Poirot karácsonya – David Suchet színész

25 éven és 70 epizódon át alakította Agatha Christie „kényes kis belga” nyomozóját, Hercule Poirot-t. Nemrégiben könyvet is írt Poirot és én címmel. Felhívtuk.

Magyar Narancs: Amikor megkapta a szerepet, készített egy 93 pontból álló listát Poirot legjellemzőbb vonásairól. Bár belgák nem léteznek, csak vallonok és flamandok, mégis, mi a legbelgább Poirot-ban?

David Suchet: Amikor Agatha Christie elkezdte írni a Poirot-történeteket, Belgium a viccek gyakori céltáblájának számított. A belga úriember afféle karikatúraalak volt: örökké precíz, pedáns és piperkőc. Nem úgy a mindig bohém és nagyvilági franciák. A korszellem azt diktálta, hogy ne a belgákkal, hanem a belgákon nevessünk. Agatha Christie fejében is ez járhatott, amikor belgának teremtette Poirot-t.

MN: Ismer jó belgavicceket?

DS: Azt nem, de érdekes felfedezés volt a szerepre való felkészülés során, hogy ami a fran­ciáknak egy belga, az egy angol számára az ír.

MN: Agatha Christie sokat adott Poirot arcszőrzetére; Albert Finney Poirot-alakítását is azért ostorozta, mert a bajszát (a Sidney Lumet-féle Gyilkosság az Orient expresszen c. filmben – a szerk.) közönségesnek találta. Önök mivel érték el a tökéletes bajuszt?

DS: Agatha Christie vagy tucatnyi különböző módon írta körül Poirot bajszát. A sorozat a bajuszszabadság jegyében telt, a Poirot-val töltött 25 évem alatt más és más fazonokat viseltem. Ha jött egy új sminkes, változott a bajusz is. De egy dolog maradt: karikatúrabajusz szóba sem jöhetett. Kezdettől fogva arra törekedtem, hogy emberi arcot adjak Poirot-nak. A lehetőségeimhez mérten a lehető leg­elő­nyö­sebb ábrázatot szerettem volna kölcsönözni a kis belgának. A bajusznak mindenkor tökéletesnek és szimmetrikusnak kellett lennie. Más­különben ez a bajszára oly kényes, egoista kisember nem állíthatta volna, hogy nincs párja a bajszának az egész kontinensen.

MN: A bajusz ápolására milyen instrukciókat hagyott hátra az írónő?

DS: Illatosított pomádé, annak is egy spe­ciális fajtája. Poirot ezt használja. Enyhén illatosított viaszt. De márkát nem említ. Poirot a hajára is nagy gondot fordít. Ádáz ellensége az ősz hajszálaknak, de soha nem ismerné be, hogy hajfestéket használ. Nagy cselesen csak a márkát említi – Revive It –, de hogy ez festék volna, arról mélyen hallgat. A levendulás arcvíz is része a poirot-i piperészkedésnek – én is magamra löttyintettem egy keveset minden forgatási napon.

MN: Ennél azért jóval többre is hajlandó volt. Poirot járására gondolok…

DS: Ó, igen, az egypennys metódus. Laurence Olivier fejlesztette ki, amikor a híres piperkőc, Lord Foppington szerepére készült. Becsúsztatott egy egypennyst a farpofái közé, s így járt-kelt fel-alá. Ezt az olivier-i metódust használtam én is a felkészülés során. Mindenfajta kísérletet támogatok a szerep elsajátítása érdekében, amennyiben a színész nem tesz kárt magában vagy másokban.

MN: Beszélnünk kell Poirot tojásairól! A reggeli főtt tojások…

DS: Igen, azoknak is, akárcsak a bajusznak, tökéletesen szimmetrikusnak kell lenniük. Ez sokat elárul Poirot személyiségéről.

MN: Az orvostudomány mai állása szerint Poirot alighanem kényszerbetegnek bizonyulna.

DS: Alighanem OCD-t diagnosztizálnának nála. Obsessive-compulsive disordert. Szerencsére nem kell orvoshoz mennie. Olyan, amilyen. Rá lehet húzni mai, modern kategóriákat, de semmi értelme.

MN: Poirot sok mindennek az ellensége. A házasságnak, a háziállatoknak, a brit osztálytársadalomnak…

DS: Ha megkérdeznék, hogy Mr. Suchet, maga hová tartozik, azt felelném, hogy középosztálybeli vagyok. Igaz, jártam már a Bu­ckin­gham-palotában, és ebédeltem a királynővel. Kínban is voltam, mert fogalmam sem volt, hogyan kell mangót hámozni. Fülöp herceg tanított meg rá ott, a helyszínen.

MN: Poirot és a háziállatok?

DS: Mindent és mindenkit utál, aki vagy ami szőrt hagy maga után a padlón.

MN: Poirot és a nők?

DS: Poirot aszexuális. Nagy szeretettel és tisztelettel tekint a nőkre, de nincs benne semmi testi vágyakozás. Nagyra értékeli a kedvességüket, a személyiségüket, de a szex nem szerepel a gondolatai között. Agatha Christie egy briliáns koponyát teremtett, két lábon járó agyat, de szexuális életet nem mellékelt hozzá.

MN: Hazavitt valamit emlékbe a forgatásról?

DS: A sétapálcát, amit a forgatás legelső napjától, 1987 óta használtam, megkaptam ajándékba. És az utolsó bajuszt is megkaptam bekeretezve. Otthonom féltve őrzött dísze mindkettő.

MN: Megsétáltatja olykor a híres sétapálcát?

DS: Soha! Félek, hogy elhagynám, vagy valaki szemet vetne rá.

MN: Legközelebb miben játszik?

DS: Lady Bracknellt játszom hamarosan Os­­car Wilde Bunburyjében.