Ritka az olyan örömteli fejlemény a magyar könyvpiacon, mint a Kondor-jelenség. Nem irodalmat írok, mert a sorozat (kiadó általi) felépítése, a brand születése éppoly fontos. A hasonlóan szellemtelen című tavalyi első rész, a Budapest Noir ugyanis nemcsak a jó hazai krimikre kiéhezett - és mindeddig kielégítetlen - kritikusok tetszését nyerte el, de tudható, hogy hamarosan filmet forgatnak belőle, és hét országban jelenik meg fordítása. A marketing persze mit sem érne, de legalábbis a siker hidegen hagyna, ha maguk a könyvek nem lennének remekül megírva. A vélhetőleg álnéven publikáló Kondor profi műfaji szerző: pontosan tudja, milyennek kell lennie egy keményvonalas kriminek, és meg is tudja írni. Főhőse, a rezignált bűnügyi újságíró, Gordon Zsigmond és a választott téridő, a harmincas évek Budapestje elég összetett és rejtélyes ahhoz, hogy sorozatot építhessen köré, állandó szereplőkkel és állandó olvasókkal, akiknek a némileg terjedelmesebb Bűnös Budapest valószínűleg nem okoz majd csalódást.
1939-ben járunk, Lengyelországban kitört a háború, tombol a cenzúra, gyülekeznek a történelmi árnyak, és Gordon nyomozás közben szügyig gázol mindenféle mocsokban: kokain, szerencsejáték, lövöldöző nyilasok, kiugrott Lenin-fiúk - ez a világ noirabb a Noirnál. A rokonszenvemet éppen visszafogottságával elnyerő előzményhez képest minden kontúr erősebb, még innen a hatásvadászaton, de nem örülnék, ha a szívemnek kedves zsurnaliszta ezen az - egyébként könnyen kínálkozó - úton menne tovább az egyre vészterhesebb időben, egyre brutálisabb ügyek felé. A könyv legvonzóbb vonása úgyis a már-már túlzó aprólékossággal kikevert couleur locale, ahogy hősünk a nagy történeti tudással megrajzolt régi Budapesten futkározik, bedob egy jó gombapörköltet, egy kávét az Abbáziában, vagy csak átsétál a Hitler Adolf térről a Mussolini térre, amit azért még mindenki Oktogonnak hív.
Agave, 2009, 320 oldal, 2780 Ft
