„Újabb támadás a demokrácia ellen” – itt az új Magyar Nemzet

  • narancs.hu
  • 2015. február 7.

Belpol

A standokon az új Magyar Nemzet – diszkrétebb nem is lehetne.

A tegnapi események után a fél ország kíváncsian várta, hogy mi lesz az új Magyar Nemzetben, megjelenik-e egyáltalán. Nos, csalódniuk kell azoknak, akik patás-szarvas Orbán-képet, hatalmas leleplezéseket vártak, bármit, ami Simicska Lajos tegnapi szereplését még jobban aláhúzza.

false

 

A címlapon ugyan vezető anyag a „Botrány a reklámadó miatt” című hírösszefoglaló, alcíme pedig az, hogy „újabb támdás a demokrácia ellen”, ám a cikkben Simicska megszólalása már teljesen sajtókompatibilis, és ugyan szerepel benne a „lapunk tulajdonosa” kifejezés, a szerző már-már úgy idézi őt, mintha csak egyszerű riportalany volna, akinek nincs semmi köze a laphoz. Simicska tegnapi megszólalásai közül egyedül az Origónak adott interjút idézik, e szerint „Orbán Viktornak csak a lojális média kell, az ellenséget ezért ellehetetleníti. Ezt viszont ő (mármint Simicska) sem hagyja, ezért háborúzik”.

A kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében nyilatkozik Kovács Zoltán kormányszóvivő is, aki ilyet szól: "A kormány nem háborúzik senkivel".

A címlapon az előbbinél nagyobb terjedelemben az olimpiának, a bevándorlásról szóló nemzeti konzultációnak, a Merkel-Putyin-Hollande találkozónak jutott, illetve annak, hogy „megrohanták a NAV-ot a politikusok”.

A véleményoldalon sem akad senki, aki kivont szablyával menne Orbánra. Pilhál Tamás a szocialisták és Kész Zoltán kapcsolatát boncolgatja, Pilhál György a koppenhágai kábellopásról („A tolvaj nemzetközi”), Szabó Anna a minap bejelentett nemzeti közműszolgáltató fontosságáról elmélkedik. A legmesszebb Kristóf Attila megy, aki ezt írja: „Én nem tudom, hogy a Fidesz többszörös kétharmados győzelmének következményeként  természetesnek tekinthető-e az a korlátlan magabiztosság, amellyel - a jelen nem éppen ideális körülményei között - a párt és a kormány meghozza váratlan, olykor elsietettnek bizonyuló, az úgynevezett civil szféra különböző irritáló döntéseit. Ezekkel, nem beszélve egyes vezetőinek nem túl rokonszenves habitusáról, számos hívét idegeníti el.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.