A műfaj hagyományai és a rendezvény alcíme - Akkezdet Phiai vs. slammerek és írók - is vetélkedéssel, verbális csatározással kecsegtetett. Ennek az ellenkezőjét kaptuk: amolyan tribute koncert kerekedett, sok spanolással és belső poénokkal. Mint a Slam Poetry Magyarország rendezvényein általában, most is adott volt a téma: az Akkezdet Phiai, vagyis annak két tagja, Süveg Márk (Saiid) és Závada Péter (Újonc). A fellépők a haverjaik, akik átírták kettejük szövegeit, és ezeket két (tisztelet)körben prezentálták az első sorban tapsoló mestereknek. Kár ezért a formáért, a fölösleges sztárolásért - mert amúgy működik a dolog. Az Amoeba zenekar és Vj Unflyable vetítése is rendben van, a vers és a rap közé képzelhető, jobbára zenével kísért slamszövegek szórakoztatóak, a hangulat jó. Persze az erőltetett szóviccek, a világmegváltó nekibuzdulás és az "egészséges" férfibüszkeség szinte kötelező elemek, de a lendület, a pimaszság, a szó erejében való szilárd hit és a közéleti vonal ("elgurult a Kocsissal a szekér") miatt érdemes maradni. Nagy a szórás: Mc Zeek macsó szavalásának szinte teljesen értelmetlen, ám borzasztóan erőltetett szókreálmányaitól az állítólag újonc, de láthatóan színpadra született Színész Bob magával ragadó performanszáig. Költőből egy, csak egy van, Simon Márton - de ő is rappernek öltözött. A lecidázott dekkek erdejében üdítően finom jelenség.

Mindezek előtt Süveg és Závada ültek a színpadon, szerényen, mosolyogva, lement pár sláger, és olvastak verseket, jobbakat, rosszabbakat - ezeket nem most fogom elemezni. Inkább annyit mondanék halkan: az utóbbi években kevesen tettek többet a költészet "közvetítéséért", mint ők. Ezeken az esteken költőnek lenni cool, és lehet finynyáskodni, de az nem kis dolog, ha - mint ma is - egy halom trendi fiatal azt kiabálja kórusban, önszántából, hogy "éljen Babits!".

Millenáris Fogadó, november 18.