„Ha ennek a brooklyni reggeliző-, ebédelő- és vacsorázóhelynek a meghitt szegletében üldögélünk, akkor azonnal úgy érezhetjük magunkat, mintha a nagyszerűen főző, zsidó nagymamánk látna bennünket éppen vendégül. Az étlapot erősen meghatározzák a kelet-európai gasztronómiai hagyományok, rendelhetünk egy pohár hideg borscs levest, vagy éppen igazán kiváló magyar süteményeket, például a Ferdinánd nevű, foszlós tekercset. Este a natúrborok mellé többek között csirkemájpástétomot, sajtos »mac and cheese« galuskát, vagy egy masszív szelet New York-i sajttortát kérhetünk, ezek emlékeztetnek arra, hogy Brooklynban vagyunk” – írja az egyik legnevesebb amerikai gasztronómiai magazin az Agi’s counter bisztróról, amelyet idén az ötven legjobb új amerikai étterem közé választottak. A vendéglő neve a fiatal, szupertehetséges Jeremy Salamon séf magyar nagymamájára utal, a tavaly (közösségi fnanszírozásból) nyitott, pici brooklyni bisztró pedig nagy meglepetésként került be a magazin éves toplistájába.
A séf még harminc sincs, ragyogóan tehetséges, még éppen csak elindult a saját, önálló kulináris útján, de New York máris felfigyelt rá. Gyerekkorában magyar nagymamája ételein nőtt fel, később a legendás Láng György angol nyelvű szakácskönyve vált a bibliájává, amely fellobbantotta a magyar konyha iránti szenvedélyét. Frissen, kreatívan és bölcsen látja a gasztronómiánkat, érzi és tudja, hogy hogyan lehet a világ kulináris fővárosában felvirágoztatni, és egy mai, fiatal, amerikai közönség számára vonzóvá és érdekessé tenni.
A magyar konyha hagyományaira, örökségére és alapanyagaira utaló, de teljesen friss megközelítésben összeállított étlappal, amin szerepel többek között: édes bundás kenyér zöldfűszeres, posírozott gyümölcsökkel, szalagos fánk köményes porcukorral, rántott zöldpaprika, hideg meggygazpacho, kagyló- és rákpaprikás, tojáskrémes szendvics óriás pogácsába töltve, szalonnás szendvics házi „erőspistával”, kapros-tejfölös panna cotta. Na meg az elmaradhatatlan palacsinta, ami Ági nagymama hétvégi ebédlőasztaláról soha nem hiányozhatott. Sokáig Jeremy séf is úgy tálalta, ahogy tőle tanulta: szép, nagy tálcán, külön a palacsinta, külön a töltelékek, kiegészítők. Manapság viszont az aktuális palacsintatálalási trendekhez igazodva nem tekerve, nem hajtogatva, hanem rongyosan, hullámzóan, egy nagy szelet sós vajjal megfejelve, ami még forrón a palacsintára olvad. „Ma Amerikában nincs a magyar gasztronómiának arca, senki nem foglalkozik vele, pedig rengeteg embernek vannak magyar felmenői és kötődése. Én ezen változtatni szeretnék” – állítja a fiatal séf, akiről még nagyon sokat fogunk hallani, mert minden bizonnyal ő lesz a magyar konyha szenvedélyes és hiteles amerikai hangja.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
