A közbeszerzés intézményét a közpénzek hatékony, takarékos felhasználása, a piaci szereplők versenyeztetése, a korrupció visszaszorítása és a közszféra gazdálkodásának átláthatósága érdekében honosították meg szerte a világon. Így történt ez a néhai Magyar Köztársaságban is. Lehet azonban másképp is közbeszerezni és közbeszereztetni: a piaci versenyt tudatosan, ámde jól álcázottan kizárva, a megrendelt szolgáltatás vagy eszköz valós értékénél jóval drágábban, a korrupciót csúcsra járatva. Ahhoz, hogy eredményesen működjön a - nevezzük így - nemzeti együttműködés közbeszerzési rendszere, jól átgondolt struktúrát kell létrehozni és működtetni. Hiszen a látszatokhoz, a törvények uralmának látszatához ragaszkodnunk kell - ha másért nem, hát azért, mert ez a képzeletbeli ország az Európai Unió magát demokratikusnak vélelmező tagállama. De ha ügyesen szimuláljuk a közbeszerzés intézményeit és gyakorlatát, a beruházásokról lenyesett milliárdok olyan iramban hullanak az ölünkbe, hogy azt pár éve, a decentralizált és kisipari korrupció korában senki elképzelni se tudta volna.
Hogyan épül fel és működik ez a rendszer?
Gangszták és kartellek
Nem árt - sőt, ha őszinték akarunk lenni, másképp nem is menne olajozottan a dolog -, ha szinte korlátlan politikai hatalom összpontosul a kezünkben. A közbeszerzések feltételeit a közbeszerzés kiírója határozza meg, s ez a kiíró lehet kormányzati szerv, az uniós forrásokat felhasználó infrastruktúra-fejlesztő hivatal (itt van a legtöbb pénz), lehetnek önkormányzatok, közpénzekkel gazdálkodó társaságok. A lényeg, hogy mindegyikre legyen valamennyi ráhatásunk - és minél több, annál jobb. Ha ezzel rendelkezünk, munkához láthatunk.
Első lépésként válasszuk ki azt a már létező, a legkülönfélébb beruházásokkal, fejlesztésekkel foglalkozó gazdasági társaságot, amelyet helyzetbe, azaz szinte kizárólagos kedvezményezetti státuszba akarunk hozni. Legyen ez a vállalatunk a Gőzgép Zrt. Vegyük számba, milyen az eszközparkja, tudásbázisa, személyi állománya. Ha a megrendelésekhez nem lenne elegendő kapacitása - ami óhatatlan, hiszen szinte valamennyi központi megrendelést meg akarja szerezni -, majd rácsatlakozik azokra a társaságokra, amelyek értenek az adott beruházási területhez, s szakembereik és eszközeik is vannak. Ha a kiszemelt cégnek bármilyen skrupulusai lennének a Vállalattal szemben - feltehetően nem lesznek, mert a sok pénz beszél, a karaván halad -, úgy a Gőzgép majd megérteti vele a konzorciális társulás előnyeit. Kormányzati kapcsolataira és politikai beágyazottságára fog hivatkozni, és szomorú arccal ecseteli, milyen az, ha egy korábban sikeres piaci szereplő nem jut megrendelésekhez.
Ha ezzel megvagyunk, kialakul az a néhány szereplős társaság, amely a Gőzgép körül keringve adja a szükséges tudás- és eszközbázist, kompetenciát, referenciát. Nem kell több belőlük háromnál. Négynél. Ha ennyi markos, számos területet lefedő cégcsoportháttérrel rendelkező vállalkozás áll össze, egy egész Magyarországnyi közbeszerzési piacot le tudnak tarolni. A Gőzgép állandó partnereiként indulnak a közbeszerzési felhívásokon, és folyton nyernek! A kartell pedig életképes - különösen, ha nincs az a versenyhivatal, amely gyanút fogna, hogy évek hosszú során a legzsírosabb közbeszerzéseket ugyanazokból a szereplőkből álló konzorcium vagy konzorciumok nyerik el.
Így írod ki
Ha az alapokkal megvagyunk, jöhet a megrendelői oldal behódoltatása. Ösztönözzük a tenderek kibocsátóit a helyes magatartásra, aztán pedig bízzuk a Gőzgépre, hogy jogi, közbeszerzési szakemberei megértessék velük a részleteket, azt, hogy mit hogyan írjanak ki. A lényeg a részletekben lakozik: szigorú, vagyis egyedi feltételeket kell szabni, amelyeknek a Gőzgép és nem más bír megfelelni. Akár egyetlen paraméter is elég lehet egy versenytárs bukásához!
De a Gőzgép is tud segíteni magán. Például úgy, hogy egy adott terület, iparág, beruházás-fajta összes szóba jöhető szakemberét megnyeri a Vállalatnak. A Magyarország méretű országokban az olyan speciális területeken, mint például a vasútépítés, nem sokan rendelkeznek a különböző munkafázisokhoz szükséges mérnöki, ellenőri tapasztalattal. Talán egy tucatnyian? Többségük az állami vasúttársaságnál dolgozik, és szerényebb fizetését a nagy beruházásokban való közreműködéssel, egyszemélyes betéti társasága révén egészíti ki. Márpedig vasútvonal-építésre, -felújításra dől a pénz az EU-ból. A Gőzgép, ha ügyes, a lehető legtöbb vasutas szakmérnököt csábítja magához pénzzel, netán enyhébb, netán durvább fenyegetéssel. Nem restell arra utalni, hogy az illető, ha nemet mond, lemondhat a keresetkiegészítés megszokott formáiról, eddigi szakértői megrendeléseiről. Ha meg az illető kötélnek áll, más megkeresését nem fogadhatja el.
Miután a Gőzgép szinte minden szakelemet magához kötött, ki lehet írni a pályázatot. A versenytársaknak nem lesz belföldön honnan meríteni. Oké, akkor hozzunk külföldről, gondolja a naiv külföldi, netán uniós tagállamban bejegyzett önjelölt. Mekkorát fog csalódni, amikor a kiírásban azt olvassa, hogy jöhet külföldi is, hogyne jöhetne, de sajnos vagy nem sajnos csak akkor, ha a hazai vasúttársaságnál megszerzett képesítéssel rendelkezik!
A Gőzgép versenytársainak kigolyózása érdekében érdemes továbbá az ésszerűen szükségesnél több szakembert szabni feltételként. Így ha egy jelentkező mégis kerít hazai mérnököt, aki a nevét adja a pályázathoz, azért bukik majd meg, mert neki csak egy ilyenje van. Holott legalább kettő vagy három kellene hasonló mérnökből - hisz a beruházást sok, az indokoltnál rövidebb szakaszra daraboltuk, és mindegyikhez előírtuk a ritka képesítésű szakember jelenlétét. Pozíciónkat - azaz a Gőzgép pozícióját - azzal is erősíthetjük, ha azokat a tevékenységeket, amelyekhez alacsonyabb iskolai végzettség is elegendő lenne, felsőfokú tanulmányokhoz kötjük.
Hol a lé?
Ha még ez sem elég, és úgy sejtjük, hogy a konkurenciának mégis rendelkezésre áll a szükséges szellemi és eszközkapacitás, akkor pénzügyi vonalon lehetetlenítsük el. Írjunk elő olyan referenciamunkát, amilyenje csak a Gőzgépnek vagy a Gőzgép mozgatta konzorciumnak van. Minél nagyobb a referenciamunka értéke, annál tutibb, hogy nem marad senki talpon a Gőzgéppel szemben. Ha például hullámvasutat akarnánk építeni, a megvalósítását ahhoz kössük, hogy az utóbbi 5 évben legalább 3 milliárd forintért kellett ilyen megrendelést teljesíteni. Határozzuk meg szemérmetlenül azt is, hogy csak azt a referenciamunkát fogadjuk el, amelyik az elmúlt öt év során éppen a harmadikban keletkezett. Akinek nincs ilyenje, mehet a pitlibe. És ez még nem minden! A referenciát csak abban az esetben fogadjuk el, ha egyetlen szerződéssel teljesült. Azt a pályázót, amelyik korábban egy nagyobb projekt, például vidámparképítés során épített hullámvasutat, zárjuk ki. Zárjuk ki akkor is, ha a hullámvasutat - bár önálló beruházás volt - négy darabból rakták össze, és négy számlát állítottak ki róla. Az unióban a részekből összeálló projektet egy tételként kezelik, bárhány teljesítési számla is készül róla, de ne zavartassuk magunkat. A lényeg, hogy a Gőzgéppel versenyre kelő pályázó referenciamunkáját se az általa korábban elvégzett nagy projekt keretében, se önálló egységet képező darabokból összeállt beruházásként ne fogadjuk el.
Egy érvényes az érvénytelenek között
Azok a hivatalok, hatóságok, közpénzből beruházó szervek, amelyek ritkábban írnak ki tendereket, ezért a pályáztatáshoz kevéssé értenek, bonyolító cégeket szerződtetnek. De ha mi a Gőzgépet akarjuk befutónak, a bonyolító cégek körét is szűkre szabjuk. Ne legyen sok bonyolító cég, és legyen az a kevés is a Gőzgép kijárója! Ha a kiíró nem tudná a dolgát, a bonyolító majd segít a közbeszerzés leegyszerűsítésében. Ha kell, a Gőzgép szakértői csapata el is készíti a tenderfelhívás szövegét. És ha egyre több tanácsadó cég kerül a partvonalon kívülre? Magukra vessenek, nem egyengetik a Gőzgép útját.
Jó lesz odafigyelnünk a nyilvánosság elkerülésére is. Alkalmazzuk gyakran a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást. Ekkor csak egy-két piaci szereplőtől, köztük természetesen az örök meghívott Gőzgéptől és társaitól kell ajánlatot kérnünk. Ezt sokan a pofátlanság netovábbjaként értenék: és legyen nekik igazuk. A verseny látszata kedvéért indítsunk ezért nyílt eljárással: amit aztán eredménytelennek minősíthetünk vagy minősíttethetünk. Indokot sosem nehéz találni - elvégre arra van a fejünk, hogy használjuk. A második kiírásra már tényleg csak a kiválasztottakat kell meghívnunk. Ehhez nem árt rávenni még egy-két piaci szereplőt az indulásra, akik - a szakmai zsargon szerint - támogató ajánlatot adnak. Nem azért jelentkeznek, hogy kiüssék a Gőzgépet, hanem hogy versenynek tűnjön a közbeszerzés. Ne törődjünk avval, hogy a Gőzgép az első fordulóban szintén érvénytelen, a megrendelés becsült értékénél százmilliókkal drágább ajánlatot adott. Hívjuk meg habozás nélkül másodszorra, mert még az is megeshet, hogy az eredeti értéken vállalja el a megbízást. Ha mégse, a költségvetésből ki lehet szorítani a hiányzó százmilliókat. Súlyozzunk tehát bátran az érvénytelen ajánlatok között: legyen egyvalaki érvényes a végén, és ez legyen a Gőzgép!
Panasz, mondd az áradat!
Akkor sincs veszve semmi, ha megtörténik a csoda, és valamelyik pályázó a Gőzgépénél kedvezőbb ajánlatot ad be. Ilyenkor először is a kiíró gondoskodjék arról, hogy e versenytárs pályázata érvénytelennek minősüljön. Vagy az eszközei, vagy a szaktudása, anyagi erőforrásai lesznek alkalmatlanok, kevesek. Netán formai kifogást talál a kiíró, vagy hiányos ajánlatot.
Ha valamely pályázó még ezek után is versenyben marad, vagy ami még rosszabb, jobb ajánlattal megnyeri a tendert, mert a kiíró nem talál rajta fogást, akkor se dőljünk a kardunkba. A Gőzgép majd jogorvoslati eljárással támadja meg a vereséggel végződött közbeszerzést. És a vereség győzelemmé változand! Ilyenkor az eljárásokat felügyelő hatóság arra kijelölt testülete vizsgálja meg a panaszt. Ez a testület áttanulmányozza a Gőzgép észrevételeit, és arra a következtetésre jut, hogy azok maximálisan helytállóak. Meghozza bölcs döntését, amely akár szó szerint megegyezhet a Gőzgép érveivel. És miért ne kaphatná a döntő testület akár készen az ítéletet? Amit egy gőzgépes jogi műhelyben kalapáltak össze? (Ilyenkor persze nem árt, ha a közbeszerzési irányító szerv feje átérzi a Gőzgép fájdalmát a vereség miatt, például azért, mert korábban ő maga is épp a Gőzgépben viselt vezető tisztséget.) A vesztesnek vigaszként a polgári peres érdekérvényesítés marad. Ám az ítélethirdetésig több év telhet el, ameddig a megtámadott közbeszerzés lezárul, a szerződés pedig - a Gőzgép szerződése, ki másé? - teljesül.
Ha pedig az eredeti eljárásban a Gőzgép nyer, és valamelyik pofátlan lúzer ugyanezen testületnél a Gőzgépet (a Gőzgépet!!!) támadná meg? A testület nem engedhet az elveiből: a panaszt ilyenkor bátran el kell utasítania. Mondjuk azért, mert a vesztes pályázó ajánlata eleve érvénytelen volt - például hiányos, ezért eleve ki kellett volna zárni az eljárásból. Ez utóbbit a testület utólag is megteheti - legfeljebb érvényteleníteni kell a kiíró ezzel ellentétes határozatait. Na, mondd már. Ha kell, odáig elmegy, hogy azt állapítja meg, a panaszkodó versenyző valójában nem is akarta elnyerni a tendert, csak falból pályázott, tehát nincs joga jogorvoslatot kérni.
És végül: gondoskodjunk arról is, hogy panaszkodni se legyen olyan könnyű. A jogorvoslati eljárás korábbi, szinte jelképes díját emeljük meg, mondjuk a... huszonötszörösére! Több tételből álló panasz esetén kelljen minden tételért külön fizetni, és arról a bíráló hatóság döntsön, hogy a panasz hány tételből áll. Legyen úgy, hogy a döntést követően csak azon kérelmi elemek díját kapja vissza a panaszos, amelyekben az ő javára döntött a testület.
*
És ha mindez megvan, akár hátra is dőlhetünk. Nincs az a hivatal, nincs az a bürokratikus eljárásrend, nincs az a csekély jelentőségűnek tűnő, ám adott esetben perdöntő részletszabályozás, ami ne nekünk kedvezne. Rendszerünkből nem hiányzik semmi. Ez így tökéletes. Teljes gőzzel előre!
