Magyar Narancs: Civil országértékelőjükön pár napja elismert szakemberek sora szerepelt, Petschnig Mária Zitától Tétényi Éván át Majtényi Lászlóig. Mire mennek ezzel a kezdeményezéssel?
Kónya Péter: Az mindenképpen siker, hogy elkezdtük, reméljük, tényleg hagyománnyá válik. Kisebb volt a visszhangja, mint amilyenre titkon számítottam, és amit az előadások érdemeltek volna. Leginkább még a baloldali-liberális sajtó foglalkozott vele. Mintha naiv vagy álnaiv viccnek tekintették volna azt is, amit a bevezetőmben mondtam, hogy egy megfelelő politikai kultúrával rendelkező országban akár azt is el lehetne képzelni, hogy az aktuális miniszterelnök eljön, beül, és meghallgatja, mit gondolnak a civilek a munkájáról. Hátha az is érdekes, ahogy ők látják a dolgot, nemcsak az, hogy ő maga elégedett-e a saját teljesítményével, hogy megtapsoltassa magát válogatott hívei körében, egy jól körülzárt elefántcsonttoronyban.
MN: Hogy állnak a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal (DEKA) előzetes tárgyalásai? Az LMP és a 4K! a legutolsó hírek szerint nem megy - mi a helyzet a társadalmi szervezetekkel? Kik jelentkeztek, körülbelül hány tagot képviselnek?
KP: Már akkor, amikor meghirdettük a DEKA-t, tudtuk, hogy a demokratikus ellenzéki pártoknak - pillanatnyilag legalábbis - nem érdekük ez az egyezkedés. A következő időszakban arra kell törekedniük, hogy növeljék a támogatottságukat, hiszen az egész politikai elit borzasztóan népszerűtlen. De a jelenlegi választási törvény szerint mást úgysem csinálhatnak középtávon, és ezt pontosan tudják. Már most lépten-nyomon azt hallani, hogy nagyon sokan nem szeretnék továbbra is ezt a megosztottságot látni a pártok vagy a pártok és a civil szervezetek között. Akik ezt nehezen viselik, azok szorgalmazzák a megegyezést. Mi is ezért, erre az igényre felfigyelve kívántunk belefogni a DEKA szervezésébe. Három szakaszt terveztünk, az első a civil-társadalmi és szakszervezetek alternatív programalkotása lett volna. Reméljük, március végén, április elején meg is indulhat a tervezett témák szerint. Ha ez működik, akkor az adott kérdésekről a pártok is leülhetnek majd egymással tárgyalni, talán már megerősödve. Mind a négy jelenleg számba vehető párt, az MSZP, az LMP, a DK és a 4K! vezetésével folytattunk háttértárgyalásokat, de most a civil szervezetekkel kezdenénk meg a munkát. Számos komoly taglétszámmal és társadalmi bázissal rendelkező szervezet jelentkezett, akik valódi tömegeket fognak képviselni, ráadásul szakmai potenciál is van mögöttük. Neveket egyelőre nem mondanék. Az egyes szakpolitikák szakértői közül is sokakat megkerestünk, és a legtöbben vállalták, hogy segítenek, de nem egy közülük azt mondta, a nevét nem adja, mert fél. Olyanok is, akik a magánszférában dolgoznak. Hisz őket vagy a cégeiket is könnyen elérheti a bosszú, épp a politika és a gazdaság közti összefonódások miatt. Ez a megfélemlítési taktika jól működik, a Fidesz - el kell ismerni - aprólékosan és remekül kidolgozta. Azért az említettek szakértelmére így is számíthatunk, háttértanulmányokat készítenek majd, vagy véleményezik mások anyagait.
MN: Felteszem, hogy egyetértenek az LMP népszavazási kezdeményezésével - fogják-e aktívan is támogatni annak ellenére, hogy az LMP nem hajlandó leülni a kerekasztalhoz?
KP: Éppen ma (március 5-én, hétfőn - a szerk.) egyeztettünk az LMP vezetőivel, a témák szerintünk is fontosak, a Fidesz-KDNP szociális pusztításának fontos részeit lehetne kitörölni a magyar jogrendből, ha eredményes lenne a kezdeményezés. A társadalmi ellenállásnak, az állampolgári részvétel erősítésének népszavazásos formáját is teljes mellszélességgel támogatjuk: akkor is, ha az LMP kezdeményezi, és akkor is, ha más vágott volna bele. Az LMP aktivistái ott lesznek a március 10-i tüntetésünkön a tömegben az íveikkel, és valószínűleg mi is beszállunk majd az aláírások gyűjtésébe.
MN: Árok Kornél a szakításuk óta többek közt azzal vádolja a maradék társelnököket, hogy a DK-val már mintha többről lenne szó, hogy önök tulajdonképpen Gyurcsány Ferencet mosnák tisztára.
KP: Szemernyi igazság sincs abban, hogy a DK-hoz több közünk lenne, mint bármelyik másik párthoz, ezt a leghatározottabban szeretném kijelenteni. Mindegyik demokratikus ellenzéki párttal van kapcsolatunk, velük is ugyanolyan, mint másokkal. Épp azért váltak el útjaink Árok Kornéllal, mert mi minden párttól egyenlő távolságot tartunk, az övétől is. Egy széles körű összefogás katalizátoraként kívánunk fellépni, és ez másképp nem megy - ha a szervezői szerepet vállaltuk, akkor nem lehetnek kedvenceink. Nincsenek is. A pártok próbálnak ránk települni, ezt megtapasztalva azt kértük a kapcsolattartóinktól, hogy válasszanak. Az, ha valaki tagja egy pártnak, rendben van, de aktív pártember vagy vezető nem lehet az, aki kapcsolattartó a mozgalomban. Ha a helyi koordinátoroktól ezt várjuk, akkor a társelnökökkel, magunkkal szemben is ezt kell megkövetelnünk.
MN: Mekkora lemorzsolódást eredményezett a szakítás? A kaposvári régiós gyűlésen két hete elég drámai volt a hangulat, igaz, Kaposvár Árok lakóhelye.
KP: A 160 kapcsolattartónkból 18 mondott le, a bő tizedük tehát. Ez nem jelentős arány. Elindult egy hecckampány ezzel kapcsolatban, számos sajtóhír azt sugallta, hogy darabjaira esett a mozgalom, ezt azonban a számok és a tények nem támasztják alá. A lemondott kapcsolattartók egy része azért távozott, mert valamelyik pártban, némelyek épp a SZEM-ben kívánnak politizálni. Nem örülünk, hogy így alakult, de előbb-utóbb tiszta vizet kellett önteni a pohárba, és ha elkerülhetetlen, akkor már inkább előbb.
MN: Sokan a rendvédelmisek és a civilek közti ellentétet látják a viszály hátterében.
KP: Jó részét ennek a feszültségnek is mesterségesen generálják, de azt látni kell, hogy a rendvédelmisek voltak az első munkavállalók, akik súlyos pofonokat kaptak, a többiek csak később kerültek sorra. 'k küzdenek a legrégebben, és úgy érzik, nincs már türelmük a mozgalmi építkezéshez. Alighanem ez magyarázza, hogy a körükben talán erősebb az azonnali változtatás, a pártalapítás igénye. Én azt is értem, ha valaki úgy gondolja, hogy most rögtön egy pártra van szükség, ám legyen, de ez más út, ha a célok hasonlóak is. Nem akarom élezni a konfliktushelyzetet, ez csak stratégiai különbség. A "rendvédelmis-civil" ellentét ennél nem több, pár nap alatt le fog csengeni, ha tovább haladunk a jó irányba.
MN: Az LMP azt állítja, hogy nem a kompromittálódott parlamenti baloldalnak, hanem az új erőknek kéne szorosabban együttműködniük, egy önálló és erős pólust kialakítva. Csak így lehet megszólítani a bizonytalan, apatikus választókat.
KP: Ha nem lenne olyan a választási törvény, amilyen, akkor azt mondanám, hogy van ebben valami. Nekünk sem csak az elmúlt egy és háromnegyed évvel van problémánk, hanem az elmúlt bő hússzal, ahogy a választók jó része is tényleg azért passzív, mert a teljes politikai elitben csalódott. A hozzánk csatlakozók is. Ez viszont most - sajnos - kényszerhelyzet. Az MSZP és most már, úgy tűnik, a DK is az LMP-vel együtt stabil szavazóbázisra támaszkodhat, ezekre a szavazókra mind szükség van a kormány leváltásához. A demokratikus erők valamilyen mértékű összefogása elengedhetetlen, beleértve a társadalmi szervezeteket, politikai pártokat, még akkor is, ha a cél csak az alkotmányos keretek helyreállítása, a gazdasági helyzet legalábbis minimális stabilizálása, a nemzetközi bizalom visszaszerzése lehet - éppen a súlyos nézetkülönbségek miatt. Ez elkerülhetetlen, de sokat segítene a realizálásában, ha az elmúlt húsz év azon alakítói, akik részt vesznek ebben az összefogásban, kiállnának a választók elé, és szembenéznének ténykedésük mélyen problémás vonatkozásaival, sőt megkockáztatom: ha egyért-másért bocsánatot kérnének. Ha mégsem sikerül létrehozni ezt az együttműködést, akkor mi is ringbe szállunk majd a szavazatokért. Most még mindenesetre nem ezzel foglalkozunk, ezt a mozgalmat nem a vezetők egyéni ambíciói hajtják.
MN: A szombati tüntetés azt is meg fogja mutatni, hogy mennyi szufla maradt a mozgalmukban a szakítás után.
KP: Nekünk nincs pénzünk utaztatni a résztvevőket, nem tudunk fizetni a tüntetőknek sem határon innen, sem azon túl azért, hogy kifejezzék a véleményüket. Azt viszont látjuk, hogy nincs olyan társadalmi réteg, amelybe a jelenlegi hatalom bele ne törölte volna a lábát. Ma romákkal, mozgássérültekkel, nyugdíjasokkal közösen tartottunk sajtótájékoztatót, és látjuk, hogy sokaknak tényleg nem telik arra, hogy felutazzanak Pestre. De bízom benne, hogy sokan megértik: ez fontos alkalom arra, hogy a Békemenettel szemben is jelezzük, hogy igenis tudjuk, mi folyik körülöttünk, hogy a kormányzati hatalommal módszeresen visszaélnek, hogy nem szolgálnak, hanem uralkodnak. Ez pedig igenis felháborítja az embereket, és mérhetetlenül elegük van belőle. Ez az elégedetlenség hatalmas feszítő erő. Meglátjuk.
