Wadada és Hortobágyi már vagy tíz éve küldözgetik a felvételeiket egymásnak. Tudnak egymásról, bírják egymást - biztos metszéspontok vannak a gondolkodásukban. "A nyolcvanas évek elidegenedett thatcheri világában - így Hortobágyi - ez az ember ugyanazt érezte meg, amit én itt Jaruzelski szükségállapotának korában. Azon túl, hogy kapott egy löketet a hippikorszak utazásaitól, és megragadta az indiai zene, felismerte az indiai zene és a jamaicai dub időtlen, befelé forduló pszichedelikuma közötti összecsengést. Ebből jött létre a dub raga. Wadada egyébként jó barátja volt Adrian Sherwoodnak, az első Suns of Arqa-lemezt együtt vették fel, majd Wadada visszavonult a hegyekbe, Sherwood pedig megalapította azt az On-U Sound kiadót, melynek jamaicai zenéiben mindig is érdekes volt az indiai beütés. Itt van a rejtett többszörös.
Erről a dubról - fűzte hozzá - annyit még el kell mondani, hogy egy besült társadalmi mozgalom lecsapódása. Az >>amerikai imperializmus elleni osztályharcból<< idővel teljesen kiveszett az élet, csak a repetitív, késleltetett basszusmenetek maradtak, a háttérben egy poliritmikus ütősszekcióval. Ebben a lebegős, szövegtelen, visszhanggal előállított hangban az őshazába való visszavágyódás érzékelhető. Az odáig rendben, hogy ahol lakunk, az lakhatatlan, csakhogy a jamaicaiak egy olyan etióp őshazába vágyódtak vissza, amelyre Hailé Szelasszié császár velejéig rothadt feudális rendszere nyomta rá a bélyegét. Ez az igazi paradoxon."
Mindazonáltal a Suns of Arqa találkozása Hortobágyi Gayan Utteyak Orchestra nevű egyszemélyes stúdiózenekarával digitálisan értendő. A koncert alkalmával persze személyesen is, de akkor sem a színpadon. Hagyomány a dubtörténelemben, hogy összeállnak a nevesebb szerzők, egymáshoz illesztik, ahol tartanak. (Mondom, Wadada és Hortobágyi vagy tíz évig puhult, mielőtt.) Más kérdés, hogy az anyag hallatán nagyon úgy fest: Hortobágyi simán beszippantotta a manchesteri kollégákat. "Megírtam, hogy mit bírok technikailag és szellemileg kivitelezni; megbeszéltük, hogy milyen ragákban képzeljük el - és hogyan kellene felvenni - az öreg fiúkat. Konkrét kis kompozíciókat kaptam; egy hegedű-santur-fuvola-tabla felállású társaságot egymástól elszeparáltan, ezekből aztán kiválasztottam, ami inspiratívnak tűnt, vagyis hozzákezdtem szétszecskázni a zenekart. Így végül nem az hallható, amit feljátszottak, hanem amit abból csináltam. Egy olyan közös játék ez, amiről nem derül ki, hogy nem közösen van játszva, de koncerten nem lehet előadni."
Marton László Távolodó
