A Budapesttől alig félórányi autóútra fekvő Bag ötszáz fős cigánytelepéhez közeledve panaszkodó helyiekbe futunk. Tavaly 212 alkalommal vonult ki a faluba a rendőrség készenléti egysége, a közterületeket 11 kamerával figyelik. Egy neve elhallgatását kérő hatvanas férfi azt mondja, hosszú évekig külföldön élt, és amikor hazajött, nem ismert a falujára. Ő ma már csak kutyákkal, erős kerítéssel és engedéllyel tartott fegyverrel érzi magát biztonságban. Pedig – meséli – fiatalkorából nem emlékszik konfliktusra a nem romák és a romák között, és sorolja, maga is hány romával barátkozott. Hogy mi történt azóta, mitől változott ilyen tragikusan a helyzet, arra nem tud egyértelmű választ adni.
Minimális perspektíva
Fotó: Hangyál Attila
A közbiztonság valóban az utóbbi évtizedben romlott ilyen drasztikusan – ezt megerősíti Mondok Ervin falugondnok is. Az ő feladata egyebek mellett a közmunka szervezése is. E ponton kapcsolódik a beszélgetésbe Farkas Imre, a telepi közmunkások egyike. A 26 éves, esti gimnáziumban tanuló fiatalember erőfeszítéseit, tenni akarását mindenki elismeri a faluban, nem véletlenül lett csoportvezető sorstársmentor. Imre néhány éve még munkanélküli volt, és a kábítószerekbe is jócskán belekóstolt. A kilábalásban neki is a mentorprogram segített, és most már maga is segít sorstársainak.
A drog a lopás oka
A mentorprogram kétéves múltra tekint vissza Bagon. Both Emőke, a kezdeményezés motorja először felügyelőként járt a telepen, és az ott tapasztaltak hatására szervezett 2010-ben nyári foglalkoztatótábort a helyi gyermekjóléti szolgálattal együtt a roma gyerekeknek, főleg egyetemista és főiskolás önkéntesek segítségével. A gyerekek lelkesedése és az ott élők fásultsága hamar meggyőzte a résztvevőket arról, hogy itt nem elég évente egyszer egy hétig foglalkozni a gyerekekkel, hanem állandó segítségre van szükség.
Ezt követően alakították a BAGázs Közhasznú Egyesületet, amelynek legfontosabb tevékenysége a telepi fiatalok folyamatos mentorálása. Mentor és mentorált legalább hetente egyszer találkozik, és megbeszélik a hét eseményeit. Tanulnak, játszanak együtt, kivel-kivel életkora és igényei szerint. A legkisebbeknél előfordul, hogy a gyerek csak a mentoráláskor találkozik könyvvel, ceruzával, társasjátékkal. A segítők úgy fogalmaznak: céljuk a nem formális oktatás, hanem annak elősegítése, hogy a fiatalok célokat fogalmazzanak meg, és lépni tudjanak azok érdekében.
Telepi ház
Fotó: Hangyál Attila
A telepi lét meghatározó jellemzője a motiválatlanság. Az itt élő ötszáz – mások szerint nyolcszáz – ember közül, úgy tudjuk, egynek van állandó munkája, a többiek segélyből, illetve időnként a közmunkából származó bevételből élnek. A helyi gyermekjóléti szolgálat munkatársa szerint a bagi roma gyerekek ma már elvégzik az általános iskolát, és be is iratkoznak középfokú intézményekbe, de ezeket gyakran abbahagyják. Sokszor a család támogatása hiányzik, gyötrőek az anyagi nehézségek, de még nagyobb probléma, hogy a legtöbb telepi gyerek találkozik a drogokkal is. Both Emőke szerint a faluban elkövetett lopások, betörések hátterében szinte mindig a kábítószer áll. A BAGázs vezetője úgy véli, az omladozó házakból kibontott ablakok, leszedett cserepek, fémanyagok előbb-utóbb mind könnyű- vagy intravénás nehézdroggá alakulnak.
Megnő az önbecsülésük
A jó tündértől csak egyet kérne Kanalas Roland is: tűnjenek el a szerek a telepről. A húszéves fiatalember nagy utat járt be az elmúlt években. Mint mondja, újjászületett, amikor megszabadult az anyagtól. A továbblépésben nem csak a mentorprogram segített: pár hónapja egy vallási közösség tagja lett, és hitéből nyert erőt a leszokáshoz. Aztán részt vett a BAGázs mentorképzésén, ahol telepi és külsős fiatalok együtt oldották meg a csapatépítő feladatokat, s együtt játszották a szerep- és bizalomfejlesztő játékokat. Roland azt meséli, sok mindent megtanult magáról a kurzuson, egyebek mellett itt jött rá, hogy az emberek figyelnek arra, amit mond.
Roland, vagy ahogy a többiek hívják: Patrisz
Fotó: Hangyál Attila
A kurzuson egyfajta tolmács szerepet kellett betöltenie a főként egyetemista önkéntes és a telepi sorstársmentorok között, hiszen a két csoport kezdetben nehezen értette meg egymást. A közös munka azonban megerősítette a telepi fiatalok önbizalmát, és rájöttek arra, hogy sok mindenben erősek, és magabiztosságukkal másoknak is utat tudnak mutatni. Rolandnak most két mentoráltja van, mindketten idősebbek nála, de hallgatnak rá. A fiú úgy véli, azért meggyőzőbb, mint a kívülről érkező mentorok, mert róla mindenki tudja a környezetében, honnan indult. Megélte ugyanazokat a helyzeteket, mint a telepiek többsége, így könnyebben találja a hangot mentoráltjaival, és saját példájával bizonyíthatja: van lehetőség a kitörésre.
A program állandó tennivalóval látja el a benne résztvevőket. Kéthetente összeülnek úgynevezett esetmegbeszélő foglalkozásokra, amelyek keretében elmesélik egymásnak pártfogoltjaik gondjait, együtt keresik a megoldási lehetőségeket. A munka folyamatosan építi a telepi léttel magyarázható csekély önbizalmukat is, és nem hagyja, hogy letérjenek a maguk számára kijelölt útról.
| Közösségi házat építenének A BAGázsnak ma 27 tagja van, közülük hárman telepi romák, rajtuk kívül tíz további helyi önkéntes próbál a maga és társai sorsán segíteni. Az egyesület célja egy közösségi ház létrehozása, ahol állandó foglalkozásokkal várhatnák a roma gyerekeket. Jelenleg olyan alkalmas és megfizethető telket keresnek a faluban, amelyen a telepi fiatalokkal együtt építhetnék fel e házat. |
