Titokzatos kékszemű idegenként tér vissza Johnny Depp
A Day Drinker című filmben egy titokzatos vendéget alakít egy privát jachton, ahol a pultossal együtt belekeveredik egy bűnöző sötét ügyeibe.
A Day Drinker című filmben egy titokzatos vendéget alakít egy privát jachton, ahol a pultossal együtt belekeveredik egy bűnöző sötét ügyeibe.
Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?
Legalább a Drót óta tudhatjuk, hogy sarki drogárusokat, kisebb metlaborokat kirabolni lehet főállásban, afféle mesterségként.
A 2001-es filmet tíz Oscarra jelölték, meglátjuk mit tud a tévéműsor.
Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.
Mira Sorvino – akivel az Első látásra (1999) című filmben játszott együtt – „úriemberként” hivatkozott rá, míg a Dr. Moreau szigetének rendezője, John Frankenheimer a kínkeserves közös munka után kijelentette, hogy akkor sem dolgozna „azzal a faszkalappal, ha a Val Kilmer élete című filmet rendezné”.
Amikor Michael Fassbender figyel, akkor néz. Amikor nagyon figyel, akkor nagyon néz – ebben a filmben pedig végig nagyon kell figyelnie.
Ma egy filmet „tarantinósnak” nevezni már több, mint stíluspecsét.
Xavier Legrand már első rövidfilmjével (Mielőtt minden elveszne, 2013) Oscar-jelölésig vitte, hogy aztán a családon belüli erőszak tematikáját a 2019-es, Magyarországon is bemutatott Láthatással, az egyik (ha nem a) legjobb filmjével folytassa, s minden babért learasson Velencétől a César-díjig.
Nemcsak az év legjobb nyitányát produkálta, de soha egyetlen videójáték-adaptáció sem kezdett még ilyen jól.
A színész egy ilyen című filmmel tért volna vissza – de a stúdió félt, hogy az emberek összetévesztenék azt Christopher Nolan 2008-as Batman-filmjével.