Míg a nagy pártok országos listáinak első néhány tucat helye négy biztos újabb évet jelent az Országgyűlésben, a kiegyenlített erőviszonyok miatt elvétve akad olyan egyéni körzet, ahol bármelyik induló garantált befutásra számíthat. A miniszterek, pártelnökök, kampányarcok többsége azért megpróbálkozik szólóban is - látványos kivétel a két miniszterelnök-jelölt. Az "erős emberek" egyéni indulása mellett és ellen szóló érveket szedtük össze az alábbiakban.
1990 óta egyetlen miniszterelnök sem egyéniben szerezte a mandátumát. 1990-ben Antall József a budapesti területi listáról került a parlamentbe (utóda, Boross Péter titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli, majd belügyminiszterből lett kormányfő), mint ahogyan Horn Gyula is 1994-ben. (Horn 1990-ben Boglárlellén - Somogy megye, 4. számú választókörzet - ért el az akkori szocialista mércével mérve kimagasló eredményt, és lett a demokrata fórumos Gaál Antal mögött második, tíz százalékkal lemaradva.) Horn 1998-ban szintén a fővárosi listán jutott mandátumhoz, mint ahogyan kihívója, Orbán Viktor is. (Orbán 1990-ben a budapesti 13. választókörzetben 60-40 arányban veszített az MDF-piacos Zacsek Gyula ellen, míg 1994-ben Székesfehérváron nemcsak a szocialista Vancsik Zoltán, de a szabaddemokrata Szeiler András is lekörözte.) 2002-ben Orbán a Fidesz, a párton kívüli Medgyessy Péter az MSZP országos listáját vezette. A Medgyessyt 2004-ben váltó Gyurcsány Ferenc akkor nem indult (a Medgyessy-stáb tagja volt), ő tehát az idén debütál országgyűlési választáson - s mindjárt az országos lista első helyén.
Azzal, hogy a miniszterelnök egyéniben nem indul, követi ugyan a honi hagyományokat, saját kormányában azonban renitensnek számít. A párton kívüli miniszterek és a szigetvári indulást ez évben kihagyó Gráf József kivételével valamennyi szocialista kormánytag személyesen is harcba száll a mandátumért. Csizmár Gábor, Kiss Péter és Baráth Etele Budapesten, Lamperth Mónika és Kolbert István Kaposváron, Juhász Ferenc Tiszavasváriban, Veres János Nyírbátorban mérkőzik meg a helyi ellenzéki aspiránssal. Hiller István pártelnök kifejezetten ragaszkodott az egyéni induláshoz: igaz, erre kötelezi őt négy évvel ezelőtti dél-pesti győzel-me is. Nyakó István, az MSZP szóvivője szerint a miniszterelnök nem csupán egy, hanem az összes választókörzetben indul, száznál többet személyesen is felkeres. Bár a párt szándékai szerint a kampány programok és nem személyek vetélkedése lesz, azért azt kénytelenek belátni: a szocialista elképzeléseket a széles nagyközönség szemében Gyurcsány Ferenc hitelesítheti. Az országos lista vezetőjeként minden választókörzetért és minden választási ígéretért ő a felelős. Ráadául egy egyéni körzet képviselete több munkával jár, s nehezen egyeztethető össze azzal az elvvel, hogy a miniszterelnöknek mindenkit kell képviselnie. Az is a jelöltség ellen szól, hogy ha győzelme után az adott körzet bármikor pluszforrásokhoz, az átlagot meghaladó összegű támogatásokhoz jutna, nehéz lenne cáfolni a vádat, hogy a miniszterelnök kivételez a legközvetlenebb választóival.
Horn Gábor, az SZDSZ kampányfőnöke Alcsútdoboz és Debrecen példáját említi annak igazolásául, hogy egy település járhat jól akkor is, ha a későbbi miniszterelnök nem győzött ott egyéniben. A szabaddemokratáknál amúgy az a gyakorlat, hogy a pártvezetés minden tagja nekiveselkedik egymagában is; minisztereik közül Magyar Bálint és a hétvége óta párttag Kóka János Budapesten, Kovács Kálmán Nagykanizsán, Persányi Miklós Keszthelyen száll ringbe. Kuncze Gábor, ahogyan korábban miniszterelnök-jelöltként, idén is Szigetszentmiklóson próbálkozik. A pártelnök egy különverseny ötödik fordulójának a részese: rajta kívül csak a fórumos Csapody Miklósnak sikerült mind a négy eddigi országgyűlési választáson diadalmaskodnia a saját választókörzetében. Felmentést egyedül Demszky Gábor kapott a szabaddemokratáknál. Horn mindemellett
a pártok belügyének
tartja, hogy milyen gyakorlatot követnek; mint mondja, az országos listás parlamenti hely ugyanolyan, mint az egyéniben szerzett, jogszabályi, tartalmi oka a különbségtételnek nincs. A kiélezett politikai erőviszonyok mellett azonban egy közismert jelölt is számíthat arra, hogy a győzelem csupán néhány tucat vagy pár száz szavazaton múlik, így az egyéni indulásnak komoly kockázatai vannak - az esetleges bukás pedig nagyon kínos lehet.
A Fidesz sajtóosztályának közlése szerint a párt listavezetőjének meghatározó szerepe van a választási felkészülésben. A választókkal és a szakmai szervezetekkel folytatott konzultációk, a program összeállításában való részvétel annyi feladatot ad neki, hogy az egyéni választókerületben élő emberek helyi gondjaira nem lenne módja felelősséggel megoldást nyújtani. A feladat egész embert kíván, ezért nem jelöltette magát egyéni választókerületben Orbán Viktor sem 1998-ban, sem 2002-ben, s ugyanezen okból nem indul egyéni mandátumért a tavaszi választásokon sem.
A Változás-kampány arcai - az Európai Parlamentben képviselősködő Schmitt Pál kivételével - viszont valamennyien egyéni jelöltek: Pelczné Gáll Ildikó Miskolcon, Kósa Lajos Debrecenben, Varga Mihály Karcagon.
Az MDF kampányfőnöke, Herényi Károly a magyar választójogi törvény előírásaira hivatkozva - a miniszterelnököt nem közvetlenül
a szavazópolgárok
választják, hanem a legtöbb szavazatot elért párt vagy pártszövetség jelöli - nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy a posztra jelölt egyéni vagy listás helyen kerül az Országgyűlésbe. Az egyéni indulás azonban nem jelenti azt, hogy mindössze egy választókörzetre korlátozódna az aspiráns elkötelezettsége: a párt első számú delegáltjaként az egész országot hivatott képviselni. Arról nem is beszélve, hogy egy egyéni körzet valóban több munkát jelent, s ezt az MDF elnöke vállalja is: Dávid Ibolya szokott tamási választókörzetében igyekszik növelni pártja esélyeit.
Török Gábor politológus úgy véli, Horn és Orbán hajdani egyéni kudarcai nyomán a magyar politikai elit egy része megtanulta a leckét, és ma már inkább nem kockáztat. Mivel idehaza még parlamenti képviselőnek sem kell lennie a miniszterelnöknek, az e pozícióra jelölteknek akár el sem kell indulniuk a választásokon. Az egyéni mandátum politikai értelemben erősebb ugyan, mint a listás, ez azonban nem a vezető politikusokra, hanem sokkal inkább a "mezei" képviselőkre igaz. Külföldön ettől egészen eltérő gyakorlat is van: ahol többségi választási rendszer működik, ott értelemszerűen a pártok vezetői egyéniben is indulnak. Nagy-Britanniában például a miniszterelnök-jelölteknek "terepen" is bizonyítaniuk kell: ha veszítenek egy egyéni körzetben, akkor azonnal búcsúzni kénytelenek a nagypolitikától. Mivel a miniszterelnök-jelölteknek országos kampányt kell folytatniuk a választók meggyőzéséért, és a magyar választási rendszer ezt megengedi, a politológus szerint érthető és indokolható, ha Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor nem indul egyéniben. Ennek ellenére nem zárja ki azt sem, hogy valamikor ebbe is belevág egy kormányfőaspiráns, ezzel demonstrálva "bátorságát", "elkötelezettségét", "népbarátságát" vagy akár "helyi kötődését".
