Itt a Fedél Nélkül Népszabadság – keressék az újságárust!

  • -legát-
  • 2016. október 20.

Belpol

Plusz 4000 példány, plusz 12 oldal, álneves szerzők és nagy összetartás.

A bezárás óta ma jelent meg az első Népszabadság. A Fedél Nélkül 12 oldalas mellékleteként megjelent néhány írás és fotó mellé nem írták, nem írhatták oda, hogy Népszabadság, de még azt se, hogy a „Népszabadság melléklete”, a tipográfiában van csak egy kis utalás, a „nél” „nép”-pé változott, vagy fordítva. Valahogy így:

false

 

A szabadság eltűnt.

Hiszen ahogy Gergely Márton főszerkesztő-helyettes mondja, az állandó külsős szerzők adták a nevüket; a Népszabó alkalmazott újságírói viszont csak álnéven írtak, a fotóanyagban pedig a lap sajtódíjas – és ezért jogtiszta! – képeiből válogattak.

És miért a Fedél Nélkül?

„Amikor kiderült, hogy bezárnak minket, akkor nagyon sok lap keresett meg azzal, hogy publikációs felületet biztosít, mindenki azt mondta, hogy az utolsó pillanatban, lapzárta előtt is kitisztít ehhez pár oldalt. Ezzel a lehetőséggel nem éltünk, viszont szerettük volna kifejezni a szolidaritásunkat az Orbán-kormány által talán leginkább büntetett és kriminalizált csoporttal, vagyis a hajléktalanokkal – mondja Gergely. – De az is fontos volt, hogy ez ne legyen egyoldalú, vagyis ne sajátítsuk ki a Fedél Nélkült egy alkalomra. A mostani számban ugyanúgy megtalálható 12 oldalon a szokásos tartalom, ehhez tettük hozzá a mi 12 oldalunkat – saját költségen! Természetesen a bevétel ugyanúgy a hajléktalan lapterjesztőké, ahogy az szokásos.”

Gergely Márton

Gergely Márton

Fotó: A szerző felvétele

Gergely mindezt a Menhely Alapítvány Kürt utcai épülete mondja, itt kapják meg a Fedél Nélkül terjesztői a lapot. Nincsenek sokkal többen, mint ilyenkor szokás, a kamerák és újságírók mintha zavarnák őket, ráadásul áramszünet nehezíti az adminisztrációt. Az egyikük határozottan kijelenti, hogy „nem akar benne lenni az RTL Klubban”, vannak persze bátrabbak, még pózolnak is a fényképezőgépnek.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

„Talán valamivel többet tudok eladni így Népszabadsággal” – mondja később a Dob utca sarkán az a férfi, akitől megvásároljuk az újságot, bár a járókelők többségének ugyanúgy hárít, s láthatóan nem izgatja a plusztartalom, ami így fest:

Megyesi Gusztáv: Pőrére vetkezve

Tamás Gáspár Miklós: Az elbocsátás balladája

Hejmhavanta Senplumul: Ne tudd, amit nem tudsz

Tamás Ervin: Érzelgős vallomás

Uj Péter: Csütörtöki szerda

Régi G. Ádám: Mindig van valami

Könyves Hunor: Búz

Dés Mihály: Miről álmodik egy író?

Sasadi Pali: Lenyomjuk a Terminátort

Benedek Panni: Szó szerint

Turi Tímea: Körútzár

Papp Sándor Zsigmond: Kedves Nincseim

Mókus Szofi: Holnap

Lengyel Gitta: A magyarok bejövetele

„Csapatunk összetartását mutatja, hogy Papp Sándor Zsigmond kollégánk is egy írással jelentkezik, pedig neki lett volna oka haragudnia is a szerkesztőségre, ahonnan kikerült” – mondja Gergely Márton, és külön kiemeli azt is, hogy a Fedél Nélkül hagyományainak megfelelően verset, Turi Tímea művét is beszerkesztették. „A munkajogi okokból álneves szerzőknél lehet találgatni, hogy ki kicsoda” – teszi hozzá.

„A következő szerkesztőséggel ennyit sem fognak szarozni, egyszerűen kilőnek rá egy rakétát” – írja Uj Péter, és ki állna le vele vitatkozni? Mégis – mindennek ellenére – legyenek optimisták, és keressék az újságárust. Amíg lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.