Sándor Judit: Testbeszéd

Hibernált anyaság, avagy mit tehet a sejt?

szerző
Sándor Judit
publikálva
2014/47. (11. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Jövő évtől az Apple és Facebook sajátos munkavállalói támogatást nyújt dolgozóinak: 20 000 dollár erejéig fizeti az alkalmazottak petesejtfagyasztásának költségeit.

Az igazság kedvéért hozzáteszem, hogy a munkavállalók kedvezményei között szerepel a négy hónapos anyasági szabadság is, ami az Egyesült Államokban nagylelkű ajánlatnak számít. De most mégis csak a petesejtfagyasztás költségeinek átvállalását próbálom értelmezni.

Jóllehet nem csekély pénzbeli juttatásról van szó, a gáláns felajánlást mégsem fogadta elsöprő lelkesedés. Van, aki munkáltatói fondorlatot lát benne: szerintük mind a pályájuk, mind pedig reproduktív éveik szempontjából csúcson lévő nőknél ez az ajánlat a karrier elsőbbségét hangsúlyozza, méghozzá nem is jelentéktelen ösztökélés (divatos angol kifejezéssel élve: nudge) formájában. A munkahely letette a voksát az anyaság halasztása mellett – mi sem könnyebb tehát, mint a gyermekvállalás további elüzletiesedését felfedezni e sajátos költségtérítésben.

Ezzel az érvvel szemben a női tapasztalat hozható fel. Mi, nők tudjuk: ha teheti, senki nem választja a természetes megtermékenyülés helyett a hosszadalmas, bizonytalan, hormonkezelést feltételező, majd műtéti körülmények között végzett petesejtleszívást. Igen, az ajánlat sugallhatja azt is, hogy nem muszáj az anyaságot előnyben részesíteni, érdemesebb a pályát előbbre venni, és később családot tervezni. De ez csak olyan esetekre lenne igaz, amikor a már a családalapítást tervező, párban élő fiatal nő épp ettől az ajánlattól rendülne meg és halasztaná későbbre az anyaságot. Az ajánlat önmagában senkit nem kényszerít arra, hogy fagyassza le a petesejtjeit. Annak pedig, aki még a párját keresi, vagy nem áll készen az anyaságra, nagy megnyugvást jelenthet ez a petevésztartalék. Sőt, családbarát gesztusként is felfoghatjuk: a munkahely besegít azzal, hogy későbbi csalódás helyett működő alternatívát biztosít.

A halasztás lehetőségét – kissé kreatívabban – értelmezhetjük egyfajta liberális eugenikai szemlélet áttöréseként is: az érettebb, műveltebb és tehetősebb pár fiatalkori, orvosi szempontból „jobb minőségű” petesejtet használ fel, s így hozza létre a biológiai és a kulturális előnyök legjobb kombinációját. Eddig a petesejtfagyasztást műtéti beavatkozások, kemoterápia előtt vették leginkább igénybe, az anyaság későbbi bebiztosítása céljából kevésbé. Előnye az embriófagyasztással szemben az is lehet, hogy ha a párkapcsolat megszűnik a fagyasztás ideje alatt, nem kell feltétlenül, hogy az embrió is vesszen. (Bár Magyarországon megengedi a törvény, hogy a nő egyedül is folytathassa tovább az eljárást, másutt az embrió megsemmisítése lehet a következménye a kapcsolat felbomlásának.)

A fő kérdés mégis – mint a reprodukció mesterséges formáinak mindegyikében – inkább az, hogy az anyagi befolyásolás és a technika kezünk ügyébe helyezése milyen változásokat indít el, és mennyiben érinti a nők reprodukciós jogait.

A legkomolyabb kételyem az, hogy a fagyasztás támogatásával az a látszat keletkezik, mintha csupán egyszerű rutineljárásról lenne szó, amelynek nem is kétséges a sikere. Pedig túlságosan is derűlátó, sőt, félrevezető lehet az a hit, hogy csak „felolvasztom, összekeverem, beültetem”, és máris kész a baba. Az Amerikai Reprodukciós Orvostani Társaság 2008-ban még kísérleti jellegűnek minősítette a petesejtfagyasztást. Bár a technika sokat fejlődött azóta, a fagyasztás támogatása csupán bizonytalan, jövőbeni esélyt ad az anyaság hibernálására. A Nature folyóirat egy közleménye szerint 2011-ben 38 évnél idősebb nőtől mindössze 10 gyermek született fagyasztott petesejtből, de összességében is csak 2000 gyermek jött világra felolvasztott, majd megtermékenyített petesejtből. A másfajta hűtési eljárást alkalmazó ún. vitrifikáció nagyban javította az esélyeket, de még így is távol állunk a későbbi gyermekvállalás biztos sikerétől.

Az a tény azonban, hogy a petesejt fagyasztásának lehetősége jelentősen javult az in vitro fertilizáció, azaz a testen kívüli megtermékenyítés korai történetéhez képest, azt is jelenti, hogy a fagyasztásnak, illetve vitrifikációnak komoly befolyása lehet a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek kiküszöbölésében.

A politikai retorikában – és itthon különösen – a kedvezőtlen demográfiai tendenciák miatti aggódás menetrendszerűen csap át a nők hibáztatásába. Miközben általános tapasztalat, hogy a tanulmányok, az álláskeresés, a párválasztás, a gyermekneveléshez szükséges körülmények biztosítása 30 éves kor körül a legvalószínűbb, 38 éves anyai életkorban már sok orvos a gyermekvállalás veszélyeire figyelmeztet; a legbiztonságosabbnak 35-36 éves korig tartják a szülést. A nők számára tehát átlagosan csak 5–8 év áll rendelkezésre a biztonságos családalapításra. E pár év alatt pedig sok minden történhet, betegség, családi tragédia, állásvesztés, egészségügyi komplikáció, spontán vetélés, pszichés trauma, válás, a párkapcsolat létesítésének nehézsége, a párkapcsolat felbomlása – nem is beszélve a meddőségi problémákról, amikor elvileg minden adott, de mégsem jön a gyerek. Ebben az időszakban várja el a legtöbbet a munkahely is a friss, ereje teljében lévő, de már nem tapasztalatlan, diplomás munkaerőtől. Ebből a perspektívából is jó lenne az anyaság technológiai bebiztosítása, hisz e pár évből könnyű kicsúszni. Ezzel szemben egy férfi 50–55 éves korában is komoly eséllyel lehet apa, a spermiumfagyasztás pedig ma már rutineljárás. Így lényegesen kitolódik az az időtartam, amikor a saját életét is tervezve lehet valaki apa. (És ekkor csupán a gyermekvállalás biológiai aspektusaival foglalkoztam, a még mindig egyenlőtlen gyermekvállalási terheket bele sem számítottam a képletbe.)

A petesejt fagyasztása tehát a nők és férfiak munkavállalásának egyenlőtlen feltételeit is korrigálhatná. Ha a petesejtet, a reprodukció szent Grálját jó állapotban és hozzáférhető áron lehetne a későbbi reprodukció céljára tárolni, akkor az eddigi 8, jó esetben is csak 10 évet 15–18 évre lehetne kitolni, s a nők így megszabadulnának a minduntalan a fülükhöz tolt biológiai óra ketyegésétől.

„A nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmáról” szóló egyezmény 16. cikke azt tartja kívánatosnak, hogy férfiak és nők „szabadon és felelősen dönthessenek gyermekeik számáról és a gyermekszülések közé eső időközről”, valamint hogy „hozzájussanak mindahhoz a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és eszközökhöz, amelyek lehetővé teszik számukra az említett jogok gyakorlását”. Mintha bizony tényleg csak csettintésen múlna ez! De reménykedjünk, hogy a petesejtfagyasztás támogatása révén a Facebook és az Apple csupán a biológiai egyenlőtlenségeken kívánt segíteni – és ez a lehetőség később sem fordul majd visszájára, nem válik nőket sújtó medikalizációs kényszerré.

szerző
Sándor Judit
publikálva
2014/47. (11. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A Jobbik és az ÁSZ-büntetés
Vona Gábor dilemmái
László Géza írása
Miért maradtak velünk a különadók?
Interjúk
L. Ritók Nóra, Rufus Wainwright, Ráduly György
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Narancs

Blog

még több cikk