Magyar Narancs: A Hét év Tibetben című filmje miatt kitiltották Kínából. Azóta megenyhültek a hatóságok?
Jean-Jacques Annaud: A szó technikai értelmében nem voltam kitiltva, inkább úgy mondanám, nemkívánatos személy lettem. Engem is meglepett, amikor egy kínai delegáció azzal keresett meg a párizsi irodámban, hogy megrendezném-e a Farkas Totem című regény filmváltozatát. Biztosítottak róla, hogy minden meg van bocsátva, ez a Kína már nem az a Kína. „Mi, kínaiak pragmatikus emberek vagyunk” – ezzel kezdték. Mondtam nekik, hogy csak akkor vállalom, ha szabad kezet kapok, mire ők, hogy el van intézve a dolog, ez a mi érdekünk is. Na, mondtam magamban, ha valakit az érdekei vezérelnek, abban meg tudok bízni.
| ||
MN: Ezek szerint Anthony Burgess is a bizalmát élvezte. A Gépnarancs szerzője híresen anyagias természet volt.
J-JA: Anthony őrült volt és zseni, ő találta ki azt a nyelvet, amin A tűz háborúja ősemberei megszólalnak. De az írásnál is sokkal jobban érdekelte a pénz. Monacóban élt, ahol nem él más, csak a hozzá hasonló érdeklődésűek. A találkozónk előtt felhívtam, ő ennek nagyon örült, majd ennyit mondott: a csekket ne felejtse el! Próbáltam elmagyarázni, hogy ez nem így megy, a rendező nem szokott csekkekkel szaladgálni a világban, de ő nem tágított: „Hozza csak a csekket!” – mondogatta. Persze nem vittem semmiféle csekket, de ő csak kedvesen mosolygott, betessékelt, és közölte, hogy semmi baj, majd megvárjuk egy kávé mellett, míg a nemzetközi futárszolgálat kiszállítja. Majd leült a zongorához, és énekelt is hozzá: egy Napóleonról szóló operán dolgozott, ebből adott elő nekem részleteket. Mi mást tehettem; felhívtam a londoni irodát, hogy küldjék a pénzt.
| ||
MN: Umberto Eco könnyebb eset volt?
J-JA: Umberto hagyta, hogy tegyem a dolgom, azt mondta, olyan filmet csinálok A rózsa nevéből, amilyet csak akarok. „A regény az enyém, a film a tiéd, ha musicalt csinálsz belőle, felőlem csinálj!” – mondta. Biztosított, hogy rendelkezésemre áll, ha bármi kérdésem van, de egy dolgot nem fog: egy sort sem ír pluszban. Része volt a megállapodásunknak, hogy nem szólal meg a film reklámkampányában, egyszer azonban megtörte a csendet és a védelmemre kelt, olyan hevesen támadtak, amiért a könyv nem minden betűjét ültettem át a filmbe. Többször is kint járt a forgatáson és a díszletek még őt is lenyűgözték. A Kleopátra óta a miénk volt a legnagyobb díszlet Olaszországban. Umberto egy dologtól tartott csak: Sean Connery szerepeltetésétől.
MN: Sor került a találkozásukra?
J-JA: Jól emlékszem az első találkozásukra. Sean Connery lakókocsijában esett meg a dolog. Umberto egy kissé sápadtnak tűnt, amikor kijött. Na? – kérdeztem izgatottan. Hát – felelte –, rendkívül kompetens ember. Majd hozzátette: a futballban.
| ||
MN: Robert De Niro is esélyes volt Baskerville-i Vilmos szerepére.
J-JA: Nagyszerű vacsorát költöttem el Roberttel New Yorkban. Csendes típus, nem beszél sokat. Vacsora után egy pompás manhattani teraszról szemléltük a várost, minden nagyon szép volt, amikor egyszer csak Robert széles vívómozdulatokat tett. Nem nagyon értettem, miért, de elmagyarázta: „Vívás. Én az inkvizítorral.” Nem volt bőbeszédű. Nagyokat hümmögtem, és próbáltam elmagyarázni Robertnek, hogy a mi szerzetesünk nem vív, ez nem az a fajta film.
MN: Ron Perlman viszont A tűz háborúja után A rózsa nevében is szerepet kapott.
J-JA: Ron szerepére eredetileg egy olasz komikust kértem fel, ám ő a forgatás előtti utolsó próbán kijelentette, hogy nem hajlandó leborotváltatni a haját. Az asszisztensem azonnal hívta Ront, aki épp New Yorkban dolgozott mint limuzinsofőr. Nemrég rúgták ki. Néhány órán belül már egy Rómába tartó gépen ült egy bőröndnyi szennyes ruhával.
| ||
MN: A rózsa neve híres szexjelenetét nehéz volt összehozni?
J-JA: Nézze, ha holnap kétezer statisztát kéne vezényelnem és a párizsi operaház mását is fel kéne robbantanom a filmben, semmi gond, ettől még ma édesdeden aludnék. Pontos tervezés kérdése az egész, egy szexjelenetnél viszont nem lehet kicentizni semmit. Ha csak az történik, hogy egy technikus elneveti magát, mindennek vége. A szeretőben játszó lánynak semmiféle színészi tapasztalata nem volt, ott ez nehezítette meg a dolgot. A rózsa nevében meg az, hogy a 15 éves Christian Slater még soha életében nem látott meztelen nőt. Nem tudta, pontosan mi fog történni a jelenetben, mert a partnernőjét, aki nála jóval érettebb volt, megeskettem, hogy nem árulhatja el előre, hogy meg fog szabadulni a ruhájától. Őszintébb reakciót nem is remélhettem volna, mint amit a fiatalember produkált.
| Farkas Totem A Mao Ce-tung kulturális forradalmát lendületesen kritizáló film Csiang Zsung önéletrajzi ihletésű regényéből készült; egy fiatal pekingi diák népművelőként tesz-vesz egy nomád mongol közösség háza táján.
Annaud jelen filmjében életműve két jelentős motívumát ötvözi némi haszonnal: az epikus elbeszélésmódot (Ellenség a kapuknál, Fekete arany, Hét év Tibetben) és a főszereplőként felléptetett állatok mesterségbeli tudását (Két testvér, A medve). Bár a rendezőt könnyen és okkal lehet kényszeres hatásvadászattal és megátalkodott giccsőrködéssel vádolni, vitathatatlanul jó érzéke van a cselekményvezetéshez: markáns vezérmotívumok és kiáltó ellentétek segítik nála a nézői tájékozódást. A Farkas Totem konfliktusait tekintve szinte westerni formát ölt: civilizáció kontra természet/vadon; közösség kontra egyén; rend kontra káosz; telepesek kontra őslakók. Mindeközben Annaud nagy bátran – s élve az utolsó vágás ajándékával – úgy enged meg magának (szolidan) kritikus hangot a kínai politikával szemben, hogy nagyon távol helyezi a cselekményt a kommunizmus központjától (sokszor kissé el is sikkad a politikai üzenet). A kommunizmus viszonylag keveset tárgyalt pusztító hatásait szemlézzük: az ökológiai egyensúly felborítását (a mongol farkasok kiirtása, a sztyeppe kizsákmányolása) vagy a kulturális diverzitás roncsolását (a mongol törzsek erőszakos beolvasztása). A rendező egy erős metaforával a kihalás szélére sodort mongóliai farkasokat a letelepített mongol törzseknek felelteti meg. A gyönyörű nagytotálokkal és James Horner áradó zenéjével megtámogatott jelenetek helyenként felérnek egy természetfilmmel, és egy-két giccses pillanata ellenére nehéz ellenállni neki, mert láthatóan nagy küldetéstudattal készült. Akarom mondani, olyan szép. Bacsadi Zsófia
Forgalmazza az MTVA | |||
