Vona Romániában

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. március 18.

Diplomáciai jegyzet

Vona és a magyar szélsőjobboldal romániai politikai aktivizálódásának, vagy Semjén Zsolt Horthyt mímelő székelyföldi belovaglásainak is már rég elejét lehetett volna venni, ha a román politikai életet az elvek, illetve a távlati célok vezérelnék, s nem a pillanatnyi haszonlesés.

A román kormány kezdeményezte Vona Gábor kitiltását Romániából. Belpolitikai szempontból az ügyet némileg bonyolítja, hogy tulajdonképpen nem is a kormány áll a fejlemények mögött, hanem maga az államfő, akinek apparátusa kiemelte Vona káros tevékenységének tűrhetetlen voltát, s ennek mintegy folyományaként indult el a kormánykezdeményezés.

Bár a román politikai élet számára kifejezetten előnyös lenne Vona kitiltása, Victor Ponta kormányára nézve nem épp szerencsés a politikai show, ami a kezdeményezéssel elindult. Traian Băsescu államfő ugyanis ezzel a „magyar ügyet” állította ismét a politikai csatározások fókuszába, s prognosztizálható: a magyarok közül még azok is Vona mellé állhatnak, akiket taszít a Jobbik politikája.

Alig tíz napja írta alá a Ponta mögött álló szociáldemokrata párt a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel azt a koalíciós szerződést, amelynek értelmében megalakulhatott az új román kormány. Băsescu számára, aki Ponta és a baloldal esküdt ellensége, ettől kezdve az RMDSZ is első számú ellenség, így az erdélyi magyarok is ismét terítékre kerültek. Az államfő, akinek eddig eszébe sem jutott a Jobbik romániai politikai grasszálásai miatt aggódni, most igyekszik belekergetni a romániai baloldalt egy olyan kezdeményezésbe, ami feszültséget teremthet koalíciós partnere (RMDSZ) és a mögötte álló választói közösség között. Márpedig az idei év Romániában is választási évnek számít: májusban az europarlamenti képviselet miatt járulnak majd a szavazók az urnákhoz, november elején pedig, Băsescu második terminusa lejártát követően aktuálissá válik egy új államfő megválasztása is. Ez utóbbi tétje óriási, elvégre Romániában félprezidenciális rendszer van, a jövendő államfő sok tekintetben meg tudja, meg fogja határozni a jelenlegi kormányzat mozgásterét.

Bár egyelőre nem dőlt még el, de minden jel arra mutat, hogy Ponta esetleg mégis megpályázza az államelnöki pozíciót; ha ez végül bekövetkezik, akkor Băsescu jelenlegi elnök legszörnyűbb rémálma válik valóra, ennek megakadályozására pedig alighanem minden eszközt megragad.

Vona kitiltása még a Fidesznek is kedvezhet, elvégre a magyar kormánypártnak egyedül a Jobbik a vetélytársa Romániában. Azok a kettős állampolgárok, akik a Fidesz országlását elutasítják, s a Jobbikkal is szemben állnak, egyszerűen nem fognak elmenni szavazni. Annál aktívabb lesz majd a szélsőjobboldal és a Fidesz által közösen fellármázott, radikális publikum, különösen Székelyföldön.

Vona kiutasítására egyébként Romániában is rendelkezésre áll a jogi lehetőség, emlékezzünk vissza: a 64 vármegye nevű neonáci szervezkedés vezetőjével, Toroczkai Lászlóval ez már megtörtént. Szegedi Csanád – még „az”, s nem „ez” a Szegedi Csanád – sem állíthatta fel irodáját Székelyföldön. Ráadásul az unió áldását is bírhatja egy ilyen lépés, elvégre erre is megvan a jogi precedens. Sólyom László szlovákiai belépésének megtagadása ellen sem volt az uniónak kifogása.

Más kérdés, hogy Vona és a magyar szélsőjobboldal romániai korteskedéseinek, illetve politikai aktivizálódásának, vagy például Semjén Zsolt Horthyt mímelő székelyföldi belovaglásainak is már rég elejét lehetett volna venni, ha a román politikai életet az elvek, illetve a távlati célok vezérelnék, s nem a pillanatnyi haszonlesés. Ám ilyesmit Băsescutól elvárni nyilvánvalóan naivitás lenne.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.