Kövér László: „Erőteljesebben kellene érvényesíteni az állam működésében is azt, hogy Magyarország keresztény gyökérzetű ország”

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 24.

Belpol

Nyugalom, egyelőre csak a meggyőzés eszközével!

Az Országgyűlés elnöke tegnap a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szárszói konferenciáján vett részt, ahol – ahogy ezt az utóbbi években megszoktuk – a migránskérdés állt mondandója középpontjában.

Kövér hangsúlyozta, hogy „Magyarország minden valóban rászorulót, üldözöttet befogad és befogadott az elmúlt években is, de az automatikus befogadást a magyar kormány és a magyar emberek is elutasítják, e magatartás nem ellentétes a keresztény etikával”. Arról is beszélt, hogy „lehet azon gondolkodni, hogy állam és egyház elkülönült működésében ne kellene-e újragondolni sok mindent, és világosan kimondani: Magyarország keresztény kultúrájú ország” – áll az MTI tudósításában.

false

 

Fotó: MTI – Varga György

„Meggyőződésem, hogy erőteljesebben kellene érvényesíteni az állam működésében is azt, hogy Magyarország keresztény gyökérzetű ország” – mondta Kövér László, de hozzátette azt is, hogy „ez nem jelent ideológiai kényszert senki számára, Magyarországon továbbra is lelkiismereti szabadság van, ez része az európai polgári kultúrának és civilizációnak, amiből semmit sem akarunk visszavenni”.

De azért hozzátette: „az államnak nem szabad semlegesen tűrnie, hogy ezeréves kultúránk feloldódjon valamiféle nihilben, multikultiban”, mivel „ez egy szellemi honvédelem, amire egyre inkább be kellene rendezkednünk, és amiről meg kellene győznünk sokakat a vallásukat nem gyakorló keresztények közül”.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.