Dokumentumfilm

A nagy múzeum

Film

Nyitókép: a bécsi Kunsthistorisches Museum előcsarnoka. A szoborcsoport főalakjának lába közt épp ül valaki. Még nyitás előtt vagyunk. A férfi port törölget a szobor nemesebbik testrészéről. Bepillanthatunk. Oda, ahol a múzeumi gépezet működik. Amit pedig találunk, az szakmaiság, humor és ügyszeretet. Mivel jár egy jelentős múzeum újrarendezése? Ezt meséli el A nagy múzeum, méghozzá a KHM két évvel ezelőtti nagy projektje, a Kunstkammer berendezése kapcsán. A film okos, jól vezetett, szórakoztató, és meglepő részleteket is mutat: a kiállításrendezés megszokott elemei, a koncepció­alkotás nehézségei mellett ilyen a dolgozók közösségi életének megszervezése, az irodaközi rollerközlekedés; a pénzügyek és támogatási keret kisakkozásának műhelybeszélgetései. Mindezt csodás képek kísérik, felsejlik a ma már élőben látható műalkotások restaurálásának mikéntje. A 16. századi hajóautomatáktól kezdve a festményvásznak alatti bogarakig rálátni mindenre. A mindezt felölelő mese pedig egyszerre szokatlan és üdítő. Nincs narrátori hang, nincs fel-felbukkanó névmagyarázat a szereplők mellett. Nincs kiemelve egy figura sem, fogaskerekek mind a múzeumigazgatótól a takarítóbrigádig – nagyon erős a hierarchia elmosásának szándéka. Hogy mennyiben számít marketingközlésnek az, hogy az igényes működés kulcsa az egymás munkája iránti tisztelet, azt persze innen nehéz megítélni. De hajlunk rá, hogy elhiggyük, létezik ez a kicsit misztikussá emelt múzeumi szeglet, ahol ezt tényleg így gondolják.

Forgalmazó: Cinefil Co és a magyarhangya

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.