Éjszakai lólegeltetés - Bojtár Endre irodalomtörténész, szótáríró

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2007/48. (11. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bár a világ másképp ketyeg, és a lingua francák uralma történelmi állandó, két nép kulturális kapcsolatában az első kétnyelvű szótár mindig is mérföldkőnek számít. A 2000 című folyóirat egyik alapító szerkesztője hétéves munkájának köszönhetően most épp egy litván-magyar nagyszótárral lettünk beljebb.

Magyar Narancs: Hogyan vette rá magát a nagyszótár elkészítésére?

Bojtár Endre: Miután több baltisztikai tárgyú összefoglaló jellegű könyvet írtam (lásd erről A legnagyobb magyar balta című keretest), felmerült bennem, hogy ezek folytatásaként, mintegy mélyfúrásként írjak egy szótárt, és hülye fejjel az ezredforduló táján belevágtam. Egyértelmű, hogy nem tudtam, mire vállalkozom; azt hittem, nem érhet nagy meglepetés. Ehhez képest az elején fogalmam se volt róla, hogyan kezdjek bele. Prószéky Gábort, a számítógépes szótárkészítéssel foglalkozó Morphologic Kft. igazgatóját kérdeztem meg (aki aztán a technikai hátteret is biztosította), hogy mi a teendő. ' javasolta, hogy szerezzek egy digitális szinkronszótárt. A sima lexikon azért nem felelt meg, mert a litvánban meg kell adni az intonációt is, aminek jelentésmegkülönböztető szerepe van. Ehhez pedig olyan mellékjeles betűk kellenek, amiket számítógépen akkor még nem tudtam volna előállítani, mert nem voltak ilyen fontjaim. A digitális alapanyagot a Litván Nyelvtudományi Intézettől kaptam meg. A szótáram erre az 1993-as, hetvenötezer szavas elektronikus értelmező szótárra épül, ebből vettem át a használatra vonatkozó példákat is.

MN: Hány címszó került be?

BE: A több szóból álló szóbokrok miatt a pontos választ nem tudom. A litván alapszótár szócikkeit először megrostáltam, utána hozzátettem valamennyit. A munka utolsó fázisában az anyagot összevetettem egy 2003-ban megjelent litván gyakoriságszótárral. Ami hiányzott, például bizonyos államigazgatási és jogi kifejezések, azzal kiegészítettem, így biztos, hogy a legtöbbet használt negyvenezer szó megtalálható. Emellett szerepelnek a leggyakoribb keresztnevek és földrajzi nevek, továbbá a legújabb informatikai szókincs, valamint szleng és vulgáris kifejezések, mert az egynyelvű alapszótárban nem volt egy csúnya szó sem. A litvánok azt mondják, hogy szégyellősek, és inkább oroszul káromkodnak, de ez ma már nem igaz. Mindez összesen néhány ezer darabbal dobhatta meg a címszavak számát. Bár a 93-as alapszótár az ezredforduló óta folyamatosan bővül, és ma már az állománya hatszorosa az eredetinek, a frissítésekkel nem tudtam mit kezdeni, mert az új állományt nem lehetett technikailag elkülöníteni a régitől. Ezért beértem azzal, amennyit az említett módon változtattam rajta, plusz még a végére tettünk egy - főként ragozási táblázatokból álló - rövid nyelvtant is.

MN: A szinkronszótárhoz képest azért kerültek ki bizonyos szavak, mert elavultak, vagy azért, mert a magyarban nincs megfelelőjük?

BE: Elsősorban a tájszavakat vettem ki, meg olyan kifejezéseket, mint az éjszakai lólegeltetés, amire a litvánban külön szó van, de a magyar szótárhasználó számára fölösleges. (Naktigoneá - a szerk.) A húszkötetes akadémiai litván értelmező szótár alapján úgy tűnik, a litván sok kelet-európai társához hasonló "parasztnyelv", amelynek modernizációja napjainkban vett hatalmas lendületet. Képletesen fogalmazva arra, hogy fejőszék, van tíz szavuk, de a szabadságra csak egy. Kihúztam az előbbi kilenc árnyalatát, és csak egyet hagytam benn.

MN: Hogyan ellenőrizte, hogy amit meghagy, az nem a nyelv perifériájára szorult, ritkább változat?

BE: Ezt az iránytűként használt szinkronszótáram jelölte, illetve mindegyiknek utánakerestem a húszkötetes litván értelmező szótárban, amely minden szóra ad bőségesen példát. Azon kívül a stiláris árnyalatokat is jelöli.

MN: A szócikkek szerkezetét a két nyelv sajátosságai hogyan befolyásolták?

BE: Általában a litván lexikográfiai hagyományt követtem: az igéknél a jelen idejű és a múlt idejű, egyes szám harmadik személyű alakot szokás megadni, én is azt adtam meg. A főnevek és melléknevek után a litván intonációs típus számát, én is így jártam el. A legnagyobb nehézséget a visszaható igék és főnevek jelentették. A litvánban majdnem minden igének lehet visszaható párját képezni, így ezekből nagyon sok van. A visszaható igéket ugyanakkor csak ritkán jelölik külön szócikkben. A dolgot bonyolítják az igekötős visszaható igék, amelyek viszont eleve máshol következnek a szótárban, mivel a visszaható képző beáll az igekötő és az ige közé, és ezzel egy új szóalakot teremt. Az olvasó érdekében egy utalási rendszert kellett kidolgozni, amire nem volt nemzetközi példa, miután két indoeurópai nyelv között ez nem probléma. Mivel a magyar finnugor nyelv, talán egy litván-észt szótár adhatott volna ötletet, de én meg észtül nem tudok.

MN: Milyen módszerrel haladt a magyar szótárrész elkészítésével? Kezdte az a-nál?

BE: Pontosan. A szavak mellől kitöröltem a litván magyarázó értelmezést, és elkezdtem beírni a magyar megfelelőjét. Állati babramunka volt, már technikailag is, mert írás közben ide-oda kellett ugrálni a kurzorral a kétféle betűkészlet miatt. Gondolom, a jelentés, illetve a jelentésárnyalatok megtalálása a szokásos problémákat vetette fel. Például a növény- és állatnevek latin nevét megkeresni és a többi. Hat évig körbe volt bástyázva az asztalom a legkülönfélébb keményfedelűekkel. A húszkötetes litván és a hatkötetes magyar értelmező szótártól kezdve a fél tucat, különböző nyelvekkel párban álló magyar vagy litván kétnyelvű nagyszótárakon keresztül a legváltozatosabb (biológiai, zenei stb.) szaklexikonokig. Ebben éltem.

MN: Kik segítettek?

BE: Teljesen egyedül kezdtem, ami szokatlan, hiszen szótárakat általában munkaközösségek írnak. Körülbelül a harmadik évben a fájlok ellenőrzésére bevontam egyik tanítványomat, Lacházi Arankát, aki litván nyelvészetből doktorált, nálam sokkal jobban tud litvánul, és már írt egy lett-magyar kisszótárt. A vitás kérdéseket a Litván Nyelvtudományi Intézet egyik munkatársával levelezte le, a javításokat átvezettem. Két évvel később Ricardas Petkevicius, az ELTE litván lektora, majd a legvégén egy másik tanítványom, Tölgyesi Beatrix egyetemi hallgató is bekapcsolódott a munkába. Vagyis legalább hárman látták még rajtam kívül a szöveget. Bár a végső szó az enyém volt, munkatársaim nélkül a szótár nem lenne ilyen minőségű, illetve sokkal később készült volna el. Külön honoráriumként egy fillért sem kaptam, viszont a munkahelyemen, az MTA Irodalomtudományi Intézetében, ahol éveken át a nagyszótár volt a fő tervmunkám, kaptam a fizetésemet. A három fiatalt viszont végig a puszta ügyszeretet hajtotta.

MN: Az EU a nyelvi egyenjogúság jegyében nem támogat ilyen projekteket?

BE: Próbáltunk pályázni, de semmi nem sikerült. Az Akadémiai Kiadó is úgy adta volna ki, ha tudunk rá pénzt szerezni. Végül a budapesti litván nagykövet közbenjárására a Litván Nyelvtudományi Intézet könyvkiadója szállt be. 'k nézték meg a kéziratot, és döntötték el, hogy kiadják.

MN: Akkor most nekilát a kontraszótárnak?

BE: Arra egy litvánnak kell vállalkoznia, és Ricsi (Ricardas Petkevicius) talán tud rá pénzt szerezni. Nekem amúgy is elég volt. Beleöregedtem, és kicsit biztosan bele is hülyültem, hiszen hat-hét évig alig volt időm mással foglalkozni. És ki tudja, vissza tudok-e még mászni.

"A legnagyobb magyar balta"

A hatvanas évektől 1986-ig, amikor az MTA Irodalomtudományi Intézetében megalakult az általa vezetett közép- és kelet-európai irodalmak osztálya, csupán nem hivatalosan, mintegy magánkedvtelésből foglalkozott baltisztikával. Õ volt az első és - ahogy egy barátja fogalmazott - a legnagyobb magyar balta. Litvánból és lettből fordított, lektori jelentéseket, elő- és utószavakat, tanulmányokat írt. A baltiak avantgárd művészetét, amiről se a letteknél, se a litvánoknál mukkanni sem volt szabad, beemelte az európai irodalmi kánonba. A 80-as évek közepén kiadott egy litván nyelvkönyvet, amiből páran (a "tanítványok") megtanultak litvánul. A rendszerváltás évében jelent meg az Európa megrablása című könyve, amely nemzetközileg is ráirányította a figyelmet azokra a disznóságokra, amik Lettországgal, Litvániával és Észtországgal 1939-41-ben történtek. Ekkor már dolgozott a Bevezetés a baltisztikába című könyvén, ami 11 évig készült, és tárgya a balti népek történelme (az őstörténettől kezdve), nyelvei (a kihaltak is) és mitológiája.

A nyelv

A litván, a lett és a már kihalt (ó)porosz az indoeurópai nyelvek balti nyelvcsaládjához tartozik. Litván írásbeliségről csak a 16. századtól beszélhetünk, az irodalmi nyelv létrejöttét a lengyelekkel és oroszokkal szembeni XIX. századi nemzeti mozgalom inspirálta. A litván 1918-ban vált Litvánia hivatalos nyelvévé, a szovjet megszállást követően a függetlenség kikiáltásáig az orosz volt a második államnyelv. Körülbelül négymillióan beszélik világszerte.

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2007/48. (11. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Győri Péter-portré
Közös jelölt Józsefvárosban
Interjúk
Mohácsi János, Robert Menasse, Bartók Imre
Melléklet a Balatonról
Olaszrizling, kisvasút
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...