KATASZTRÓFA Az utóbbi évek legnagyobb földrengésével kezdődött az új év Japán nyugati peremvidékén: a január 1-jén, helyi idő szerint délután 4-kor a Japán-tengerbe nyúló Noto-félszigeten kipattant, a szeizmikus magnitúdóskálán 7,6-es rengés csak 50 másodpercig tartott ugyan, de a talajszinten mért rendkívüli gyorsulás és az emiatt bekövetkezett talaj-cseppfolyósodás mégis óriási károkat okozott. Eddig 168 halálos áldozatot találtak meg, miközben 323 személyt még mindig eltűntként tartanak számon. A pusztítást fokozta a tengeraljzat rengés során bekövetkezett függőleges irányú elmozdulása, ami cunamit generált: a szeizmikus szökőár maximális magassága helyenként elérhette 4,5 métert, ráadásul az első hullámok gyakorlatilag percekkel a rengés után befutottak a partvidékre. A rengés a kutatók szerint viszonylag szokatlan helyen történt: nem Japán keleti partvidékén, és nem is két kőzetlemez határán, azaz a földmozgás nem közvetlenül kőzetlemez-alábukáshoz kapcsolódott. Ebben az esetben úgynevezett reverz kőzettest-elmozdulás, azaz feltolódás történt, a fészekmélység is igen sekély, mindössze 10 kilométeres volt. Jellemző, hogy ebben a régióban, Isikava prefektúrában 1885-óta ez volt a legerősebb rengés, de a 2011-es tohokui rengés óta nem sújtotta ilyen erős földmozgás Japán szárazföldi területeit.
EMBER Egy friss vizsgálat szerint mindössze 408 ezer éve szakadhatott el egymástól a rét rokon hominina faj, a Homo sapiens neanderthalensis és a Homo sapiens sapiens törzsfejlődése – ezt állítják a BMC Genomic Data folyóiratban közölt cikkükben a Tel-avivi Egyetem kutatói, akik a két faj genetikai családfáját elemezték statisztikai módszerekkel. A legkésőbb élt közös ős kiderítésére fejlesztett számítógépes modelljükkel a rendelkezésre álló mitokondriális DNS-adatbázis időbeli egyezéseit, illetve eltéréseit vizsgálták. Eredményeik azt mutatják, hogy nem csupán az eddigi filogenetikai módszerekkel meghatározott, 800 ezer évvel ezelőtti, de az archeogenetikai módszerekkel kalkulált 500 ezer évvel ezelőtti dátumnál is jóval később vált el egymástól a két emberfaj evolúciója.
MISSZIÓ Mintegy hét órával a január 8-i sikeresnek tűnő start után kiderült, hogy problémák jelentkeztek az amerikai Astrobotic Technology magánvállalat Peregrine Mission One (vagy Peregrine Lunar Lander) expedíciója során. Valószínűleg a hordozórakétáról sikeresen levált Peregrine holdszonda meghajtásával lehet gond, illetve az első nyilvánosságra hozott felvételek azt sugallják, hogy a hajtóanyag tartálya sérülhetett meg. A szakértők szerint valószínűtlen, hogy a sérült űrjármű elérje a Holdat, az egyetlen esély a szonda megmentésére, ha sikerül Föld körüli pályára állítani. Sikeres landolás esetén ez lett volna az első amerikai leszállóegység a Holdon az Apollo-program utolsó, 1972-es missziója, az Apollo–17 óta. A Peregrine a NASA kereskedelmi, illetve műszaki magánvállalkozásokkal létrejött szerződéses kapcsolatrendszere keretében megvalósuló Commercial Lunar Payload Services (CLPS) holdprogramjának első küldetése. A Peregrine-t a Gruithuisen-dómmezőn található Sinus Viscositatis lávasíkságon tervezték landoltatni február 23-án, ami mérföldkő lehetett volna a Hold ősi vulkánosságának megismerésében.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
