Bizonyítványt osztott a magyar köz- és felsőoktatás három leginnovatívabb és legmarkánsabb civil szervezete: a Hálózat a Tanszabadságért, a Hallgatói Hálózat és az Oktatói Hálózat. Az előadásra a Szalay utcában került sor.
Miközben Závada Pál civilként és szülőként mondott mintegy előszót ehhez a profin elgondolt és kivitelezett utcai performanszhoz (az író már decemberben is ott fagyoskodott a HAT Kossuth téri „fogadóóráin”), aminek tetőpontján a lángvörös arcú Hoffmann Rózsának kellett volna apró, de szapora léptekkel kisietnie az államtitkárság kapuján, hogy a mikrofonhoz fáradva lehajtott fejjel átvegye a bábszínházi kellékre emlékeztető hatalmas méretű bizonyítványt, melybe a szakértői kezek lendületes betűkkel pontról pontra rögzítették kétéves produkciójának elégtelen voltát. Vagyis Hoffmann Rózsa megbukott, sőt ahogy Závada mondta, megbukott a mentora is, hiszen jól tudjuk, hogy ma nincs az államéletnek olyan mozzanata, ahol ne Orbán Viktor mondaná ki a döntő szót – de az államtitkár helyett az utcán ácsorgó aktivistáknak meg kellett elégedniük a Závada dörgő hangú szónoklatára az emeleti ablakokból kikukkantó, majd az eseményt látva azonnal el is tűnő hivatalnokfejek látványával. Hoffmann Rózsa a hírek szerint Brazíliában van, feltételezhetőleg hivatalos úton, hiszen kizárt, hogy nyaraljon most, amikor egyrészt épp módosítani készülnek a köznevelési törvényt, másrészt most zárul le – ahogy Gloviczki helyettes államtitkár fogalmazott – egy példátlanul sikeres tanév.
Maga az esemény, a bizonyítvány átadása persze bent történt az épületben, kissé sután, a bejárat és a fémdetektoros kapu között. A szokásos menetrend szerint egy alacsony beosztású minisztériumi tisztviselő érkezett: Thaisz Miklós, ifjú kereszténydemokrata politikai tanácsadóra maradt a hálátlan feladat, hogy átvéve az aktatáska méretű bizonyítványt, próbáljon valami vicceset mondani – nem sikerült.
Závada szónoklata elején leszögezte: a bizonyítványhoz mellékelt tanulmány tényei és adatai bizonyítják, hogy a szerzők nem a politika dimenziójában mondanak ítéletet az oktatási kormányzat elmúlt két évéről. Persze nem maradhatott ki a Nyirő-vonal sem: úgy tűnt, Závadának nem is annyira az fáj, hogy mondott szerző „virtigli nyilas” volt, inkább az, hogy nem sikerült a NAT kidolgozóinak egy olyan írót találni, aki kevésbé ellenségesen tekintett a szomszéd népekre. Filippikájában azt jósolta Hoffmann-nak és Orbánnak, hogy rá fog égni a nevükre a modern Magyarország legkártékonyabb oktatási törvénye, és mindaz a rombolás, amit az elmúlt két évben végeztek – hacsak vissza nem fordulnak ezen az úton, tette hozzá az író, jól hallhatóan kevés meggyőződéssel.
Fotó: narancs.hu
A Hálózat a Tanszabadságért (HAT) nevében felszólaló Nahalka István oktatáskutató arra világított rá, hogy – szemben azzal, amit Hoffmann állít a tanárok megmaradó módszertani szabadságáról – az új NAT-ban nevesített kötelező tananyag mennyisége, a tananyagdömping meg fogja bénítani a pedagógusokat módszertanilag is. „Amit én most tanítok az egyetemen, zömmel jövendő pedagógusoknak, annak a nyolcvan százaléka nem illeszkedik ehhez az új rendszerhez.”
Az Oktatói Hálózat nevében Gács Anna arról beszélt, hogy a kormány politikája elzárta a felsőoktatáson keresztül vezető mobilitási csatornákat: a tudástársadalom helyett a tudásra esélytelenek társadalmát építi. Hogy szembemegy az európai trendekkel, hogy csökkenti az ország versenyképességét, hogy szembefordít egymással intézményeket, szakmákat és társadalmi csoportokat; hogy nyájnak tekinti a pályaválasztó fiatalokat, akiket terelgetni lehet. Az államtitkár Gács Annától is kapott tanácsot, melynek lényege az volt, csináljon mindent pont másképp, mint eddig tette.
A Hallgatói Hálózat nevében utolsóként felszólaló Kóbor Andrea azt jósolta, hogy a beiratkozásnál fog kiderülni, nem 32 ezerrel kevesebben jutnak el a felsőoktatásba – ennyivel kevesebben jelentkeztek –, hanem még ennél is radikálisabban csökken majd a hallgatói létszám. „Nagyon, nagyon dühös vagyok” – mondta ki az esemény legszemélyesebb mondatát, és sorolta is a jól ismert okokat, miért.
A bizonyítványt átvevő politikai tanácsadó azt találta viccesnek, hogy ma már át kellett vennie egy dokumentumot civilektől: délelőtt, mintegy spontán beelőzve a hálózatokat négy, szabad szemmel alig látható, de a KDNP-től nem idegenkedő civil szervezet adott át bizonyítványt – olyanok, mint például a Szívvel és Lélekkel Óvodapedagógusok Egyesülete: na, abban csak úgy hemzsegtek a jelesek és kiválók. Persze nem állítja senki, hogy a hálózatok mögött viszont tömegek állnának, de az biztos, hogy profin használják a médiát, ütőképesek, és ami talán a legígéretesebb: hónapok óta működik az Agora Oktatási Kerekasztal, amely deklaráltan a Hoffmann utáni idők teendőire készül: arccal a jövő felé.
