"Ezekben a fesztiválokban óriási potenciál van - állítja Kukorelly Endre író, a sátrazós tömegesemények rendszeres fellépője. - Ugyanis Magyarországon a művészetek marketingje iszonyatos. Le kéne állnunk a nyafogással, siránkozással, hogy senki nem olvas, hogy a kultúra hanyatlik. Dehogy hanyatlik - csak bele vagyunk merevedve ebbe a hanyatlásretorikába. A helyzet persze szar, de erről mi magunk tehetünk: gyenge az irodalmi lobbi. Nekünk kellene saját magunkat nyomatni, minél helyesebbnek, szexibbnek, kedvesebbnek lenni. Például egy fesztiválon." De az LMP képviselőjeként is működő költő más szempontból is fontosnak tartja a különböző művészeti ágak együttes jelenlétét. "Mindig is a Gesamtkunst híve voltam. Az lenne a helyes, ha a művészeti diszciplínák átjárhatóak lennének, ha a különféle színterek művelői és fogyasztói nyitottak lennének egymásra. Ennek ma nyoma sincs, a színészek nem olvasnak, az írók és zenészek nem járnak kiállításra. Egy ilyen fesztiválon a művészek találkozhatnak, és benne van a pakliban, hogy olyanok is betévednek a felolvasásra, akiknek amúgy a büdös életben eszükbe nem jutna irodalmi estre menni. Én meg például a Szigeten hallottam először Rammsteint, amit előtte nem ismertem, de két perc után tudtam, hogy ez a cucc nagyon rendben van."
A szemlélődés nem elég
"A Szigeten az Octopus Összművészeti Helyszín az úgynevezett prémium kulturális igényeket hivatott kiszolgálni. Tudatában vagyunk, hogy miattunk - vagy éppen a Civil Sziget kínálata miatt - senki nem jön ki ide tizenkétezres napijeggyel. A mi szerepünk, hogy színesítsük a palettát, és a kedves látogató két koncert között el tudja tölteni nálunk az időt. A vezetőségtől szabad kezet kapunk a programok összeállításakor, talán nem azért, mert nem érdekli őket, hanem mert bíznak bennünk - meséli Gross András, a helyet a kezdetektől, 2003 óta üzemeltető Medence Csoport ügyvezetője. - Látható, hogy az évek folyamán egyre jobban visszaszorulnak a minimális közönséget vonzó művészeti, oktatási és társadalmi programok. Ezek nyilván kevéssé serkentik a termékeladást, márpedig a zenei fesztiváloknak az a lényege, hogy az emberek sok sört igyanak. És mellesleg közben szól valami zene. A profitorientáltság nem ördögtől való dolog, és nekünk el kell döntenünk: vagy ellenállunk, szembehugyozzuk magunkat és megszűnünk, vagy együttműködve megpróbáljuk a legtöbbet kihozni a létező eszközökből az adott kereteken belül." A Medence Csoport három dizájnerből áll, akik a régi Cinetrip helyszín és a máig működő önismereti labirintus tervezése után megálmodták az Octopust, ahová bemenekítették a korábban sörsátrakban kuporgó irodalmat és komolyzenét, majd a Színházi Sátor megszűnése után ide került a tánc és a színház is. A relatíve alacsony költségvetésből működő helyszín remekül betölti a kirakatbábu szerepét is: így a Szigetet nyugodtan lehet összművészeti fesztiválnak hívni, a kultúra érdemdús terjesztőjeként exponálni. Ugyanakkor Gross szerint nagyon nagy az igény a kínálatukra. "Mára a Sziget egy nagy pláza lett, és az Octopus az a hely, ahol foglalkoznak veled, ahol figyelnek rád, és ahol te is elkezdesz igazán figyelni." Gross szerint igazán az interaktivitással lehet megfogni a közönséget, a passzív szemlélődés nem elég érdekes - ezt szinte minden nyilatkozónk hangsúlyozta. Idén lesznek workshopok (stencilezés, táskavarrás, újrahasznosított tárgyak készítése, analóg és digitális hangkeltő eszközök), a Fidelio szervezésében komolyzene, illetve színház Goda Gábor válogatásában. Az irodalmat Balázs Eszter prezentálja: többnyelvű slam poetry, zenés kabaré, kortárs sci-fi képpel-hanggal, illetve zenés kabaré várható. "Idén újdonság lesz az Octopoly workshop: egyetemistákat pályáztatunk, és a győztesekkel együtt tervezzük meg az Octopus kiegészítő installációit, olyan teret alakítva ki, amely délelőtt piac, délután divatbemutató, és állandó találkozópont. Az újrahasznosított anyagokból készült alkotások később iskolákba és közösségi kertekbe kerülnek, a számunkra nagyon fontos fenntartható fejlődés jegyében."
A Szigeten harmadik éve működő, idén 19 intézményt tömörítő Múzeumi Negyed hatékonyságáról megoszlanak a vélemények. "Annak nincs értelme, hogy egy sátorban fellógassunk fél tucat képet - arról nem is beszélve, milyen méregdrága lenne a biztosítás, és milyen messze van egy 40 fokos, poros sátor a képeknek ideális hőmérséklettől és páratartalomtól. Csak az interaktív, kreatív programok képesek megszólítani olyan közönséget is, amely alig vagy egyáltalán nem jár kiállításokra" - véli Nagy Enikő, a Műcsarnok kommunikációs vezetője. Két éve a Pillanatgépek kiállítás jó apropó volt arra, hogy különböző optikai trükkökkel, sztereoszkóppal, kaleidoszkóppal, anamorfózissal szórakoztassák az illúziókra fogékony nagyérdeműt. Idén az Ernst Múzeum Télikert - Mikropop képzeletvilág a kortárs japán művészetben című tárlata örvén vetítenek animéket. "Amikor a Szigeten eldugott helyet kap a Múzeumi Negyed, lagymatag az érdeklődés. A karszalag felmutatásával augusztus végéig elérhető ötvenszázalékos kedvezmény (ezt minden múzeum felkínálja - U. P.) is alig ötven embert csábított tavaly a Hősök terére. Idén viszont a fesztivál fő vonulási területén leszünk, ilyenkor jóval nagyobb a pezsgés. Több pénz és energia befektetésével kiírhatnánk pályázatot helyspecifikus művek elkészítésére, ami bizonyosan jobban működne, és szívesebben is csinálnánk - de jelenleg örülünk, ha a belső kiállításokat meg tudjuk rendezni. Ugyanakkor a jelenlét fontos, tehát ott leszünk a Szigeten ezután is." A Mai Manó - Magyar Fotográfusok Háza számos kisebb fesztivál mellett szintén képviselteti magát a Szigeten, ezeket a kitelepüléseket kiváló lehetőségnek tartják. "Igyekszünk egyszerre populáris és oktató jellegű témákat kitalálni. Állandó programunk két vándorfotográfus nagy sikerű workshopja, akik ambrotípiákat és argentotípiákat készítenek, és az érdeklődők végigkísérhetik a fotó elkészülésének olykor hosszadalmas folyamatát" - tájékoztat Éri Ildikó programkoordinátor.
Pacal mellé pacallexikon
Ha a múzeumok fesztiváloznak, akkor a kiadóknak is lenne keresnivalójuk, gondoltuk, de válaszadóink hamar kiábrándítottak. "Amikor a kiadó részvétele árusítással együtt fölmerül, azonnal abba ütközünk, hogy ugyanolyan helypénzt kell fizetnünk, mint a lángos- vagy sörárusoknak, miközben helyi kapacitás híján legalább egy saját embert szállással-ellátással ott állomásoztatni sem kis költség - mutat rá Reményi József Tamás, a Palatinus vezetője. - Annak lenne értelme, hogy szerzőinket a fesztiválokon bemutassuk, lehetőleg összekapcsolva a munkásságukat a zenei kínálattal, ezt viszont a rendezők ritkán kezdeményezik." "Egy fesztiválon az adott tematikához kapcsolódó könyveket kell árulni. Pörköltes fesztiválon pörköltes könyvet, boros fesztiválon borosat, pacaloson meg pacalosat. Nekünk meg nincs olyanunk" - teszi hozzá Varga Bálint, az Agave Könyvek ügyvezetője.
Könyvvásár nem lesz Tokajban sem, de az önálló művészeti helyszín ma már önmagában fegyverténynek számít. Az immár tizenkét éves Hegyalja Fesztivál igazi tömegrendezvénnyé nőtte ki magát, több tízezer látogatóval naponta. "Nyaralás megzenésítve - ez a szlogenünk, és mint egy hagyományos vakációnak, a fesztiválunknak is részét képezik a kulturális élmények - mondja Bukovinszky Béla főszervező. - A lényeg a fesztiválhangulat, a gyönyörű környezet és a rakendroll, ennek fontos kiegészítői a művészeti programok, amelyektől pluszbevételt is várunk, és a fesztivál szellemiségében fontos szerepük van." A szlovák és a román határ viszonylagos közelsége miatt a rendezvénynek van regionális profilja, így ebben az évben a környező országokból érkező fellépők is szerepelnek a Hegy'-en. A Hegyalja Fesztivál 12 évvel ezelőtt a tiszai ciánszennyezést követő "zöldkampánnyal" indult, és a környezettudatos fesztiválozás azóta is fókusztéma. Ezért találkozik idén a Hegyalján Fazekas Sándor, a vidékfejlesztési tárca vezetője, valamint Nagy József és Borbély László szlovák és román környezetvédelmi miniszter, és nem véletlen az sem, hogy az utcaszínház szlovák szerző darabját játssza, és a pódiumbeszélgetésre érkező híres művészeket is kérdezik környezetvédelemről és a régióhoz fűződő viszonyukról. "A fesztivál területén is lesznek performanszok, de vannak produkciók, amelyek nehezen viselik, ha valaki sörrel a kezében átbukdácsol a nézőtéren, ezek kerültek a színházba" - magyarázza Bukovinszky. A fesztiválkempinggel szemben, a Tisza túlpartján Tokaj városa várja a civilizációba visszatérni kívánó sátorlakókat. Három éve nyitott meg a szupermodern Paulay Ede Színház, amelynek állandó társulata nincs, de befogadóhelyként heti három-négy műsoros estét kínál egy ötezres kisvárosban. Az elmúlt hónapokban hívtak előadásokat Miskolcról, Budapestről, a határon túlról, de volt itt mesejáték, Carmina Burana eltáncolva, Én és a kisöcsém, és szerveztek passiójátékot is a főtérre. "Tokajban a kultúra húzóágazat, mivel a jó bor elengedhetetlen kísérője a művészet. A fesztivál kihelyezett helyszíneként pedig alkalmat adunk arra, hogy a hegyaljások és a város lakói találkozzanak - fejtegeti Dévald István színházigazgató. - Olyan programokat válogattunk, amelyek nem túl komolyak, és széles réteg számára vonzóak. A művészeti profil természetesen fényesíti a fesztivál brandjét, de számunkra is óriási a marketingértéke." Az idei három hegyaljás programjuk: a Rádiókabaré felvétele, azaz a Hegyalja Kabaréklub; Kalapács József énekel Petőfi-, Wass Albert- és Pokolgép-szövegeket; illetve a 25 éves L'art pour l'art Társulat bemutatja A Három testőr és a yeti, vagy mi a pék című estjét.
A Bánkitó elsősorban szintén zenei fesztivál, hiszen a szervezőknek sincs kétségük afelől, mi vonzza az isten háta mögötti nógrádi faluba az évi néhány ezer látogatót. Ugyanakkor a rendezvény meglepő tudatossággal és bátorsággal tapogat körbe szociális témákat. "Az elképzelésünk lényege, hogy a laza és jó fílingű feszt keretein belül megbeszéljük azokat a problémákat, amelyek egész évben foglalkoztattak minket, illetve ezekre felhívjuk a figyelmet - magyarázza Schönberger Ádám fesztiváligazgató. - Ilyen a kisebbségek, elsősorban a cigányság és a zsidóság, valamint a migránsok helyzete, vagy éppen a demokratikus szabadságjogok, a hajléktalanság problémája. Ez nonprofit rendezvény, tehát talán el lehet hinni, ha azt mondom: minket elsősorban ez érdekel. A művészeti kínálatunk is ehhez kapcsolódik. Kiírtunk például egy pályázatot szabadság és részvétel témában, és a győztes alkotásokat úgy állítjuk majd ki, hogy az is beleütközzön, akit nagy ívben nem érdekel a civil aktivizmus. Lesz rangos médiaművészeti tárlat a migránsokról és városi nomádokról, természetesen interaktív tárgyakkal, de a részvétel még látványosabb két roma festő, Kállai András és Kállai Henrik projektjében, akik a fesztivál alatt festenek meg egy kétszer két és fél méteres vásznat, amely reflektál a közegre, és amelyet a művészekhez betérő, velük együtt kajáló és söröző emberek is alakíthatnak. Az Ünnepeink című előadás során pedig látszólag a közönség mondja meg, hogy hazánk uniós elnöksége kapcsán mit nyilvánítsunk a nagy közös európai ünnepnek. A végén persze ugyanúgy figyelmen kívül hagynak minket, mint a valóságban." Bánkon tehát minden összeér: a fesztiválok műsorpolitikájának közhelye, az interaktivitás kellő távolságból szemlélve egybecseng a posztmodern művészetesztétika nyitottságeszményével, valamint a részvételi demokrácia és a társadalmi felelősségvállalás propagálásával. A tömegfesztiválok kommercializálódásával és kultúrátlanításával párhuzamosan a bánkihoz hasonló, a közösséget, a művészeteket és a zenei alternativitást zászlajukra tűző kisebb rendezvények nyomulhatnak a remélhetőleg tovább táguló piaci rés felé.
