Újabb erzsébetvárosi ingatlanügylet: Elegük lett

szerző
Somlyódy Nóra
publikálva
2007/1. (01. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Király utca 15.-öt két és fél évvel ezelőtt adta el a VII. kerületi önkormányzat egy bejegyzés alatt lévő kft.-nek anélkül, hogy a bérlők érvényesíthették volna elővásárlási jogukat. A Király utca 15. egyike a világörökségi területen az ugyanezen érdekkörnek eladott tizenhárom háznak - és az első, amelynek lakói perre mentek. Az ügyön a Nemzeti Nyomozó Iroda augusztus óta dolgozik.

A Király utca 15.-öt két és fél évvel ezelőtt adta el a VII. kerületi önkormányzat egy bejegyzés alatt lévő kft.-nek anélkül, hogy a bérlők érvényesíthették volna elővásárlási jogukat. A Király utca 15. egyike a világörökségi területen az ugyanezen érdekkörnek eladott tizenhárom háznak - és az első, amelynek lakói perre mentek. Az ügyön a Nemzeti Nyomozó Iroda augusztus óta dolgozik.

Szebb napokat is látott már a Király utca 15. alatti, Pollack Ágost tervei alapján 1852-ben épült háromemeletes lakóház. A vörösmárvány kövezetű szellős lépcsőház, ahol az ezernyolcszázas évek végén gróf Pejacsevics László famíliája közlekedett, most a ház csupasz falait, tégla- és kősorok kombinációját tárja fel, amit néhol elpiszkosodott, sárga vakolatfoltok tarkítanak. Az udvari márványkút maradványa a csatornahálózat kiépítése előtti időkre emlékeztet, amikor valamelyik udvari helyiségben már működött a Feistinger Dalcsarnok, a hírhedt Blaue Katz (Kék Macska) mulató elődje. A grófi háztartást az udvari szárny cselédlakásaiból szolgálták ki, melyek hátsó ablakai egy szűk, második udvar felett a későbbi Gozsdu udvar irányába nyíltak - néhány hónapja pedig a Gozsduhoz hozzáépített új lakóház ablakaival szemeznek meglehetősen közelről. A ház történelméhez hozzátartozik, hogy hátsó udvara volt a gettó határa - a városban megmaradt eme utolsó falszakaszt két évvel ezelőtt bontatta le a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ("nincs történeti értéke" - mondták), helyét néhány kupac tégla és kő jelzi.

Noha a ház külseje lehangoló, a lakók többsége nem akar elmenni. Márkus Éva 1951-ben költözött az első emelet oldalszárnyi lakásába. "Feketék voltak a spaletták, se vécé, se fürdő, se gáz nem volt, szinte újjáépítettük ezt a lakást. Ide szültem két remek fiút. Nagyon ragaszkodom ehhez a lakáshoz. A férjem 92, én 82 éves vagyok, mondtam is, engem innen csak halva visznek el."

"Van egy tradicionális vonzalom. A 20. században itt élt a családom. 1944-ben itt születtem, nálam régebbi lakó nincs. Dédnagyapám 1901-ben megházasodott, vett részvényeket a házból - húzza elő Krausz Éva, első emeleti utcafronti lakó a Mercur-ház részvénykötegét. - Úgy érzem, küzdenem kell. Ha kibírtuk a háborút, én nem adom. Nekem nem sürgős."

Néder Zoltánt, a vevő Király Palace Kft.-t képviselő ügyvédet azonban igencsak szorítja az idő, hiszen az adásvételi szerződés

három évet adott

arra, hogy a vevő kiürítse a házat - a határidő júliusban jár le, ezt követően az önkormányzat akár el is állhat az üzlettől. Igaz, az önkormányzat meg is hosszabbíthatja a határidőt - csakhogy közben zajlik a per és a nyomozás, a bérlők pedig nem engednek.

Hajthatatlanok maradtak az év második napjára a Dohány utcai nyugdíjasklubba összehívott lakógyűlésen is, amelyen Néder a 39 perelő lakót - és ügyvédjeiket, Hoffmann Lászlót és nejét, Markó Juditot - megegyezésre próbálta bírni. "Akkor látok esélyt egy megegyezésre, ha tényleg mindenki a realitás talaján áll. Elhangzott az igény, hogy akik perben állnak, tulajdonhoz tudjanak jutni a házban. Minél többen akarnak, annál kisebb az esélye a megegyezésnek" - hangoztatta Néder, a per elhúzódásának lehetőségével nyomatékosítva szavait. A megegyezés azonban a szerződés értelmében minden lakó kiköltöztetését jelenti, mert a házat egyben idegenítették el. "Hát akkor maradunk. Lakó vagyok, 55 éve fizetek az önkormányzatnak, az az én társam. Mi közöm nekem a vevőhöz?" - szólt közbe Márkusné. Az önkormányzat álláspontját az eseményen feltehetőleg Nagy György tolmácsolta, amikor úgy nyilatkozott: "Senki ne érezze, hogy rá akarjuk kényszeríteni az akaratunkat, csak történjen meg a felújítás és átalakítás a lakók közreműködésével. Aki ma még gondolkodik, hogy milyen utat válasszon, találjon rövid úton megoldást. Az idő halad, ez egyikünknek sem jó."

Bár Nagy bizonyos szituációkban az önkormányzatot képviselő személyként lép fel - erről írásos felhatalmazása van Hunvald György polgármestertől -, a lakók a vevőt köszöntik benne, amikor napi rendszerességgel feltűnik valamelyik pereskedő vagy költözni kívánó szomszédnál. Alberték (költöznének) és Palatinusék (maradnának) konyhájában az ő megszokott helyét foglaltam el, amikor interjúra mentem. "Itt szokott ülni. Itt lehet teríteni neki, pálinkát, sört hozni, rágcsálnivalót" - mosolyog Palatinus Antalné, aki tizennyolc évvel ezelőtt házfelügyelőként költözött be a földszinti udvari lakásba. Naggyal senki sincs rosszban, a lakóközösséget megosztó drámán már két éve túljutottak, talán egyedül Márkusné nem engedi be a lakásába. Azzal pedig még a megegyezésre hajló lakók - többségükben a rosszabb állapotú udvari szárny és a harmadik emelet bérlői - is tisztában vannak, hogy feltehetőleg nem a legelőnyösebb üzletbe mennek bele, ha egyszer egyáltalán komolyan vehető ajánlatot kapnak. Nagy kezdetben bármit megígért. Ha konkrétumokra került a sor, régebben 130 ezer forint, mostanában 230 ezer forint is elhangzik négyzetméterenként. Az egyik bérlő, aki 23 éve lakik egy 72 négyzetméteres lakásban a hátsó szárnyban, két önkormányzati tulajdonú lakásra tart igényt, a különbözetet készpénzben szeretné. "Jóban vagyunk Naggyal, lassan két éve jár ide. Konkrétumokban még nem egyezkedtünk. Ma talán ajánl valamit."

Nagy György a cégbírósági adatok szerint egy évig volt a Király Palace résztulajdonosa, ezzel átfedésben a beszédes nevű Private & Business General Kft.-nek is, amely cég 10 százalékos tulajdonosa a fennmaradó hányadban önkormányzati Erzsébetvárosi Lakásépítő Kft.-nek (Erlak). A hárommilliós törzstőkéjű

Király Palace

projektcéget sok másikhoz hasonlóan Szijjártó Piroska, az Erlaknál munkaviszonyban lévő titkárnő (Nagy élettársa) és Hafner Zoltán nevén jegyezték be. Ugyanakkor Nagy a megbízottja azon két off-shore cég egyikének (Gregson Management Ltd.) is, amelyek 2006. április 3-án átvették a korábbi tagok, az említetteken kívül Balta Rózsa Éva és Vilmányi Ágnes ügyvéd üzletrészeit. A Király Palace-ban így a Gregson 25, a másik cég (Ferrexim Llc.), melynek megbízottja az erzsébetvárosi bizniszeknek szintén rendszeres szereplője, Néder Zoltán, 75 százalékos tulajdonrészt szerzett. Ugyancsak 2006. április 3-án lett vezető tisztségviselő a cégben Iváncsics Pál, aki nem a szokványos forgatókönyv szerinti névtelen közvetítő, hanem a T-Mobile stratégiai üzletfejlesztési igazgatója. Némi emlékezetfrissítést követően azt válaszolta megkeresésünkre: "Messze vagyok az eseményektől, bonyolult ügyek miatt, részben szívességből kerültem bele." Bár állítása szerint sem a projekt részleteivel, sem az erzsébetvárosi ingatlanügyekkel nincsen tisztában, 2006. január 20-ig, négy hónapon keresztül a Private & Businessnél volt közvetlen befolyással rendelkező tag.

Ha a Király utca 15.-ben is zökkenőmentes lenne a HVG és a Manager Magazin által ismertetett, más helyi üzleteknél megszokott menetrend, akkor az ingatlan vételi joga miatt értékes projektcég hamarosan az igazi tulajdonos birtokába kerülhetne. Egészen addig pénzmozgás nem történik, hiszen a Király 15.-nél az önkormányzattal kötött adásvételi szerződés vételárként azt az 537 350 000 forintot állapította meg, ami valójában sosem gazdagítja az önkormányzat büdzséjét, mert a vevő ebből végzi a bérlők elhelyezését. A projektcég - amely tulajdonosként léphet fel, ha kiüríttette az ingatlant - viszont ennek többszöröséért cserélne gazdát. Hogy mennyiért, azt csak a Király 15. lakói elbeszéléséből tudhatjuk, akik az udvarban hallják a Nagy által körbevezetett potenciális spanyol, ír és egyéb befektetőknek mondott ígéreteket - ezek másfél-kétmilliárd forintról szólnak. A jól értesült lakók megosztottak a végleges tulajdonos kiléte felől: van, aki az Autókerre esküszik (a Király 15. sarokház, amit a Holló utca és a Gozsdu udvar felől is az Autóker projektje szorít). Mások szerint ezt a házat a kerületben ismert közéleti személyek nézték ki maguknak.

A Király Palace-on kívül más szereplő nem tehetett ajánlatot a házra, mert a testület pályáztatás nélkül, zárt ülésen döntött az eladásról (az a határozat, mely alapján egymilliárd forint érték alatt az ingatlanokat nem kell nyílt pályázaton meghirdetni, néhány héttel későbbre datálódik). A testület már csak az "előnyös" vételi ajánlattal találkozott 2004. április 30-án. A Király Palace-szal kötött szerződés "előnye", hogy a polgármester a feltűnően hallgató képviselő-testület megtévesztésével ingyen játszotta a vevő kezére a pincét és a padlást - műemlék épületeknél a lehetséges fejlesztési potenciált. Ha az értékbecslés pontosan tünteti fel az ingatlan adatait, akkor a telek területe 2227 nm; lakás: 3602 nm; egyéb helyiség: 1118 nm; pince: 490 nm; padlás: 1702 nm. A képviselő-testületi határozat az ingatlant 2270 nm-esként, az adásvételi szerződés "már" 4720 nm-esként tünteti fel, amiért a vételár (amely természetesen megegyezik az értékbecslésben foglaltakkal) már nem is lenne annyira alacsony - ha nem csak papíron "zajlana" a kifizetés.

További négy ház - melyek a Király utca erzsébetvárosi oldalán szintén Szijjártó Piroskáék érdekeltségébe kerültek - ügye áll, hiszen a vevő nem lép tovább, amíg a Király 15. függőben van. (Ez a Király 21.-et, 25-29.-et érinti; a Kazinczy-sarkot azért nem, mert az üres építési telek, amelyen az önkormányzat által nyáron átadott, tizenötmillióból felújított játszótér van.) Azokban a házakban a bérlőknek egyáltalán nincs vagy nem volt ilyen erős jogi képviseletük.

A Hoffmann család a Király 15.-ben kétszeresen is bérlő: a nyolc földszinti üzlethelyiség egyikét 1993 óta bérlik, az egyik lakásban a fiuk lakik. Amikor 2004 augusztusában felmondólevelet kaptak az üzlethelyiség bérletére, a földhivatalnál érdeklődve tudták meg, hogy a július 14-én kelt szerződéssel az egész házat eladták. De az adásvételi szerződés akkor is alá volt írva, amikor az ügyvédektől függetlenül Molnár József, a második legrégebbi lakó Hunvald Györgynél érdeklődött a ház sorsa iránt, ugyanis egy tavaszi újságcikkben Koromzay Annamária (a Király 15. SZDSZ-es körzeti képviselője, alpolgármester) nyilatkozatából annak eladására következtetett. A lakó

nemleges választ kapott

Ekkor Hoffmannék minden fizetség nélkül "csatába indultak" - fogalmazott az egyik bérlő. 2004. november 22-i keltezésű az a levél, melyben a bérlők többsége - az elővásárlási jogot érvényesítendő - vételi ajánlatot tesz Hunvaldnak, mégpedig pontosan azokkal a feltételekkel, amelyekkel a Király Palace szert tett az ingatlanra - ez a piaci értéknél jóval alacsonyabb ár, mégis, a plafonértéke annak a hányadnak, amelyen önkormányzati lakásokat a vonatkozó rendelet értelmében a bérlőknek elidegeníthetnek (jó állapotú házaknál ez 40, rosszaknál 15 százalék). Vagyis a 39 perelő bérlő 116 ezer forintot fizetne négyzetméterenként, összesen 130 millió forintot. A lakók - sokuknak az elővásárlási jog az egyetlen "vagyona" - ennél olcsóbban is a bérleményeik birtokába juthattak volna, ha az önkormányzat 1993, az állami vagyon önkormányzati tulajdonba adása óta rendre nem hajtja el őket a ház műemlék státusára hivatkozva. A Fővárosi Vagyonátadó Bizottság határozata a műemlékek teljes felújítása nélkül nem engedi a lakások egyenkénti elidegenítését. A gyakorlatban ez mégis megtörténik, éppen az önkormányzat pénztelenségére hivatkozva. A Király 15.-nél a határozattal azt az érvelést támasztják alá, hogy a lakásokat egyenként nem, de a házat egyben el lehet adni. Ha megvehették volna, az itt maradók sok más belvárosi társasházhoz hasonlóan a tetőtér értékesítéséből felújíttathatták volna a házat. Az új tulajdonos mozgástere a ház védettsége miatt nem korlátlan - mindenesetre építési engedélyt még nem kaptak.

A polgármester válasza - mint a bérlők 2005 februárjában benyújtott keresete részletezi - néhány fontos, alább kurzívval jelölt szó kihagyásával oly értelemben idézi saját önkormányzati rendeletét, mintha az a bérlőnek nem biztosítana elővásárlási jogot: "A Kt. dönthet úgy is, hogy a lakást és helyiséget vagy a lakást és helyiséget magában foglaló épületet (épületrészt) a bérlőknek vagy (Hunvald ezt a három szót hagyta ki a levélből - S. N.) - a bérlők bérleti jogviszonyának megszüntetésének előzetes feltételével - harmadik személynek kell megvásárlásra felajánlani (...)." 2004 decemberében a nyugdíjasklubba összehívott lakógyűlés - melyen Nagy mellett Koromzay Annamária és Gál György is részt vett - ordítozásba fulladt.

"A házeladás miatt barátságok mentek tönkre. Koromzay Annamáriával nagyon jó barátok voltunk, összejárt a két család. A lánya esküvőjén ott voltunk mint egyetlen civil meghívottak." Palatinusék kapcsolata a kerületi SZDSZ-szel a 98-as önkormányzati választások idejére datálódik. "Mindig is SZDSZ-szimpatizánsok voltunk, de a férjem ekkor lett tag. Koromzay a körzet képviselője volt. Segítettünk neki a kopogtatócédula-gyűjtésben. Most nem nyert, az a néhány szavazata hiányzott." "Mikor mindez kiderült, utána én már nem mentem be az SZDSZ-be. Ez már csak a Gál György (a kerület alpolgármestere - S. N.) baráti köre a kerületben. A nejemet kirúgták, a testület előtt megnyerte az óvodavezetői pályázatot, aztán mégsem ő kapta az állást." Hasonlóan átverve érzi magát Arató János, Krausz Éva férje, aki 2005 tavaszán Kuncze Gárbornak írt levelében foglalta össze a tényállást. Válasz nem érkezett, de Aratót Gálék behívták, ott volt Koromzay és Molnár István is. Közölték vele: ha nem megy bele, sosem veheti meg a lakást.

A perben Hunvaldék ügyvédje (Bálint Tibor, aki nemcsak Gyurcsány Ferencet képviseli az Althus-perben, de ő az önkormányzati lakások elidegenítésére vonatkozó rendelet szerzője is) egy 1999-es ügyre hivatkozik, melyben egy ingatlant egyben adtak el. Hoffmannéknak írt válaszában a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezen "elvi határozat nem szolgálhatott alapul az önkormányzati lakóházak értékesítésének" a felperesek által kifogásolt eljárására - az ugyanis egy moziüzemre vonatkozott. Hogy a perben a bérlők kedvező ítéletben reménykedhettek, már az is jelezte, hogy Szilvás György bíró 2005 júniusában perfeljegyzést tétetett a tulajdoni lapra (így aligha lehet eladni az ingatlant). Augusztusban bekérte a ház társasházi alapító okiratát, mert e nélkül az elővásárlási jog sem érvényesíthető. Az ehhez szükséges műszaki dokumentációt az ügyvédek saját költségükön csináltatták meg.

Ilyen előzmények után a 39 felperes és ügyvédjeik furcsállták, hogy 2006. szeptember 29-én nem hirdettek ítéletet, a bíró berekesztette a tárgyalást. Október 9-én újra megnyitotta, majd december 8-án 2007. április 27-re halasztotta a következő tárgyalást. Az időhúzást a pereskedők egyféleképpen magyarázzák. Gyanújukat az októberi tárgyaláson Hoffmann jegyzőkönyvbe is mondta: a bírót lefizették (hogy ti. Nagy ejtett volna el erre egyértelmű utalást Palatinusék konyhájában).

A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) több civil szervezet és magánszemély feljelentése alapján 2006. augusztus 3-án nyomozást indított "különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen" a VII. kerületi önkormányzat által 2003 és 2005 között értékesített tizenhárom önkormányzati tulajdonú lakóépület tárgyában. Az NNI tájékoztatása szerint "az ügyben konkrétan több tanúkihallgatást hajtottunk végre, a nyomozás várható befejezésénekidejét jelenleg nem lehet meghatározni".

szerző
Somlyódy Nóra
publikálva
2007/1. (01. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Interjú Szabó Szabolccsal
Ellenzéki harcok Csepelen
Az elhibázott tét
Ungváry Rudolf: vitában Kis Jánossal
„Válsághelyzet” ürügyén
Mire mentek el a százmilliárdok?
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra