MaNcs: Hány szereped volt eddig?
"nodi Eszter: Hú, összesen?
MaNcs: Ne mondd, hogy nem tudod!
"E: Színházban kilenc, nyolc a Katonában, egy a Merlinben. Filmben Alkimista, Glamur, Jadviga, Kalózok. Szabó Istvántól is kaptam egy kis szerepet, és játszottam A portugál filmváltozatában, amit Lukács Andor rendezett.
MaNcs: Mindez mennyi idő alatt?
"E: ´96-ban volt az első bemutatóm, tehát három évad alatt.
MaNcs: Ezek közül melyik volt az igazi, amikor úgy érezted, hogy jól választottál pályát?
"E: Kettő, de még a főiskolán. Az egyik a másodéves vizsgaelőadás, a másik a Mesél a bécsi erdő volt negyedév végén, amiben egy ötvenéves trafikosnőt játszottam. Nem számoltam a beugrásokat. Olyan szerencsénk volt, hogy amikor gyakorlatos színészhallgatókként odamentünk a Katonába, rögtön nagy feladatokat kaptunk, ugyanis épp akkoriban sok színész ment el onnan, ki szülni, ki külföldre, ki másik társulathoz, így mi nem harmadik alabárdosként meg bokortartóként kezdtünk, hanem komoly szerepekkel.
MaNcs: Hogyan készültél a filmezésre?
"E: Sehogy. A főiskolán nem kaptunk filmes képzést, néhány osztálytársam játszott a rendező meg operatőr szakosok vizsgafilmjeiben, de engem nem hívtak. Az eddigi filmek közül legfeljebb egy-egy jelenetre merem azt mondani, hogy azt valamennyire sikerült megoldanom, ezért is ragadok meg minden alkalmat a tanulásra.
MaNcs: Eszedbe sem jutna válogatni?
"E: Nem vagyok abban a helyzetben. Egyszerűen imádok forgatni, de olyan kevés film készül, hogy azt gondolom, kezdő színésznőként nem tehetem meg, hogy válogassak. És amíg úgy érzem, hogy színészi feladatra kérnek fel, addig nem az én tisztem elbírálni a rendezőt vagy a filmet, én azért vagyok ott, hogy dolgozzam, és minél többet tanuljak.
MaNcs: Mikor jöttél rá, hogy szeretsz filmezni?
"E: Nyilván az Alkimista során. Az első szerepet Gödrös Frigyestől kaptam a Glamurban, de ez azóta sem készült el, talán a szemlére. Filmben engem még csak a Kalózokban lehetett látni, a többit majd csak ezután fogják bemutatni. A Glamurt is nagyon jó volt forgatni, de azt az Alkimistában tapasztaltam meg először, hogy milyen hihetetlen koncentrációt kíván a filmezés, és bírnod kell türelemmel, jónak kell lenned akkor is, ha tizedszerre ismételtetik veled, esőben, hóban, hideg barlangban, meleg barlangban. Arra jöttem rá, és olyan szép felfedezés volt, hogy nem igaz, amit mondanak, hogy filmen mindenki jó tud lenni, mert ha nem sikerül, legfeljebb újraveszik. De én úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy miattam ismételni kelljen, amikor láttam, hogy hány embernek mennyi munkája fekszik a forgatásban.
MaNcs: És a magyar filmesek mindig rohannak az idő után.
"E: Ez így van, és érdekes volt megfigyelnem magamon, hogy forgatás közben egyszerűen nem fáradok el, hiába vannak szörnyű túlórák, 16 meg 20 óra munka naponta, és ha másnap korán kell kelnem, akkor is kipattan a szemem. Hihetetlen varázsa van ennek, amire én az Alkimistánál éreztem rá, pedig nagyon nehéz körülmények között forgattunk, Kamondi rengeteget dolgozott egy éven át, és nem bírt elfáradni. Ez nagyon tudja inspirálni az embert, ha azt látja, hogy a kamera másik végén ugrásra kész mindenki, és nem ereszt ki egy pillanatra sem.
MaNcs: Már az előbb közbe akartam szólni, hogy kérdezzek valamit, csak hirtelen rájöttem, hogy én először beszélgetek színésszel, és ettől zavarba jöttem. Azt akartam megkérdezni, hogy ha valamiért ismételni kell, hogyan lehet tizedszer is ugyanabba az állapotba kerülni, mondjuk szélsőséges érzelmeket átélni.
"E: Borzasztóan nehéz. Erre a legjobb példám, amit soha nem fogok elfelejteni, az a félbevágott jelenet az Alkimistában, amit Segesváron vettünk fel. Egy félbemaradt szeretkezés után a lépcsőházban meg az utcán.
MaNcs: Ez az, amikor a Sziráky kilök az ajtón, te meg bőgve rohansz el, taknyod-nyálad egybefolyik...
"E: ...megalázva, megpofozva, de minden előzmény nélkül, mert ami a lakásban történt, azt csak utólag forgattuk hozzá Pesten, és én azt sem tudtam, hogy fogok még egyszer ugyanabba a zilált állapotba kerülni az után a furcsa vetkőzés után. Ez aztán okozott is problémát, de Segesváron nem az volt a baj. Még csak az sem, hogy iszonyú hideg volt. Kiraktak két utcatáblát, Nádor utca, Arany János utca, és ezt a helybeli román lakosság rosszul viselte.
MaNcs: De minek kellett ezt a kis jelenetet Romániában forgatni?
"E: Mert ott találták meg azt a macskaköves, gótikus utcarészletet meg boltíves lépcsőházat, tudod, hogy van ez. Segesvár amúgy is útba esett, mert a film másik részét Bözödújfalun vették fel. Tehát kivonult a lakosság a kordonok mögé, és először azt hittük, hogy kedves, kíváncsi emberek, de nem, végig üvöltöztek, hogy mit keresünk Romániában, a magyarok menjenek haza Magyarországra, és a folyamatos bekiabálások miatt háromszor-négyszer is fel kellett venni azt az amúgy is nehéz jelenetet. Végül könyörgőre fogtam, tudtam, hogy értenek magyarul, és megkértem őket, hogy engedjék befejezni a munkát, utána már ott sem vagyunk. Akkor éreztem úgy, hogy én ezt nem bírom csinálni, pedig akkor még nem is voltam végzett színésznő. Igaz, az Alkimista különleges megpróbáltatás volt mindenkinek, baljós jelek kísérték a forgatást, például még Bözödújfalun elsüllyedt a méregdrága aranycsináló berendezés, aminek a film végéig ki kellett volna tartania. Néha már azt éreztem, hogy ez nem lehet véletlen, aki az ördöggel cimborál, az kihívja maga ellen a sorsot, de épp ettől volt olyan emlékezetes az egész. A másik szívszerelmem, a Glamur mindennek a szöges ellentéte, ami nyilván Gödrös és Kamondi eltérő alkatából fakad. A Kalózok megint más volt, többek között attól, hogy arra volt pénz, nem kellett közben leállni, nem kellett minden kockáért külön megküzdeni.
MaNcs: A Kalózokban te egy kisebb szerepet játszottál, holott Sas Tamás neked szánta a főszerepet.
"E: Ez lett volna az első nagy filmszerepem, persze hogy csalódott voltam. Akkor fejeztem be a főiskolát, és az egész évi vad hajtás, próba, iskola, előadás után egyszerre rám szakadt a nagy üresség, ott volt a nyár, és nem tudtam, mihez fogok kezdeni.
MaNcs: Most abba ne menjünk bele, hogyan lett monstre videoklip egy ígéretes filmből, de nem gondolod-e, hogy végül is szerencséd volt. Így az Alkimista Eszténája lesz az a szerep, amiben először találkozik veled a nagyobb közönség.
"E: Igazából nem tudom.
MaNcs: Úgy tudom, hogy te előbb elvégezted a bölcsészkart, és csak azután mentél színiiskolára.
"E: Én mentem volna egyből, apukám kívánsága volt, hogy szerezzek előbb egy rendes szakmát. Szépen elvégeztem az első évet a magyar-angol szakon, de már tudtam, hogy a magyarral bajok lesznek. Akkor indult a Puskás Tamás-féle Egyetemi Színpad a Szerb utcában, elmentem oda, aztán másodév végén, akkor már csak angol szakos voltam, jelentkeztem a főiskolára. És nem vettek föl, kiestem a harmadik rostán. A család persze örült, de én bekönyörögtem magam abba a színjátszó táborba, amit Ascher Tamás vezet nyaranta Zalaszentgróton, és ez lett az a bizonyos tíz nap, ami megrengette a világot: végképp megfertőződtem. A következő tanévben felturbóztam az óráimat, gyorsan befejeztem az egyetemet, tavasszal sikerült a felvételim, nyáron megírtam a szakdolgozatomat, és az utolsó évben már alig kellett bejárnom. Nem is tudtam volna, mert a főiskola nagyon sok elfoglaltsággal járt. Utólag erre is azt mondom, hogy szerencsém volt, amiért csak másodikra vettek fel. Megtanultam angolul, és egyszer már dolgoztam is hat hetet Edinburghban.
MaNcs: Csak jó élményeid vannak a főiskoláról? Megszűnt már az a régi mocskos gyakorlat, hogy a növedékek megtiprásával, porba alázásával akarták belőlük a legtöbbet kihozni?
"E: Nem szűnt meg, de nekem ebben is szerencsém volt, mert Zsámbéki Gábor volt az osztályfőnököm. Nála nem volt olyan, hogy rostafélelem, nem azért dolgoztunk, mert féltünk, hogy kirúgnak minket, hanem magunktól, mert annyira tiszteltük a Zsámbékit. Emlékszem, hogy azokon a napokon, amikor vele volt óránk, nem volt papír a vécében, mert a szó szoros értelmében fostunk, nem tőle, hanem attól, hogy sikerül-e megfelelnünk annak, amit kér tőlünk. Engem például arra ösztönzött, hogy az alkatom ellen dolgozzam, konyhalányt meg házmestert csináltatott velem. Ez sok kudarccal járt, de lehetett belőle épülni.
MaNcs: A főiskolán előny vagy inkább hátrány volt a bölcsész előélet?
"E: Első két évben sokat szenvedtem attól, hogy én voltam "a bölcsész", és tényvaló, hogy a bölcsészkar arrafelé viszi az embert, hogy többé ne tudjon úgy olvasni, mint egy gyerek, hanem belevegye az irodalomtörténetet, elkezdje bogarászni a struktúrát, az utalásokat meg a stilisztikai eszközöket, de miután helyreállt egy normális egyensúly, akkor már úgy láttam, hogy ezek igenis fontosak a színésznek, ha alkotó művésznek gondolja magát. Ha valaki csak az ösztöneivel dolgozik, akkor annak csak zsenikkel szabad társulnia, akikben vakon hihet. A Katonában az is a jó, hogy ott partnernek tekintik a színészt.
MaNcs: Szabadidőd van?
"E: Nem sok. De arra mindig jut, amit nagyon akarok. Sportolok, szeretek moziba járni, olvasni, ilyenek, kezdő színésznőként élvezem a munkát, és nincsenek extrém szenvedélyeim. Még.
Bori Erzsébet
