Ítélet a Tocsik-Szokai-perben
Ilyen és ezekhez hasonló gondolatokkal búcsúztak a felmentett vádlottak ügyvédjei hétfõn a Fõváros Bíróságon. Arcvonásaik már délelõtt tízkor kisimultak, hiszen Diós Erzsébet az elején - mielõtt belevágott volna a több mint három- órás indoklásba - kihirdette az ítéletet. Délután kettõ körül már olyannyira felszabadultak voltak a fiskálisok, hogy még ott, a tárgyalóteremben rögtönzött sajtótájékoztatót tartottak ("ilyen eddig még nem volt Magyarországon"), és ünnepélyesen, Bánáti János kamarai elnök (Szokai Imre védõje) vezetésével a magyar jogrendszer dicsõségét kezdték zengeni.
Az öröm hátterében nem utolsósorban az húzódott meg, hogy a bíróság nem találta megalapozottnak a vádnak azt az érvelését, hogy Tocsik Márta érdemi munkavégzés nélkül, a Vektor Rt. adataira és listáira támaszkodva vette fel a 804 millió forintos sikerdíjat. (A vádbeszédrõl részletesen lásd múlt heti számunkat: Ítélet elõtt) Tocsik Márta ugyanis soha nem állította azt, hogy saját kezûleg írta össze az egyes önkormányzatok pénzköveteléseit, és azt sem, hogy saját apparátussal, felszerelt irodával rendelkezik. Tocsik mindössze szervezõkészségét ajánlotta fel az ÁPV Rt.-nek, ahol végül is elfogadták azt. Az ÁPV Rt.-nél soha senki nem kérdezte meg tõle, hogy amit elvállalt, hogyan fogja megcsinálni. Tehát Tocsik Márta nem csalt, és nem tévesztette meg az ÁPV Rt.-t sem, hiszen nyílt lapokkal játszott, sõt tényleges munkát végzett, még ha szervezõit is - így a bírói érvelés.
Isten további báránykái
Az ÁPV Rt. döntéshozói sem bûnösek a "különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségében", hiszen õk csak a vagyonkezelõ (és a központi költségvetés) érdekeit tartották szem elõtt, amikor úgy döntöttek: nem fizetik ki automatikusan az önkormányzati követeléseket, hanem alkuba bocsátkoznak velük. És ha már ott volt ez a Tocsik Márta, hát megbízták. Az ÁPV Rt.-nél korábban is tanácsadók seregét alkalmazták, ezért nem volt szokatlan egy belterületiföldérték-szakértõ felkérése sem.
A bíróság szerint az ÁPV Rt. igazgatósága Tocsik megbízásakor mindent tudott, amit tudni kellett és lehetett. Tudásuk forrása személyesen Liszkai Péter vezetõ jogtanácsos volt, aki nem titkolt el semmilyen információt elõlük. Tehát Liszkai Péter sem tévesztett meg senkit. (Mivel Tocsik Márta nem csalt, ezért értelemszerûen társtettesi minõségében Liszkai szintén nem csalt.)
Sõt. Az akkori politikai és gazdasági viszonyok mellett az igazgatósági tagok, élükön Szokai Imrével, a bíróság érvelése szerint kifejezetten jól döntöttek, amikor megbízást adtak Tocsiknak. Bár az ÁPV Rt. a Legfelsõbb Bíróság precedens ítélete nyomán elõször úgy határozott, hogy azonnal hozzáfog az önkormányzati igények automatikus kielégítéséhez, a testületi tagoknak számolniuk kellett azzal is, hogy bármilyen ezzel kapcsolatos elõterjesztés legalább egy hónapig kering a vagyonkezelõ különbözõ osztályain, szól a bírói érvelés. Ahhoz például, hogy egy részletes kimutatás elkészüljön, az ÁPV Rt.-nél több mint négy hónapos munkálkodásra volt szükség. Létezett ugyan két ÁPV Rt.-s jogtanácsos, akik értettek a belterületi földekhez, de õk eleve az automatikus kifizetésnek voltak a hívei.
A bírónõ kiemelte, hogy az önkormányzatok több 10 milliárdra rúgó összigénye a kamatok miatt akkoriban havonta 150 millió forinttal emelkedett. És ehhez még nem számolta hozzá az osztalékokat és azok kamatait. "Komoly szerepe volt az idõnek", szögezte le Diós Erzsébet, és jelezte, hogy Tocsik Márta az elsõ két körben 7,5 milliárd forintot takarított meg az ÁPV Rt.-nek, illetve az állami költségvetésnek, amelyik akkoriban minden pénzt elvont a vagyonkezelõtõl. Mi több, a megtakarítás járulékokkal együtt meghaladta a 10 milliárd forintot. "Ezt kellett mérlegelnie a döntéshozásnak."
A bíróság nem tudta megállapítani, hogy ki javasolta: az Utilitas Rt.-t és egy bizonyos Horváth Ádám ügyvédet hívják meg az ÁPV Rt. meghívásos, zártkörû tanácsadói pályázatára. Az egyhetes, szokatlanul rövid beadási határidõt egyedül a gyorsreagálású (a szerk. megj.) Tocsik Márta tudta teljesíteni, ezért õ nyerte el a hivatalos tanácsadói megbízatást. Diós Erzsébet szerint akár formális látszatpályázat is lehetett, és bárki javasolhatta az ügyvéd és az Utilitas meghívását. (Ezt a bírónõ nyilván helytelenítette volna.) Ám mivel a nyomozó hatóságok errõl semmiféle írásos nyomot nem találtak, a bíróság nem tudott ezzel a momentummal mit kezdeni. Hangsúlyozta ellenben Diós, hogy a pályázat kiírása nem volt kötelezõ, ezt mégis megtette az ÁPV Rt. A bírónõ azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy a kiírást közjegyzõ is elfogadta és hitelesítette. A pályázatot tehát érvényesnek lehet tekinteni.
Liszaki Péter, Szokai Imre és a többi vád alá vont igazgatósági tag "nem sértettek lényegesen a vagyonkezelõi szabályok ellen, sõt anyagi elõnyhöz juttatták az ÁPV Rt.-t", zárta le felmentési indokait a bírónõ. Lényegesen nem. Diós ezután rátért az elítéltekre.
A rosszfiúk
Boldvai László nyolcadrendû vádlott, az MSZP volt pénztárnoka tíz hónap letöltendõ fogházbüntetést kapott, és két év közügyektõl való eltiltást. Budai Györgyöt "SZDSZ-hez közel álló üzletemberként" és - tökéletesen alaptalanul - "az SZDSZ fõpénztárnokaként" említette Diós Erzsébet. Õrá hat hónap letöltendõ börtönbüntetést rótt, és kétéves közügyektõl való eltiltást.
A bírónõ számszakilag is ecsetelte, hogy milyen módos ember Budai György, "nettó negyvenmilliót keres évente", és ezzel indokolta azt a külön mellékbüntetést, miszerint Budai Györgytõl ötmillió forintnyi vagyont kobozzanak el.
A bíróság Tocsik Márta utóbb visszavont "pizsamás" vallomására és egyéb közvetett bizonyítékokra (telefonhívások, naptári bejegyzések) alapozva hozta meg elmarasztaló ítéletét. Tocsik szóhasználatából és két nap múlva elhangzott kijelentésébõl (miszerint Tocsik a vallomását fenntartja, nem kívánja kiegészíteni) Diós Erzsébet úgy ítélte meg, hogy Tocsik hiába vonta vissza három hónap múlva vallomását, õ azt mégiscsak hitelesnek és mérvadónak tekinti. Nem talált ugyanis olyan körülményt, amely alátámasztaná, hogy Tocsik Márta a beszedett nyugtatók és idegcsillapítók hatására nem volt teljesen tudatában annak, amit elmondott.
Márpedig Tocsik Márta azt mondta, hogy Boldvai László MSZP-s képviselõ és Budai György üzletember a Bajor sörözõbe invitálták õt, és közölték vele, hogy ha meg akarja tartani a tanácsadói pozícióját, akkor a második sikerdíjrészlet 25-25 százalékát utalja át egy általuk megadott cég (az Arány Rt. és az Utilitas Rt.) bankszámlájára. Tocsik ekkor vallotta azt is, hogy elõtte már volt dolga Vitos Zoltán cégvezetõvel is, akivel alvállalkozói szerzõdést kötött, és "üzleti tanácsadás" címén - Boldvai nyomására - az elsõ sikerdíjrészlet egyharmadát, mintegy 118 millió forintot utalt át neki, illetve cégének, az Arány Rt.-nek.
Bár Budai György írásos vallomásában közölte, hogy a Bajor sörözõben Tocsik Márta kérésére találkozott a jogásznõvel, és Tocsik a fõvárosi önkormányzat belterületi földjeivel kapcsolatban kérte segítségét, továbbá, hogy Boldvai László nem volt velük, a bírónõ a "pizsamás" vallomást vette alapul.
Hasonlóan értékelte Boldvai László vallomását, aki azt állította, hogy Tocsik Mártával Salgótarján és Zabar település belterületi földjeinek ügyében került kapcsolatba.
A bírónõ felhívta a figyelmet arra, hogy az Arány Rt. soha nem kapott akkora összeget, mint amekkorát Tocsik Márta két ízben is átutalt nekik. Azt is figyelemre méltónak találta, hogy az Utilitas Rt. bíróságon is meghallgatott két vezetõje feltûnõen keveset tudott a cég mûködésérõl. Ez utóbbi tény számára erõsen azt sugallta, hogy ténylegesen nem õk voltak a cég irányítói.
"Tocsik Márta soha nem indokolta meg szó szerint, hogy miért utalta át a pénzeket", csak jelezte, hogy politikai nyomásra tette, mondta Diós Erzsébet, aki nem tudja, hogy valóban elhangzottak-e az akkori koalíciós pártok nevei. Tocsik Márta viszont így vallott, és a vallomását hitelesnek fogadja el. A telefonhívások listái pedig bizonyítják, hogy Vitos, Boldvai és Budai igenis kapcsolatban álltak a jogásznõvel.
A bírónõ úgy ítélte meg, hogy ezek a közvetett bizonyítékok összefüggõ láncolatot alkotnak, és kimerítik a befolyással való üzérkedés tényállását. Sõt néhány zsarolási elemet is felfedezett az ügyben.
Ha Tocsik Márta részletesen elmondta volna, hogy mi hangzott el közte és Boldvai László, valamint Budai György között, akár zsarolással is vádolhatná a nyolcad- és kilencedrendû vádlottakat. De Tocsik Márta a "pizsamás" vallomását soha nem egészítette ki, nem mondott semmi újat, így az Arány Rt. és az Utilitas Rt. által hiánytalanul visszafizetett mintegy 340 millió forint a bíróság számláján pihen. Pedig zsaroláskor a sértettnek visszajár a kicsalt pénz. Ezzel a gondolatkísérlettel zárta le Diós Erzsébet a Tocsik-per elsõ fokú ítéletének indoklását.
Az elsõ hat vádlott védõit nem izgatták fel a ravasz bírói szavak, és nem fellebbeztek. Vitos Zoltán, Boldvai László és Budai György védõi azonban felmentést kértek.
Az ügyész, aki három órán keresztül azonos testhelyzetben, mozdulatlanul figyelte Diós Erzsébetet, a végén felállt, és közölte, hogy az elítélteknél súlyosbítást, a felmentetteknél pedig a bûnösség kimondását kívánja.
Folytatás másodfokon.
Kovács Róbert
