövetett milliárdos zsarolás verziója azonban olyannyira valószínűtlennek tűnik, hogy különféle összeesküvés-elméletek kezdtek terjedni.

Ezek közös vonása, hogy valakik Csányi Sándort akarják kompromittálni, gyengíteni: a bankvezér egyre növekvő gazdasági befolyása és 2006 óta lebegtetett esetleges politikai szerepvállalása a jobb- és a baloldalon is sok fejtörést okozhat. Kormányválság idején ez az esély felértékelődik: "Orbán Viktor úgy kezeli, mint egy mindig fennálló opciót, míg a baloldal ennél még nagyobb realitással számol vele" - mondta egy bennfentes forrásunk. A bankvezér környezetéből származó információink szerint bár Csányi több ízben deklarálta, hogy nincsenek politikai ambíciói, és hogy csak "az összeomlás szélén, hazafias cselekedetként" vállalna szakértő miniszterelnöki posztot, ezt sokan nem hiszik el neki.

Csányi elégedetlen az ország gazdasági helyzetével, a Déli Áramlatról szóló puccsszerű Gyurcsány-Medvegyev-megállapodást egy őt jól ismerő forrásunk szerint egyenesen "hazaárulásnak" tartja. A zsarolási ügy mögött állítólag nem érzékel politikai szálat, de ha mégis lenne, effajta támadásra inkább a bal-, mint a jobboldalról számít. Az ügy több más forrásunk szerint is feltűnő egybeesést mutat a bankvezér meggyengítésére irányuló kormányzati lépésekkel.

Március elején a miniszterelnök menesztette a Magyar Villamos Művek (MVM) éléről Kocsis Istvánt, Csányi bizalmi emberét. Kocsis és Csányi azóta barátok, hogy Bokros Lajos pénzügyminiszterként 1995-ben megpróbálta az akkor még állami tulajdonban lévő pénzintézetek, a Postabank és az OTP Bank vezérigazgatói és elnöki pozícióit szétválasztani. A Csányi leváltásával egyenértékű lépést azonban Kocsis István az Állami Vagyonügynökség vezérigazgató-helyetteseként, a Pénzügyminisztérium akaratával szembemenve, egy trükkös megoldással meghiúsította. Kocsisnak azóta már közös vállalkozása - a Csányi Pincészet - is van a bankvezérrel, és Csányi az OTP igazgatótanácsába is beemelte Kocsist. Csányi pozíciója jelentősen meggyengült a régi harcostárs menesztésével, amivel Gyurcsány Ferenc - állítólag - azt szeretné megakadályozni, hogy Csányi Sándor befolyást szerezzen a privatizáció előtt álló MVM-ben.

A lépés hátterében sokan a Déli Áramlat vs. Nabucco gázvezetékvitát sejtik. Az összeesküvés-elméletek szerint nem kizárt az sem, hogy miniszterelnöksége után Gyurcsány - Gerhard Schröder volt német kancellár mintájára - a gázvezetéket is felügyelő társaságnál folytatná a pályafutását. E teória szerint a február végi Gyurcsány-Medvegyev-találkozón arról is megállapodhattak, hogy az oroszok az MVM privatizációjában is részt vehetnek - ennek állhat útjában Csányi, aki a piaci vélekedés szerint ugyancsak vevő lenne az MVM-re.

Egy használható ember

A zsarolás fő gyanúsítottja Gubuznai Zoltán, az APEH egykori elnöki tanácsadója. A hírek ellenére ő nem Simicska Lajos akkori APEH-elnök, hanem Kántor Tibor akkori APEH-elnökhelyettes, egykori hírszerző beosztottja volt az adóhatóságnál. Gubuznai huszonévesen, a rendszerváltást megelőző években a Belügyminisztérium állambiztonsági szervezetében dolgozott Békéscsabán. Amikor a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnöksége 1990-ben átalakult, Gubuznait elbocsátották. Ezt követően vállalkozóként megfordult néhány biztonságtechnikai és őrző-védő cégnél is.

Gubuznai üzlettársa volt a horvát-bosznia-hercegovinai kettős állampolgárságú, korábban a Milosevic családdal üzletelő Darko Canadicnak, aki egy rövid ideig a békéscsabai futballklubnak is többségi tulajdonosa volt. Gubuznai és Canadic első- és másodrendű vádlottjai az Allied Investment Értékpapír-kereskedelmi és Tanácsadó Rt. korábbi vezetői ellen zajló büntetőügynek. Az 1994-ben alakult brókercég a gyanú szerint tiltott pénzgyűjtési tevékenységet folytatott. Vezetői rendszeresen megdézsmálták az ügyfelek betéteit, 300 millió forintnak nyoma veszett. Az ügyben még nincs ítélet.

A brókercég 1998-as csődje után került Gubuznai az adóhatósághoz, ahol forrásaink szerint azt a politikai megbízást kapta, hogy "a Horn-kormány idején történt kétes ügyleteket vizsgálja". E minőségében "megrendelőként lépett fel" a Bankár csoport ellen indított vizsgálatsorozatban is. A 2002-es kormányváltás után az úgynevezett "hosszú byte-ok éjszakája", vagyis az APEH rendszeréből történt illegális adatletöltések ügyében indított vizsgálatok kiderítették, hogy bár hosszú byte-ok éjszakája nem volt, Gubuznai egy év alatt több száz adótitoknak minősülő dokumentumot töltött le a rendszerből. Több, egymástól független forrásunk állítja azt is, hogy Gubuznai "nem csak jobboldali megrendelésre dolgozott", a Fidesz-kormány bukása után a másik oldal kegyeit is kereste.

Bár csak Gubuznait nevesítették az ügyben, forrásaink szerint akkor is és azóta is több alkalommal történtek-történnek illegális, üzletileg vagy politikailag motivált adatlekérdezések az adóhatóság archívumában és számítógép-rendszerében. Többen úgy tudják, hogy a 2002-es kormányváltás után az új kormányzat - éppen a korábbi visszaélésekre hivatkozva - szisztematikusan lefénymásolt és ismeretlen helyre szállított nagy mennyiségű adóhivatali iratot. "Ma már nyoma sem feltétlenül marad ezeknek a lekérdezéseknek, mert nem kell lementeni az iratot, elég lefényképezni a monitort" - mondta egy bennfentes.

Friss OTP-hitelek a házon

Az is elképzelhetőnek tűnik, hogy a zsarolással "üzenhettek valamit Csányinak", mert az OTP Bank ma is üzleti kapcsolatban áll a Bank Centerrel. Az épületen tetemes, élő OTP-jelzáloghitelek vannak. Üzenetértékű lehet, hogy a zsarolók által kért összeg, a 12,5 milliárd forint nagyjából annyi, mint amennyivel a Bank Center az OTP Banknak jelenleg is tartozik.

Az épületnek a luxemburgi, illetve a Jersey-szigeteki offshore cégek mögött álló 1999-es vevője az amerikai Prudential csoportban működő brit Pricoa Property Investment Management Ltd. ingatlanbefektetési alap volt, amely 1999-ben az OTP tornyait, pontosabban az azokat tulajdonló Shaza Rt.-t is megvásárolta. Az OTP a Bankár csoporthoz hasonló módon adta el a házrészét: a Bank Center No.1 Kft. az ingatlant a szombathelyi székhelyű Shaza Rt.-be apportálta, majd a társaságot eladta a luxemburgi bejegyzésű Euroinvest Hungary 3 S.A.R.L. offshore cégnek.

Az ügyletet a Pricoa Ltd. részéről a brit Graham Douglas vezényelte le, akinek Portico Investments Ltd. nevű cége (porticoinv.com) akkor a Pricoa leányvállalataként működött, és a Bank Center volt az első jelentős - a cég weboldalának tanúsága szerint összesen 130 millió dolláros - befektetése, amit azóta további ingatlanvásárlások követtek Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban és Romániában. A Pricoa Ltd. 2004-ben megszűnt: anyacége, a Prudential eladta a céget a vezető menedzsereknek. A Bank Center ügyében ma már nem is a Bank Centerben - ám honlapja tanúsága szerint a Pricoától függetlenül, Graham Douglas vezetésével önállóan - működő Portico az illetékes, és az irodaépület weboldaláról is eltűntek a Pricoára mint tulajdonosra történő utalások.

A Porticónál érdeklődésünkre a Bank Center magyar menedzsmentjéhez irányítottak bennünket, ahol azt mondták, hogy az épület tulajdonosáról csak Simon Clarke nyilatkozhat. Simon Clarke azonban telefonos és írásbeli megkereséseinkre sem reagált. Clarke a cég weboldalának tanúsága szerint a Rockspring Property Investment Managers Ltd. (rockspringpim.com) nevű brit ingatlanbefektetési alap közép-európai igazgatója. A Rockspring szintén menedzsmentkivásárlással (management buy-out) vált ki a Pricoából 2004-ben, és a Porticóhoz hasonlóan irodája van a Bank Centerben. A Bank Center magyar menedzsmentje - Éles Anett marketingvezető - csak annyit árult el, hogy jelenleg Simon Clarke a főnökük.

Clarke-tól azt szerettük volna megtudni, hogy a Pricoa 2004-es megszűnése óta kinek a tulajdona a Bank Center, illetve az épületet közvetve, a Toptorony Zrt.-n és a Shaza Zrt.-n keresztül tulajdonló offshore cégcsoport.

A földhivatali tulajdoni lapok tanúsága szerint ugyanis a Bank Center épületét ismét tetemes OTP-jelzáloghitelek terhelik. A Shaza Zrt. házrészére 45,6 millió dollár és 17,9 millió euró, a Toptorony Zrt. házrészére pedig 35 millió dollár és 25,7 millió euró jelzálog van bejegyezve. E bejegyzésekkel egy időben és azonos ügyszámon korábbi jelzálogok törlésére került sor, amiből az látszik, hogy az OTP finanszírozói szerepe 2004-től kizárólagossá vált, más banktól jelenleg már nincs jelzáloghitel bejegyezve az épületre.

Mivel a két ingatlanhasznosító cég közös offshore tulajdonosnál van, és az épület még 1998-ban társasházzá alakult, elképzelhető, hogy a két házrészre terhelt jelzáloghitelek között átfedések vannak. A Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartás szerint a Shaza és a Toptorony vagyonának terhére ugyanazon a napon, 2004 decemberében ugyanannyi - 35 millió dollár és 25,7 millió euró - jelzálogterhet jegyeztek be az OTP Bank javára. Ezek a hitelek a két részvénytársaságnak a cégbíróságon hozzáférhető mérlegadataiban is megjelennek.

Éves beszámolóik tanúsága szerint a Shaza és a Toptorony összes tartozása 2004-ben nagyjából 21 milliárd forint volt, 2006-ban pedig 22 milliárd, miközben folyamatosan veszteségesen gazdálkodtak. Mérleg szerinti eredményük alapján a két cég együtt 2005-ben 3,1 milliárd forint, 2006-ban pedig 660 millió forint veszteséget termelt. 2006-ban a két társaság összesen több mint 13 milliárd forint rövid lejáratú, vagyis 2007-ben visszafizetendő bankhitelt szerepeltetett a mérlegében, kapcsolt vállalkozásaiknak mintegy 8 milliárd forinttal tartoztak. Az ingatlan könyv szerinti értéke 20 milliárd forint, míg az üzleti tevékenység eredménye kevesebb mint összesen 200 millió forint volt.

Az általunk megkérdezett könyvvizsgálók és pénzpiaci szakértők szerint a két társaság 2005-ös és 2006-os mérlege súlyos pénzügyi és likviditási zavarokat sejtet. A Toptorony és a Shaza összevont saját tőkéje mindkét évben negatív volt, tehát olyan mértékben túladósodtak, hogy a vagyonuk már nem nyújt fedezetet a tartozásaikra. "Tőkestruktúrájuk torz, lejárat tekintetében az eszközök és a források inkonzisztensek, rövid lejáratú kötelezettségek finanszírozzák a tartós eszközöket. Ezeknek a beszámolóknak az alapján a velük szemben fennálló követelések, a részükre folyósított hitelek kockázatosak, megtérülésük bizonytalan, ami nagyon rossz fényt vet a hitelt kibocsátó bankra" - mondta egy neve elhallgatását kérő befektetési szakértő, hozzátéve, hogy a két cég likviditási mutatói az általánosan elfogadott szakmai minimumértékeket sem teljesítik az elmúlt években.

Egy bank ingatlanfedezet biztosításával sem hitelezhet strukturálisan hitelképtelen vállalkozásokat. Hogy az OTP miért adott mégis ekkora óriáshitelt az offshore cégek mögé bújtatott, ismeretlen tulajdonosi körhöz tartozó vállalkozásoknak, arra senki nem tudott magyarázatot adni. Az ügyletet vélhetően közelről ismerő bankszakember is azzal kezdte a beszélgetést, hogy a banktitok körébe tartozó információt ne várjunk, a Bank Center hiteleiről nem kérdezhetünk tőle.

Az OTP Bank sajtóosztálya érdeklődésünkre nem cáfolta, hogy a Shaza és a Toptorony öszszes OTP-s hitelállománya nagyjából 13 milliárd forint. A bank úgy véli, hogy "mivel a hitelek fedezettsége az ingatlanok értékbecslése alapján megfelelő, az irodák kiadottsági szintje magas, az adósságszolgálat teljesítése pedig problémamentes, ezeknek a hiteleknek a megtérülése nem veszélyeztetett".

Beletört bicska

A "titkos dossziét" korábban többen is megkísérelték feldolgozni, köztük Dézsy Zoltán dokumentumfilmes. Dézsyt egy, most az OTP-vezér megzsarolásával gyanúsított személyhez kapcsolódó informátor már 2007 tavaszán megkereste azzal a dokumentumcsomaggal, amivel több mint fél évvel később Csányit megzsarolták. Az iratok nyilvánosságra hozatalával fenyegető zsarolási kísérletet különösen érthetetlenné teszi, hogy ily módon a későbbi zsarolóknak is tudniuk kellett arról, hogy a dokumentumfilmes a dossziéval minden érintettet megkeresett: az OTP illetékeseit, Kovács Gábort, a Bankár cégcsoport első emberét, a Bankár szatellitcégeinek vezető munkatársait, cégvezetőket, könyvvizsgálókat.

Dézsy a megkereséseivel semmire nem jutott: minden érintett elzárkózott nemhogy a tévériport, de még a háttérbeszélgetés elől is. "A legtöbben letagadtatták magukat, mások nem vették át a nekik küldött leveleket, a telefonokra sem reagáltak. Egységesen menekültek, mintha összebeszéltek volna. Hónapok alatt sem sikerült riportalanyt találni." A kezében lévő anyagot pedig önmagában soványnak érezte egy dokumentumfilmhez, így az akta a fiókjában maradt.

A cikk elkészültét a Társaság a Szabadságjogokért (www.tasz.hu) jogvédő szervezet Oknyomozó programja támogatta. A program a Trust for the Civil Society in Central and Eastern Europe (www.ceetrust.org) szervezetnek köszönheti létezését. Az írás teljes verziója a www.oknyomozo.hu oldalon olvasható.

Figyelmébe ajánljuk