Pártok választási programjai - Kötelező gyakorlat

  • Mészáros Bálint
  • 2006. április 6.

Belpol

Készültek ám az idén is ún. programok! Más kérdés, hogy mennyit érnek.

Nem valószínű, hogy bárki ezek alapján választja ki a szívének vagy eszének kedves politikai formációt, és ezt ezen irományok tartalma is figyelembe veszi. E kívánságlisták jobbára azért születnek, mert a nyilatkozatokban megjelölt irányoknak kell valami írásos háttér, hivatkozási alap. Innen nézve az SZDSZ-é a legőszintébb: leginkább egy Amway-ügynök prezentációjára emlékeztet, kék téglalapokban rengeteg alponttal - mondatok nem szerepelnek benne, viszont 190 oldal.

Ha földhözragadt módon

azt várjuk, hogy a mégoly színvonaltalan dokumentumok a valós állapotról, a problémák megoldásáról, az országnak a világban betöltött szerepéről, netán jövőjéről tudósítanak, túlzott elvárásokat támasztunk. Néhány alapvető dolog azonban kiderül belőlük. A négy parlamenti párt választási programjában például közös az inkoherencia. Mindegyik adócsökkentést tervez, és egyúttal kiáll az euró 2010-es bevezetése mellett, azaz 2008-ig jelentősen mérsékelni óhajtja az államháztartás hiányát. Ha ragaszkodnánk a logikus gondolkodáshoz, ez a kiadások mérséklését jelentené, amiről viszont szó sincs (sőt) - tehát a csoda bele van kalkulálva a következő négy évbe. A Fidesz magyarázata szerint a munkaadói tb-járulék 10 százalékpontos csökkenésével keletkezik 500 ezer új munkahely, ezért a versenyképesség növelésén túl e lépés az új belépők befizetéseivel a bevételeket sem csökkenti. Kár, hogy a járulék mértéke és az alkalmazottak száma között efféle primer összefüggés nem létezik. Az SZDSZ és az MDF egykulcsos személyi jövedelemadót képzel el, 20, illetve 18 százalékkal, ami szerintük a gazdaság kifehérítésével, az adófizetési hajlandóság növekedésével párosulna. Bár egyikük sem említi külön, de ebbe nyilván az adókedvezmények megszüntetése is beleértendő. A változtatást éppen emiatt nem támogatja az MSZP, a Fidesz pedig az intézkedés családellenességére hivatkozva mond nemet, tehát a megvalósulás legalábbis kétséges (bár a szabaddemokraták nyilatkozataikban ezt az esetleges koalíciókötés feltételéül szabták). Az MDF az élőmunka költségeit is csökkentené, csakúgy, mint a szocialisták. Programjuk kijelenti, hogy "a köztársaság tartalékai ma nem az állam költségvetésében vannak, mert az állami bevételek radikális csökkentése veszélyezteti a szociális biztonságot", míg máshol: "Csökkentjük a vállalkozások, az állampolgárok, a családok adóterheit." Később nyilván majd eldöntik.

Úgy tűnik, a fellendülést és a foglalkoztatás bővítését a nagy pártok a megtáltosodó kis- és középvállalkozásoktól várják. Az MSZP a "magyar vállalkozások bankján" keresztül 650 milliárdot juttatna nekik, az ellenzéki párt pedig egyenesen az uniós források harmadát. Eközben egyszerűsítik a közbeszerzési eljárást, megoldják a körbetartozás problémáját, tesznek a részmunkaidős és az otthonról végezhető munka elterjedéséért. Így áll elő a szocialistáknál 200 ezer, a Fidesznél (nem elfeledve a járulékcsökkentés jótékony hatását sem) félmillió új munkavállaló. Remélhetőleg ezen egyikük sem a baráti cégek jutalmazását érti, és protekcionista törekvések sem jönnek elő: ez egy darabig ugyan népszerű lehet, de a fogyasztóknak és hosszú távon maguknak a cégeknek sem jó, ha szart veszünk,

csak mert magyar

A Fidesznek az egészségügy strukturális átalakításáról nincsen mondanivalója. Több pénzt kell beletenni (miközben a járulék, ugye, csökkentendő), azt' kész. Az egészségügy nem üzlet, és semmi nem eladó, továbbá "Gyógyszertárak magyar kézben!" A szocialisták hivatkoznak a valóban legfontosabb változtatásukra, a tényleges bizto-sítási rendszer bevezetésére: aki önhibájából nem fizet tb-t, annak nem jár a térítésmentes ellátás (kivéve sürgősségi, járványügyi ellátás stb.) - ez elvileg nyártól él, majd meglátjuk, hogy a borítékolható felháborodásnak mi lesz a követ-kezménye. Emellett a megkezdett programok (népegészségügyi, rákellenes, gyermek-egészségügyi) folytatását ígérik. A kijárásos technika letörésével, a teljesítményfüggő bérezéssel vagy a gyógyszerkasszával nem untatják a képzeletbeli olvasót. Az SZDSZ legfontosabb törekvése, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár állami monopóliuma helyett versengő magánbiztosítókra bízná a finanszírozást. Az esetleges új koalícióban maguknak szeretnék a szaktárcát, mindenesetre nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen horderejű kérdésben egy mondjuk 5-6 százalékos támogatottságú párt akarata érvényesüljön. Az MDF a hálapénzt a vizitdíjjal gondolná kiválthatónak, melyet fedezne a kiegészítő bizto-sítás, a rászorulóknál pedig a szociális támogatás. Emellett az ellátórendszerben határozottan támogatják a magántulajdon arányának a növelését.

Nyugdíjfronton a nagyobbik kormánypárt a 13. havi járandóság miatt veregeti a vállát, és elismétli a 100 lépés idevágó, jövőbeli intéz-kedéseit-emeléseit. A Fidesz már a 14. havi nyugdíjnál tart, 60 év felett a szív- és érrendszeri, a cukor- és a daganatos betegségek elleni gyógyszerek "minden magyar embernek" száz forintért járnak, de letörik a "lakásfenntartás égbe szökött árait" is. A szabaddemokraták valamiképpen az egyén felelősségét kívánják növelni, és az önkéntes magánpénztári tagságot ösztönöznék, szintén valahogy. Az MDF minden nyugdíjasnak adna egyszeri 15 ezer forintos emelést, amúgy "korszerűen konzervatív politikája tartózkodik a nyugdíjasoknak szóló felelőtlen és populista ígérgetésektől". Tíz évvel a nyugdíjreform után az állami tb egyéni számláiról vagy a magánpénztárakról szóló törvény felülvizsgálatáról sehol egy árva szó sincs, talán mert minden rendben van.

Példásan egyetértő

szándék mutatkozik a pártok között a szakképzés megújításában, és a munkaerő-piaci igényekhez igazításában - már csak meg kell valakinek valósítani. A felsőoktatásban a kormánypártok kiállnak a bolognai folyamat továbbvitele mellett, míg a Fidesz bizonyos felülvizsgálatot és korrekciót sürget, egyes esetekben lehetővé tenné a hagyományos képzésre való át-térést. Az MDF igazi rendpárti konzervatívként a közoktatásban visszaállítaná a buktatást: "Első és legfontosabb feladatként vissza kell adni a pedagógusoknak a döntési kompetenciát, magyarul szólva: osztályozhassanak, értékeljenek és nevelhessenek, hiszen ez a feladatuk." Az egyetemi finanszírozás valószínűleg úgy jó, ahogy van: bár a diplomások többet keresnek az alacsonyabb végzettségűeknél, és egy ideje már diákhitel is létezik, tandíjról véletlenül sem beszél senki.

Talán azért, hogy amennyiben valaki mégis elolvassa, ne unatkozzon annyira, az agráriumról szóló részben a Fidesz egészen elképesztő dolgokat állít. Mivel valószínűleg keveslik az uniós támogatást, a kedvezményes kamatozá-sú gazdahitel- és agrárbiztosítási rendszer bevezetésén túl további pénzeket öntenének bele, kiemelt támogatással növelnék az állatlétszámot (ehhez vajon mit szólnának a franciák?), miközben az állattartókat sújtó hatósági díjakat természetesen eltörlik, és ingyenes programokat is indítanak. Hovatovább: "A termőföld maradjon magyar tulajdonban!" A külföldiek földvásárlási moratóriuma viszont öt év múlva lejár, akkor nyilván idejönnek, megveszik a magyar földet, szétszerelik és elviszik. Arról nem beszélve, hogy mintha a kétmillió magántulajdonosból gyártanának hazaárulót: ők akkor nem adhatják el külföldieknek? De a kedvencünk: "Minden törvényes eszközzel fellépünk a külföldiek bújtatott földvásárlása ellen" - ilyen volt már, akkor egy darab zsebszerződést találtak, ráadásul az sem az volt. Az MDF ezzel szemben azoknak segítene az infrastruktúra-építésben és a piacra jutásban, akik az elmúlt tizenöt évben kiépítették az élet-képességhez szükséges gazdálko-dási kereteket, tehát van esélyük a hosszú távú helytállásra. Kimondja: "Nem kíván ugyanakkor állami eszközökkel (adóskonszolidáció) segíteni a rosszul működő nagyvállalkozásokon, sorsukat, reorganizációjukat az agrárpiacra bízza." Szomorú, hogy az ilyen kijelentésekhez a parlamenti kiesés közelébe kell kerülni. A kormánypártok a birtokkoncentráció segítését és a gazdálkodók termelési-értékesítési együttműködését szorgalmazzák, hozzátehetjük: már jó ideje. Igaz, Európa egészének sincs ötlete arra, hogy mivel foglalkozhatna a több millió gazdálkodó, ha már nem kívánnánk az uniós büdzsé negyven százalékával támogatni az eladhatatlan termények veszteséges előállítását. Nem mi fogjuk megoldani a problémát, az biztos.

A közlekedés fejlesztésében a kormánypártok továbbra is a gyorsforgalmi utakat hajtják (persze ezenkívül a többi is rendben lesz, de tényleg), az SZDSZ emellett vérbeli liberálisként szorgalmazza a magántőke bevonását a MÁV-ba. A Fidesz váltana: a közúthálózat fejlesztését erősítené, új buszokat venne, a vasúttársaság esetében pedig az állami tulajdon barátja. Azért sze-retik az autópályát is: "Folytatjuk az 1998-2002 közötti időszakban megkezdett autópálya-építést" - mondják, de lehet, hogy ez

csak tréfa

Most már Budapestet is kedvelik, a metró sem luxusberuházás, 4-es, 5-ös mehet; lesznek új Duna-hidak is.

A Fidesz ugyan mindenkinek jót akar, de a középosztály olykor még mindig közelebb áll a szívéhez. A lakáshiteleknél növelné az adókedvezményt, az 1600 köbcenti alatti (dízelnél 2000 alatti) autóknál elengedné a regisztrációs díjat, az autópálya-matrica árát megfelezné, máshol az ártámogatást erőlteti. A szocialisták a rászorultsági elvet hangoztatják, de: "Az áram-, a gáz- és a távfűtés-szolgáltatásban kedvezményes tarifát vezetünk be annak érdekében, hogy mérsékeljük az átlagos, illetve az átlag alatti jövedelműek terheit." Az internetelérést alanyi jognak tekintik, ami, ha jól értjük, talán ingyenességet is jelenthet.

A kultúrát, a fogyatékosokat, a romákat és a határon túli magyarokat mindenki kiemelten támogatná. Utóbbiak esetében egyedül az SZDSZ tartja fontosnak a nyilvánosságot, az átláthatóságot és a számonkérést. Parlamenti pártjaink soványka külpolitikai elkép-zeléseit pedig inkább egy-egy érdekesebb idézettel jelezzük.

"Több hatáskört az Európai Parlamentnek!" (SZDSZ)

"Az ún. kettős állampolgárság kérdését a 2005. december 5-i, félresiklott népszavazással nem tekintjük lezárt ügynek." (MDF)

"Bezárkózó, nemzeti dacpolitika helyett nyitott, jószomszédi viszonyra törekszünk minden szomszédunkkal és a környező nem EU-tag országokkal." (MSZP)

"A határokon átívelő nemzetegyesítés tartalma: egységes kulturális és gazdasági közösséggé és térséggé szervezni a határon innen és túl élő magyarságot, minden magyar szülőföldjét." (Fidesz)

Ámen.

Figyelmébe ajánljuk